Viking Fiú

Vihar után Béke előtt

Az ég tiszta volt és a nap fényesen ragyogott. Szombat...ez volt az első gondolata. Vagyis... Le mehet Roxmorstba és azt csinálhat amit csak akar! Ez felvillanyozta és ki is pattant az ágyból. A Tűzvillám a sarokban pihent. Edzés úgyis csak délután lesz. Melegen öltözött és felkapta a kis bűvölt zene lejátszót. Így Roxfortban is működik pedig igazából mugli ketyere. De néha jó szolgálatot tesz. A fülest a fülébe tette és elindította az első zenét. Ha lehetett még jobb kedve lett, és mindenkire mosolygott aki szembe jött vele. A séta nem tartott sokáig a kis városba. Cserébe már az elején szerzett egy finom fekete teát. Néha meg állt és tett néhány tánclépést amitől az arra járók elmosolyodtak és néha vissza nézve mentek tovább. Az egyik boltból Draco lépett kis és Harry-be annyi önbizalmat öntött a zene hogy azonnal oda lépett megpörgette a szőkét és rámosolygott. Nem gondolt arra hogy túl hirtelen került  közel a szőkéhez. Draco elpirult és elindult a másik irányba de Harry követte körbe járta táncolt előtte dúdolta a szöveget. Minden áron a mardekáros figyelmét akarta. Addig-addig csináta amíg Draco megragadta a csuklóját berángatta egy sikátorba és kirántotta a fülest a füléből. 
- Beléd meg mi franc ütött? - Harry csak elmosolyodott. 
- Hiányoztál. - közölte egyszerűen. Mintha semmi sem történt volna csak nem sikerült találkozniuk két hétig. 
- He? Mit ittál te? - kivette a poharat a kezéből és bele kortyolt. 
- Draco. - maga felé fordította. 
- Tényleg hiányoztál. És elmondhatatlanul sajnálom amit tettem. Csak ostoba voltam, tapasztalatlan és legfőképp figyelmetlen. Csak szeretném helyre tenni a dolgokat. Én.... - fogyóban van a zene adta önbizalom. De igen. Menni fog! Gyerünk! 
- Én.....Odinra már... - puszit nyomott Draco szájára. Amint vissza tért eredeti helyzetébe elpirult arcal nézte a földet és várta a választ. Draco csak állt és meredt maga elé. Újra és újra lejátszotta az előbbi jelenetet és nem bírta elhinni. Azt hitte álmodik. Gondolataiból távolodó léptek zaja verte fel. Nem látta maga előtt Harry-t. Körbe nézett de sehol senki. Kirohant és meglátta elsétálni. Rohant utána ahogy a lába bírta. Elkapta a kabátja szélét és maga felé fordította. 
- Harry én...én.. - Harry elmosolyodott és át ölelte és puszit nyomott a feje búbjára. Csak álltak egymást ölelve. A csendet Draco szakította meg. Fel emelte a fejét Harry mellkasáról és a zöldes türkiz szemekbe nézett. 
- Félsz Potter? - kérdezte suttogva és kezét a magasabb arca két oldalára tette. 
- Csak szeretnéd.. - mormogta Harry és elmosolyodott. Draco lehúzta és újra egymásra illesztette ajkaikat úgy mind Harry pár perccel ezelőtt...csak most kicsit hosszabb időre. 
- Ezt nem így képzeltem el... - motyogta Draco Harry kezét fogva a Három Seprűben. Meglepően kevesen voltak. A meleg tea amit Harry rendelt felmelegítette. de leginkább az a mély érzés amit konkrétan a mellette ülő váltott ki belőle. 
- Mintha én így képzeltem volna el...ez az istenverte pár nap kész rémálom volt. - csókolta meg a kezét. 
- Hé! Ne itt..megláthatnak... - engedte el a kezét és elfordította a fejét. 
- Mintha az utcán nem láttak volna...pedig ott teljesen mást Csináltál mint én az előbb.. - közelebb hajolt de Draco csak lecsapta mint ahogy a legyet szokás. Harry fel nevetett. És a pulthoz sietett még egy teáért és némi süteményért. Draco az ajtó csengőre nézett fel amikor Umbridge lépett be. Draco szemébe nézett majd Harry-re aki akkor tért vissza az asztalhoz. Umbridge biccentett majd leült egy nem túl messzi asztalhoz. 
- Harry. - fordult hirtelen hozzá amitől a másik annyira meglepődött hogy félre nyelte a teát. 
- Ighken? - krákogta a griffendéles. 
- Menjünk el innen. - azonnal fel állt felvette a kabátot és sietve kilépett a fogadoból. Harry követte de előtte végig mérte Dolorest és gyanakvással a tekintetében nyomkövető bűbájt hintett a professzorra. Majd kilépett Draco után a hidegbe. 
-Minden rendben van? - lépett a bambuló Draco mellé.
- Persze csak... - nem mondhatja el neki hogy Umbridge arra utasította hogy kémkedjen utána. Most békültek ki, most jöttek össze...egyáltalán együtt vannak?
- Umm Harry...mik vagyunk mi most? - megfogta a kezét és felnézett rá.
