Viking Fiú

Két Bocs és már Tavasz van

Sebesen pörgött az idő és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az idióta Umbridge megpróbálta megkeseríteni az életüket de Harry kiált magáért és társaiért(főként Draco-ért) és így tavaszal már nem volt olyan szörnyű SVK-ra járni. De mégis volt valami ami csak fügött a levegőben senki sem tudta mi az vagy miért van csak érzékelték a rájuk nehezedő feszültséget. Ahogy Umbridge az iskolába került hirtelen minden romlani kezdett. Dumbledor eltűnt, Trelawny professzort elbocsátották és nem volt szabad oldott nyakkendőben vagy kihúzódott ingel járkálni. Nem volt szabad késni, vagy bármien ürügyel nem bemenni órára. A szerelmeseknek tilos volt a folyosón kézenfogva járni vagy megcsókolni egymást. Harry-t mindez olyannyira dűhítette hogy az egyik SKV órán meggyanúsította Dolorest hogy hazudik és a Voldermort igen is vissza tért. Nem hittek neki és több hónapnyi büntető munkára kellett járnia...ha még csak büntető munka...irnia kellett...egy olyan tollal amely nem csak a lapra írt...hanem a balkeze húsába vágta bele azt az egyetlen mondatot.

"Hazudni Bűn."

- Merlin vernye meg ezt a banyát! - szitkózódott Draco amikor a gyengélkedőn ültek. Madam Promfrey-nak súlyosabb betegeket kellett elátnia így némi kötszer kíséretében Dracora hagyta Harry kezének bekötését.
- Mondtam már hogy nem kell. Ennél rosszabakat is kibírtam már. - finoman megpróbálta elhúzni a kezét de Draco tarkón vágta és vissza parancsolta a kezét a combjára.
- Be lesz kötve és pont. Ne hősködj állandóan. Hányszor mondjam még hogy ne játszd a hőst? Mindig te jösz ki belőle rosszul...aztán köthetem be a sebeidet... - morgott Draco majd be is fejezte a kötést.
- Kösziii - vigyorgott az ónix hajú amitől Draco szíve teljesen elolvadt. Gyorsan elhesegette a gondolatot amibe Ők szerepeltek. Ők Együtt.
- És most büntetésként jösz velem a könyvtárba és tanulni fogsz. - jelentette ki a szőke mire a másik savanyú képet vágva elhúzta a száját.
- Nincs pofa vágás világos? Jösz és Pont. - ennyi volt kész vége. Harry több órányi szenvedésre van ítélve...hacsak...
- Dracooo nem lehetsz ilyeen! - nyávogott mint egy kis gyerek és állát a másik vállára hejezte. Draco fordította a fejét és arca találkozott Harry tökéletes ajkával. Mint a villám csapás elvörösödött és elfordította fejét.
- Draco...Draco... - próbált úgy álni hogy lássa az arcát de Draco mindig elfordult tőle. Miért csinálja ezt? Nem látja hogy ezzel fájdalmat okoz neki? Hogy annyira elérhetetlenné teszi őt hogy ha megszakad sem lesz az ővé? Hirtelen Harry át ölelte vállai köré fonta hatalmas karjait.
- Sajnálom. - suttogta. Ezek a pillanatok olyan ritka sorba mentek mint a fehér holló. Harry ritkán mutatta ki a valós érzelmeit de azokat is csak Draco-nak. Most azomban nem ölelt vissza. Mérges volt amiatt amiért Harry csak játszik vele csak a barátjának tekinti. Kivágta magát Harry karjai közül és elengedte könnyeit majd felnézett a másik értetlen arcára.
- Miért csinálod ezt? Miért? Én tényleg próbáltam félre tenni minden ami belülről jön... de neked mindig mindent fel kellett rúgni! - a végére már kiabált.
- Miről beszélsz? - nem értette Draco kifakadása. Mi baja van?
- Harry...tényleg... - nyers fájdalmat látott a szemeiben csalódottságot, elkeseredetséget. Ez szíven vágta Őt.
- Sayonara... - suttogta Draco majd eltűnt.
- Draco Ne! - utánna kapott de már nem érte el. Miért? Mi történt? Mi ütött Dracoba? Hirtelen újra játszódott benne az eddigi hat hónap. Draco reakcióji...beszéde...mimikája..hogy hogy nem vette észre? Draco...érzéseket táplált iránta...és Ő semmibe véve csak viccelődött vele...zsongott a feje a sok új érzéstől. Kifelé vette az irányt amikor egy sarkon Theodor és még valaki állt. Elfordította a fejét.
- Neh...Theo...dor.. - villám csapás, vörös köd és csak azt vette észre amikor Draco keze csattant az arcán. A szőke szeme megvetést tükrözött némi szomorúsággal.
- Mit képzelsz te?! Ide jössz mint a Nagy Megmentő és megütsz másokat?! - rosszul estek a szavai. Fizikai fájdalmat okozott neki. Még egyszer Rá nézett és elfordult.
- Sajnálom.. - suttogta majd a folyosó befordulója felé vette az irányt. Theodor megtörölte a szája szélét és egy bicskát húzva elő a zsebéből Harry után lépett és válszirtébe szúrta. Harry megált és kihúzta a kést. Majd Theodor lefagyott lénye elé ejtette.
- Varazslóhoz nem méltó viselkedés... - morogta majd eltűnt a sarkon.

