Viking Fiú

Megérkezés

A nyár utolsó hónapja pillanatok alatt eltelt. Erik amint megérkezett az Abszol útra száj tátva nézett körbe. Sok talárba nyüzsgő diák kicsik nagyon felnőttek. Az első útja Olivanderhez vezetett. Nagyapja büszkén lépet be mellete a boltba. Minden szem rájuk szegeződött. Kissé megilletődve lépett a pulthoz és vette meg a pálcáját. Eddig csak egy gyakoló pálcája volt de jobban szerette ha anélkül varázsolhat.  

- Hatalmas erő lakozik benned fiú... - fogott vele kezet Olivander. Elmosolyodott és kilépve a boltból ment a következőhöz. Mire minden szükséges dolgot megvett alig tudott sétálni vele. Bár a talár boltban kisebb incidens alakult ki. Annyira magas volt hogy és volt széles a válla hogy szegény boszorkány alig tudott rendes méretet venni róla. Kellemetlenül érezte magát hogy ennyire kitünik a tömegből. Amikor elsétált az egyik állat kirakat előtt hatalmas csörömpöléssel egy hófehér bagoly röppent ki rajta. Erik felnyújtott a karját hogy a fehér állat leszálhasson rá. 

- Mit műveltél? - simogatta meg az állat fejét aki halkan burogott. Erik azonnal meg szerette az állatot. 

- Hova lett az a haszontalan madár?! - rontott ki az üzlet ajtaján a tulajdonos. Meglátva a magas fiú karján a madarat visszább fogta indulatait. Erik az eladó felé fordulva szór némi pénz a markába és elsétált karján Hedviggel....

Nagyapja a vásárlás végeztével elvitte az állomásra. A hatalmas gőzvonat teljesen lenyügözte. Amikor elbúcsozott nagyszüleitől látta hogy egy szarvas és egy holló patrónusa figyeli őt. Tudta hogy a szülei patrónusát csak azért idézték meg nagyszülei hogy tudja..nincs egyedül. 

A vonat zötykölődve haladt el hatalmas füves puszták mellet és csodálatos erdők mellet. Egyedül ült kabinjában. Hedvig elszunyókált a kalitkájában. Hirtelen pattant ki az utazó ládájának a teteje és ugrott ki belőle két kölyök kutya méretű jeges medve. 

- Saga! Magnus! Nem meg mondtam hogy bent maradtok? - szidta meg a két állatot akik bociszemekkel néztek vissza rá. 

- Egye fene....ugysem tudlak titeket vissza varázsolni.... - felvette őket az ölébe és ujra az előbb olvasott könyvébe mélyedt. Kifejezetten érdekesnek találta a bájitaltan könyvét. Igaz készített már bájitalt de fel is robbantotta vele nagy anyja konyháját. Az elméleti része sokkal könnyebb volt mint a gyakorlat. A kabin ajtó nyitódására kapta fel a fejét. Három személy vitatkozott hogy ki ülhet be. 

- Malfoy! Húz innen az arisztokrata segged! Keress magadnak egy görény almot! - vágta hozzá a vörös hajú fiú. A göndör hajú lány csak bológatott. Az előbb Malfoynak szólitott szőke fiú már éppen vissza vágott volna amikor Erik megköszörülte a torkát és mind hárman felé kapták a fejüket. 

- Mi lenne ha nem veszekednétek? - tette fel a kérdést és sétált az ajtóhoz. A szőke kissé elpirult míg a másik kettő negédesen elmosolyodott. 

- Én Ron Weasly vagyok...Ő pedig a barátnőm Hermione Grander. - a kézét nyujtotta felé. 

- Ha azt várod hogy megmondjam a nevem arra várhatsz... - alig mondta ki Magnus vicsorogni kezdett rájuk. Mind ketten hátra hőköltek. Míg a szőke kiváncsian nézett rá. Ron pálcát rántott és  épp megátkozta volna az állatot amikor Erik elé lépett és lehajolt hozzá. Szeme vadállatéhoz hasonlóan össze szükült és agresszívan csillant. Rászorított a szeplős fiú pálcát tartó csuklójára. 

- Eszedbe sem jut....és meg sem próbálod...vagy nem csak a pálcádat fogom eltörni.... - hangja halk volt és félelmetes. A Weasly fiú amint szabad lett a csuklója eliszkolt barátnőjét maga után rángatva. Erik vissza ült és csak akkor vette észre a még mindig ajtóban ácsorgó szőkét. 

- Neharagudj...gyere be! - mosolyodott el. Még a ládáját is segített behozni. Alig ült le vele szembe már magán érezte a szőke tekintetét. zavarodottan felpillantott és elvigyorodva bele túrt kusza fürtjeibe. Ezzel láthatóvá vált villám alakú sebhelye. A szőke ha lehetett még jobban el fehéredett. Először nem esett le neki mi baja lett uti társának. 

