Viking Fiú

Félre Értett Pillantás

Amint felébredt iszonyatosan hasogatni kezdett a feje. A tegnapi sírás teljesen kimerítette. Lehet ma nem kéne órákra mennie...nagy nehezen kimászott az ágyból és a tükörben mustrálta magát. Fekete karikák húzódtak szemei alatt amit néhány pipere bűbájjal el tüntetett. felvett egy tiszta inget és nadrágot, megkötötte a nyakkendőjét és vállára kanyarította talárját. Hóna alá csapva a könyveit levonult a nagyterembe. Egy falat nem sok de az sem ment le a torkán..mégis magába erőszakolt némi pirítóst és töklevet. majd fel állt és elindult az órákra. Mindvégig csak nézett maga elé felelt ha kérdezték de az agya leblokkolt és teljesen üressé vállt. egymás után jöttel az órák és egyre fáradtabb lett. Az utolsó óra.....SVK....hurrá...már csak ez a rózsaszín páva hiányzik az életéből. leült a második padba és várt. 

- A mai órán párbajozni fogunk! - jelentette ki a nyanyus a katedrán. Miből? Amiket leiratott velünk? Ez igazán bájos... 

- Kiválasztok valakit aki elém áll és minden testi sértés nélkül fogunk néhány egyszerű lefegyverző búbájt bemutatni. 

- Potter! Jöjjön ki! - az említett fel állt a lányok össze súgtak majd fel lépett a katedrára. 

- Ha megbocsát professzor... - levetette talárját megoldotta nyakkendőjét és feltűrte ingujját. Látszott a kötés a jobb vállán. Draco-t keserű bűntudat fogta el. Újra a katedrán álló kettőre szegezte a figyelmét. Harry kétszer lefegyverezte Dolores-t akin ugyan nem látszott de a szemei elárulták hogy még megtorolja ezt Potteren. 

- Látják? Ez a páca elrepítő búbáj. Fájdalom vagy bármi más kellemetlen esemény nélkül lefegyverezhetjük az elenfelet. Lássuk mit tud Potter a Crucio ellen... - reppent az átok de Harry nem esett el vagy kiáltott fel a fájdalomtól. Draco aggódott a fekete hajúért és megfogta a pálcáját ha bármi történne közbe tudjon lépni.  Harry előre bukott fejjel állt de nem mozdult. 

- Ennyi lenne professzor asszony? - hangja késként hasított a csendbe. Nem hasonlított arra a hangra amire Draco emlékezett. Ridegebb, mélyebb és félelmetesen állatiasabb volt. Amint fel emelte a fejét álkapcsa kimeredt, szemei résnyire szűkültek. Felemelte a pálcáját és Umbridge-ra fogta. Peregtek a percek és mindenki a félelemtől megkövülten ült egy helyben. Nem villant átok  nem történt semmi...mégis Harry leengedte a pálcáját és a cucait a vállára hajítva zsebre tett kézel kilépett a teremből. 

- Mára ennyi lesz! - kiáltotta negédesen mosolyog Dolores és elbocsátotta a diákokat. 

- Mr. Malfoy! Ide jönne néhány percre? 

- Hogyne asszonyom.. - fel lépett az író asztal mellé. 

- Kérnék öntől valamit! Tartsa a szemét Potteren! Ha bármi szokatlant tapasztal kérem jelentse nekem! Ugye megbíthatok magában? - ujra negédesen mosolyott amitól Draco-nak hány ingere támadt és futkosott a hátán a hideg. Nem válaszolt, mérlegelte a lehetőségeket...

- Ugye maga sem szeretné ha netán az édesapja levelet kapna nem de bár? - hogy az a...vén szipirtyó...zsarol és manipulál ameddig el nem éri a célját. 

- Hogyne bízhatna bennem asszonyom! Egy Malfoy mindig megbízható! - elmosolyodott és ő is távozott a teremből. Szemével Harry-t kereste. Kilépett az udvarra és azonnal megcsapta a kellemes virág illat...most jutott csak eszébe hogy mennyire is szereti a tavaszt.. Gondolataiba merülve sétálgatott erre-arra. A tó vize most is feketén csillogott de mégsem hatott olyan ilyesztőnek mint amilyen szokott lenni. Leült a partján álló tölgy alá és irni kezdte a leckéit.