- Ne gondolkozz butaságokon....ha otthon lennénk össze hívnám az egész törzset és ki kiabálnám hogy a kjæreste-m vagy. - a homlokának döntötte a sajátját.
- Norvég ugye? - suttogta és elmodolyodott.
- Egészen pontosan barátnőt jelent. De ha kicsit keményebben ejtjük az elejét akkor nyilvan valóan férfia utalunk vele. - Draco élvezte amikor Harry magyarázott neki. Amikor mesélt az otthonáról a szokásaikról és a hitükről.
- Hideg van. Ne menjünk vissza? - kérdezte halkan. Tényleg kezdett nagyon hideg lenni. És kezdtek gyülekezni az emberek az esti teákra és előadásokra.
- De... - megfogta a kezét és össze kulcsolta ujjaikat. Draco keze jég hidej volt így Harry a kabátja zsebébe tette mindkettejükét. Csendben sétáltak vissza.
- Mióta tudod hol van az a titkos öböl a tónál? - kérdezte Harry.
- Hát. Egyszer még harmadikban oda bújtam el. - nem volt kellemes emlék. De azóta a hely emléke kellemesebb lett amióta látta kijönni Harry-t a vízből.
- Miért bújtál el? - most rajta van a mesélés sora?
- Én...elsőben nagyon gonosz voltam a többi kortársamhoz...és amikor harmadik táján változni kezdtem senki sem adott új esélyt cserébe bántani kezdtek hol okkal hol anélkül.  - kicsit könnyebb ha kimondja. De nem akart kevesebbnek látszani a Viking szemében.
- Mindenki követ el hibákat. Ki nagyobbakat ki kissebeket. Nem az a lényeg amit tettél. Hanem az hogy megpróbálod helyre hozni. - mondtad és megszorította Draco kezét.
- Ahhoz képest hogy 15 vagy egész bölcs vagy. - vigyorgott Draco. Harry is elmosolyodott.
- Hallgatsz zenét? - kérdezte hirtelen és szembe fordult Draco-val.
- Hát...nem igazán. Régen sokat hallgattam a nagybáttyámmal. Nagyon nagy az öreg. Tudtad hogy jóban volt a szüleiddel?
- Tudom. Ő a keresztapám - nevetett fel a griffendéles.
- Ne már! Akkor...ja akkor nem vagyunk rokonok. - játszva nagyot sóhajtott mint aki megkönyebbült.
- Lökött vagy. - azzal vállával lökött egyett Draco-n és elengedte a kezét. Draco vissza lökte és egymás lökdösve, kergetve, értek vissza a kastélyba. Harry egészen a protré ajtóig kisérte Draco-t.
- Holnap majd mutatok néhány zenét a kedvenceim közül. - puszit nyomott a másik homlokára. És elkezdett a háló terme felé sétálni.
- Harry - a szőke hangja halk volt.
- Igen? -vissza fordult és nézte a másikat. Arca rózsaszínes árnyalban játszott és a földet pásztázta. Draco hirtelen ugrott a nyakába szorosan ölelte. Az ónix hajú halkan nevetett és ő is szorosan megölelte a nála jóval kisebbet. Puszit nyomott az arcára, a füle mögé. Draco két oldalt megfogta az arcát és nézte a zöldes türkizt. Nem tudta hogy igazábók Harry szeme milyen színü. Zöld vagy kék...esetlek sötét türkiz. Mindegy...a lényeg hogy a szemei levették a lábáról imádta amikor teljesen elveszett bennük. Harry lehajolt és megcsókolta. Édes Merlin...gondolta magában Draco. Soha nem akar attól az érzéstől szabadulni amit Harry váltott ki belőle csókjaival.
- Tényleg menned kellene aludni. - suttogta halkan Harry.
- Csak még egy kicsit... - újra megcsókolta aztán megint...megint és megint. Amikor Harry nem hajolt le hiába húzta Draco, a szőke sarkon fordult és  elsuttogta a jelszót. Majdnem belépett amikor Harry derékon fogta és megpuszilta a állkapcsa csúcsát.
- Fájnak az ajkaim Draco. - suttogta pár centire a másik fülétől.
- Milyen ócska kifogás.... - sóhajtotta a szőke és egy utolsó csókot lopva a Viking félistentől és tényleg elment aludni. Harry boldogan csapongva ment fel felé a háló termébe. Még Seamus, Dean és Ginny voltak ébren. A két fiú bőszen próbálkozott tanulni de a vöröske minduntalan próbálta elterelni a figyelmüket dekoltázsával és fedetlen combjaival. Szegény srácok finoman próbálták elküldeni de a lány elengedte a füle mellett.
- Menj fel aludni Ginerva. És hagyd őket tanulni. - szólt közbe Harry és levetette magát a két fiú mellé.
- Ugyan Harry... - Harry nyakán kidagadtak az erek és állkapcsa kihegyeződött.
- Neked még mindig CSAK Erik vagyok. - közölte keményen ellentmondást nem tűrően.  A másik kettő néma csendben figyelte hol Eriket hol a Weasly lányt.
- Most miért vagy ilyen ellenséges? Tudom hogy a kis Malfoy görény is Harry-nek hív. - unottan csavargatni kezdte vörös tincseit. Harry próbálta elnyomni a kitörni készülő vihart lelkében. Fülében eszeveszetten tombolt Tyr harci dobjainak zaja. Nagy levegőt vett és kifejezéstelen arccal meredt az előtte ülő lányra. 