- Oh...neharagudj.... - jól homlokába húzta ónix tincseit. A szőke mosolyogva felé nyújtotta kezét. 

- Draco...Draco Malfoy - elmosolyodott és megfogta a fehér kezet. 

- Harry James Erik Potter. Norvégia Első Törzsfőnökének Első Szülött Fiának a Fia. - alig fejezte be Dracoból kitört a nevetés. 

- Ne mond hogy mindenkinek így mutatkozol be. - nevetett hangosan. Az ő szájára is apró vigyor kúszott. 

- Harry... - mosolygott rá. Most először nem érzett hiányt,magányt és szenvedést amikor kiejtették a nevét amit szüleitől kapott. Eddig mindig rosszul érezte magát fájdalom nyilalt mellkasába és a sebhejébe. Nem szorult össze a mellkasa és kezdett el szédülni. Vissza mosolygott és mindenféléről beszélgettek. Draco igencsak jó társaság volt. Humoros de tudta miről beszél. 

- Szóval. Négy ház van Roxfortban. Griffendél, Hugrabug, Hollóhát és a Mardekár. Én Mardekár házát erősítem. Kíváncsi vagyok téged hova osztanak be. Mondjuk a Hugrabugot kétlem...elég rendesen ráijesztettél a Weaslyre... - nevetett halkan és keresztbe fonta karjait mellkasa előtt. 

- Pácát fogott Saga-ra. - komolyodott el kissé Harry is. 

- Miért ilyen fontosak neked? - kérdezett rá a szőke. 

- Az anyjukat a szemem láttára ölték meg. A vallásomban a Jegesmedvék az istenek hátasai és sérthetetlen Állatok. Aki meg öl egyett arra évezredekig tartó szenvedés vár. - finoman megérintette a pulóvere alatt lapuló fog nyakláncot. 

- Sajnálom.... - csúszott ki Draco száján. Harry elmosolyodott és előre hajolva meg simogatta az előtte ülő térdét. 

- Nem rajtad múlt. Semmi közöd nem volt hozzá. Ugy hogy ne sajnáld! - kacsintott rá. A Mardekáros arcára egy kis halvány pír csúszott fel. 

- Alig voltam 14... amikor öt napig az erőben csatangoltam. Nagyapám szerint egy vadállat mészárolta az állatainkat. Elhatároztam hogy megölöm. De a védőbűbájok bent tartottak. Ugyhogy a pince eldugodt folyosóján szöktem ki... - tovább folytatta a mesélést és Draco itta minden szavát. Néha felnevetett a kínosabb részleteken. 

- Végül itt kötöttem ki....éés szerencsésen ez a kettő is kiszökött... - húzta el a talárja szélét és bújt elő a két rakoncátlan Medve. Magnus kíváncsian szimatolt körbe és szugerálta Dracot. A szőke szintén kíváncsian figyelte. Harry alig eszmélt fel Magnus átszökkent Draco ölébe és dugta a fejét a keze alá. A szőke meglepetten nevetett fel és simogatta meg a fehér bundát. Harry csak szájtátva ült. 

- Nahát....eddig senkinek sem engedte rajtam kívült... - mondta még mindig meglepetten. 

- Mekkora a valódi méretük? - a szürkés kék szemek izgatottan csillantak. Az ónix hajú csak elmosolyodott. 

- Majd egyszer megmutatom. - kacsintott rá és abban a pillanatban a vonat fékezett Harry pedig előre lódult és Draco felett kötött ki. Mindkét fiú alaposan elpirult miközben vissza másztak a helyükre. Amint leszálltak a vonatról rengeteg taláros diák sereglett előttük. Harry a magassága miatt könnyedén átlátott a fejük felett. meg is pillantotta rég nem látott barátját. 

- Hagrid! - kiáltotta a boldogan. A termetes vadőr épp az elsősöket terelte előre. 

- Harry! - ahogy oda lépett kezet fogtak és megveregedték egymást. Draco magában felnyögött ahogy meglátta az ónix hajú megfeszülő vállát. 

- Csak hogy Frodie észhez tért... itt a helyed fiatal Viking. - Harry szemében boldogság tükröződött és jobb öklével erősen a mellkasára vert. Hagrid ugyan ezt tette. Draco tisztán érezte a mozdulatot körbe vevő tiszteletet és nyers mágiát. 

- Majd a nagyteremben találkozunk Kölyök! - búcsuzott el Hagrid. Draco nevetve rángatta el a fiákerekig. Harry életében először érezte magát teljesen szabadnak.