Fáj...belül fáj...még a seb sem okozott akkor fájdalmat mint ami a lelkében tombolt. Meleg vizes törölközővel lemosta a sebet majd össze varta. Mágiával is begyógyíthatta volna de az nem lenne méltó Őseihez. Átkötötte a sebet egy fáslival majd lefeküdt. Némán nézte a plafont és elmélkedett a folyosón történteket. Mi a fenért csinálta? Mardosta belülről valami...valami... Hirtelen zökkent ki amikor Magnus ugrott a hasára. Felszisszent és megsimogatta a medvét.
- Mi a fene folyik itt Magnus...annyira jó hogy neked nem kell ilyeneken agyalnod... - fel állt az ablakhoz lépett. Most nem ragyogott a hold a messzi tájon felhangzott egy ismerős hajó kürt. Szemei fürkészni kezdték a tájat...semmi gyanús...biztos csak az elméje játszik vele..

Amint eltűnt Harry elől egy üres folyosón kötött ki. Vagyis nem volt annyira egyedül. Nott állt a sarkon és feltehetőleg várt valamik.
- Draco? Mit keresel itt? - Miért pont Nott? Már csak pont Ő hiányzott ehhez az egész elbaszott naphoz. Borzasztóan hasogatotta szíve és fájt minden porcikája. Belső lénye arra ösztökélte hogy menjen vissza és beszéljék meg Harry-vel ezt az egészet. Újra felnézett és Nott már előtte állt. 

- Mesélj kicsikém...elhagyott a nagy Harry Potter? - gúnyolódott Nott. 

- Ne merd a szádra venni! Neked maximum Erik! - vetette oda Draco. Nott fújtatott egyet majd  meg ragadta Draco állát és maga felé fordította. egyre erősebben szorította ahogy megpróbálta elfordítani a fejét. Hirtelen csókolta meg amitől Draco mocskosnak érezte magát. 

- Neh...Theo...dor.. - nyöszörögte amikor Nott eltűn előle és Harry-t pillantotta meg ahogy behúz a másik mardekárosnak. Felé lép és megakarta fogni a kezét. De Ő arcon csapta. majd kiabált is vele. 

- Mit képzelsz te?! Ide jössz mint a Nagy Megmentő és megütsz másokat?! - Harry értetlenül állt előtte.  Még egyszer rá emelte azokat a gyönyörű smaragdos türkiz szemeit majd elfordult. Alig ért a folyosó végéhez Nott a nyakszirtjébe szúrt. Felkiáltott és szája elé rántotta a kezét. Harry után lépett de a Griffendéles csak kihúzta a kést és Nott elé ejtette. Hús sercegése vér halk cseppenése a kővön....

- Varázslóhoz nem méltó viselkedés... - morogta szinte már állati hangon és eltűnt a sarkon. Draco állt és csak meredt maga elé. Nem ezt akarta...nem így...ennek nem is lett volna szabad megtörténnie! Ha akkor vissza fogja magát és nem akad ki....akkor Harry nem jön ide, Nott nem szúrja meg... Minden az Ő hibája...megint.. Könnyei lefolytak az arcán és elrohant a klub helyiség felé onnan pedig fel a szobájába. Lecsúszott az ajtó mentén és kitört belőle az eddig vissza fojtott elkeseredettség, fájdalom, bánat...minden egyszerre talált utat a felszínre és csak folytak a szeméből, marcangolták belülről megállás nélkül. Levegőért kapkodott majd kezdődött minden előröl. 

Odakint gyülekeztek a sötét fellegek habár az ég gyönyörű tiszta csillagos volt. Valahol a hegyek mélyén sötét titkok, erők szőtték a bosszú édes és félelmetes fonalát. Félelmetes lények sorakoztak csata sorba egy olyan zászló alatt mely nem ismer kegyelmet vagy megbánást. Érzelmektől mentesen hallatszott a kovács műhelyek fémes csattanása, fényes varázslatok utáni halál sikoly...és bent...a hegyek gyomrában egy köpenyes alak ül szolgája elméjébe zárva...várva a szabadulásának megfelelő pillanatát...