- Úgy látszik nem érted meg csak ha konkrétan ki nem mondják...ebben a szobában senki sem akar megdugni Weasly. Hiába kelleted magad. Van aki nem bukik az ingyen használt dolgokra. - hanyagul meghúzta a vállát. Seamus és Dean hangosan fel nevettek. fuldokolva verték az asztalt. Kicsit Harry is elmosolyodott. Minden porcikáját át itatta a lány felett gyakorolt hatalom mámoros érzése. 

- Gyerünk ingyen lány...csörög a pizsi. - kicsit előre hajolva mondta ki a szavakat. A másik kettő még jobban vihogott mire a sértett királylány felvonult a háló termébe. 

- Ez...ez...ez zseniális volt Erik. - mindkettő vállba boxolta. 

- Valahogy rendre kell utasítani az ágyas népet. - vigyorgott Harry is. 

- Viszont srácok. Nem tudom ki tud a dologról. De csak óvatosan. A házunk tele van olyan emberekkel mint a mardekárosok nagy része. Álnok kis kígyók. Ha kéne valami tanács....ebben a..."dologban" tudjátok hol van a szobám. - azzal vállba veregette mindkét  háztársát. 

- Miről beszélsz Erik? - kérdezte Dean hátra fordulva. 

- Ugyan Thomas. A kezed még mindig Finigen combján van. - mind a két fiú elvörösödött és a könyveket becsapva rohantak fel a szobáik felé. Harry nevetve feküdt le és bámulta a plafont. Nem volt ereje felkelni és lezuhanyozni. Cserébe édes álomba merült.