"Barátok ..?" Mivel nem barátkozom könnyen, meg lepett a válasza. - Barátok?.. - néztem rá meglepetten. - P-persze nem baj h-ha nem a-..akarod...- szomorodott el Tamaki.. - Dehogynem..! Ne butáskodj.. Kevés barátom volt.. Ha jobban bele gondolok, nem is volt. - mosolyogtam rá. Ő is rám mosolygott..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Soha nem éreztem így.. Új barátok?.. Hogy kell..? - Tamaki.. - szólaltam megszeppenve. - I-Igen..? - váltott érdeklődő tekintetre. -M..meg..megö-..megölelhet-megölelhetlek?.. - elpirultam.. - Öh- I-Igen!... - vágta rá zavarában. Megölelt.. Ez nagyon jól esett. Az új barátommal ölelkezem. Olyan jó illata van.. A vállára hajtottam a fejem, és élveztem a szituációt. Pár perc múlva, pár könnyel a szememen, elengedtem. -Köszönöm..! - vigyorogtam rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ó..-öhm.. Szívesen... - nézte a talajt piros arccal. - Na,... De sze-szerintem most.. M-megyek.. - Persze..! Szia, legjobb barátom..! - ezt fura volt kimondani. - H-hehe.. Szia..!- kilépett az ajtón.
~•Tamaki szemszöge•~
Mikor összegyűjtöttem, az összes bátorságom arra, hogy megkérdezzem hogy lesz- e a barátom.. El ment az önbizalmam. Megkérdeztem.. És.. Elfogadta az ajánlatom.. Olyan boldog voltam..! És akkor.. Meg akart ölelni... Megölelni.. Rég nem éreztem így.. Mondhatni, még nem is éreztem így. Ölelt.. Olyan volt, mintha melegség töltene el.. Már biztos vagyok benne, hogy belezúgtam.. Könnyes volt a szeme, mikor elengedett.. Nagyon zavarban voltam.. Muszáj volt kimennem, hisz nem akartam őt is kellemetlen helyzetbe hozni. Amikor elköszönt, úgy köszönt, hogy "Szia, legjobb barátom..!" Ez aranyos volt. Amikor kimentem, a falba vertem a fejem, és az orrom is vérzett... De a létező gondolat, hogy mást szeret, csak elszomorítóbb volt. Meg kellett volna kérdeznem. De még csak új.. Sok lenne neki. Össze zavarodva, megindultam az udvar felé.
~•A Te szemszöged•~
Amikor kiment, amolyan fangörcsbe kezdtem. Olyan aranyos volt... Istenkém, én nem vagyok normális.. Totálisan szerelmes vagyok..! De ezt hogy, és mikor mondom el neki..? - Ajjj..! - belefúrtam a rózsa vörös fejem a párnába - Sose fog szeretnii! - ordítottam a párnába.
