Tamaki Amajiki x Reader /befejezett/

17. rész (Segítség..)

( TundeLelkes kérésére, egy Dekus rész!)

"Oh.. hát egyedül megyek, látszólag."
Míg ezek a gondolatok forogtak a fejemben, megszólított hátulról valaki.
- Hé, minden rendben?
Nem volt ismerős a hangja, de azon törtem magam, ki is lehet.
- Hahó.. - oda állt elém, és láttam, hogy csak a brokkolira emlékeztető, Izuku volt.
- Minden rendben? Elég feszültnek, vagyis.. Nem.. Csalódottnak tűnsz.
- Áh! Nem fontos, Izuku! Mindenkinek lehet rossz napja, nemde? - mosolyogtam.
- Még a mosolyod sem valódi..
- Honnan veszed? - próbáltam még jobban vigyorogni.
- Nincs tükröm, de hát megkéne nézned magad, és rájönnél, hogy sose így mosolyogsz.. - vakarta a fejét. - Na, nem akarsz róla beszélni? Elkísérlek a házadhoz, nem lakunk olyan messze egymástól! - nézett rám egy derült mosollyal.
- De.. M-miért ne?.. - vágtam rá.
Eltűnődtem hirtelen, most komolyan, elmondjam neki? Nem akarom.. De akkor mit mondjak? Azt hogy meghalt a kutyám? A nyulam? Egyik sincs!
- Hé, má' megin' olyan arcod van.
- Óh, s-sajnálom..
- Bökd ki mitől van ez! - közeledett felém, kíváncsi arccal.
- ...de ígérd meg, hogy nem mondod el még anyádnak se! - néztem szúrósan a szemeibe.
- Jó jó! Csak mondd már!
Meséltem neki, a kapcsolatukról Tamakival, és Kiriről, és a viselkedéséről. Elmondtam neki, mit mondtam neki a parkban, és hasonlók.
- Nagyjából megértem.. De ha Kirishima és Tamaki "legjobb" barátok miért nem mondta el Tamaki Kirinek? Mármint ez fiúknál megszokott, ahogyan a lányoknál nem igazán.. - elkezdett motyogni, ahogy amúgy is szokott.
Hallgattam egy ideig.
- Izuku, lassan otthon vagyunk..
- Ohoh, elmerültem a gondolataimban.. Mindent elmondtál, ami bánt?
- Igen. Azthiszem..
- A fene egye meg.. Kacchannak rosszabb kedve van, Kiri miatt.. De segíteni szeretnék, egyrészt miattad, de magam miatt is. Hisz Kacchan így durvább, ha egyszer is bánt.. Mondd, hogyan segíthetnék? - fogta meg a vállam.
- Had gondolkodjam.. Mondjuk.. Beszélhetnél Kirishimával.. Hogy.. Milyen.. Rossz tulajdonságaim vannak! Találj ki akármilyet! Tudom, ez elég amatőr.. De.. - felnéztem rá, és már gondolkodott.
- Hatalmas! Jó, így lesz! - aztán haza értem. El köszöntem Izukutól, és lefeküdtem. (Igen hazaér, és lefekszik, akár 5 óra van, akár 6, de ő már alszik xD)