A szokottnál hamarabb kelt és reggeli sétára indult. Megsem állt Hagrid kunyhójáig.
- Hagrid! - kiáltott be amikor a sokadik kopogásra sem nyitott ajtót. Körbe járta kos viskót de sehol senki. Agyar csaholása az erdőből szűrődött ki így arra felé indult. Sok diák rebesgette hogy milyen ilyesztő és veszélyes...semmiben sem más mint az otthoni fenyvesek... szögezte le magában.
- Hagrid! - kiáltott újból. Megint fellhangzott a hajó kürt mellé dobok ütemes hangja csattlakozott. Körbe nézett kereste a hang forrását. Sehol semmi...majd egyszer csak megszűnt. Hirtelen éles fájdalom nyilalt a homlokába. Oda kapta kezét de hiába igy is térdre esett. A szúró fájdalom nem akart múlni. Agyar éles csaholását halotta valahonan messziről mégis tompán. Amilyen hirtelen jött úgy múlt el. Vissza felé vette az irányt és könyveivel a hóna alatt végig hallgatta az órákat egyedül a SVK okozott némi meglepetést.. Kedves Umbridge nagyasszony kihívta demonstrációnak. Először csak az egyszerűbb bűbájokkal vagdalkoztak. Ezzel hogy kihívta tökéletes célpont volt hogy a professzor bosszút álhasson azért amiért vissza szólt neki. 

- Crucio! - éles fájdalom áradt szét testében de csak előre bukot fejjel állt. Nagyon régen megtanulta elrejteni a fájdalmat, érzéseit mások elől. Nem mozdult csak fel emelte a fejét, s pálcáját és a rózsaszín vénségre szegezte. Mégsem vágott vissza. Cserébe vállára kapta motyóját és kisétált a teremből. Kifelé egészen a tóig. Köztudott volt hogy nem szabad benne fürdeni. de annyira nagy volt az egész tó hogy  pont akadt egy olyan öböl ahova be nem lehetett látni és szinte mindenki elől rejtve van. Amint leért és egy sziklára ülve nézte a fekete csillogó vizet. Ez lett volna a következő hely amit meg akart mutatni Draco-nak. Innen teljesen másképpen fekszik a tó. Nem olyan rideg, sötét és félelmetes mint amennyire a túl partról látszik. Ledobta a talárját ingét és a többi ruháját. össze hajtotta és betette az egyik résbe hogy ne lehessen észre venni. Majd a tóba vetette magát.  A kellemes hűs víz segített kiüríteni az agyát és ellazulni. Nem tudni mennyit volt bent de kezdett már hűvös lenni így kimászott majd vissza nézett. felidézte azt az emléket amikor megmutatta Draco-nak az otthonát, egy emlék bűbájon keresztül. Amennyire elvarázsolta a szőkét a tenger képzeletbeli látványa...Kivette a ruháit és egy pálca suhintással megszárította magát és öltözni kezdett. Amikor a kastély felé fordult a part felső szakaszán álló tölgy alatt Draco-t pillantotta meg ahogy őt nézi. Peregtek a másod percek amíg egymás szemeit figyelték. Harry oda akart menni bocsánatot kérni és elmondani hogy de igen szereti hogy nem volt olyan egyszerű felismerni, elfogadni és megérteni. Draco leakart menni Harry-hez. A nyakába akart ugrani átölelni és bocsánatért könyörögni amiért olyan ostoba volt. Harry elindult fel felé az ösvényen és továbbra is a mardekárost figyelte. Draco szíve zakatolni kezdett és egyre inkább frusztráltabb lett. Össze szedte a cuccait és elrohant a kastély felé. Eluralkodott rajta a félelem hogy Harry nem is vele akart beszéni hanem csak vissza akart menni. 

Harry lépései gyorsabbak lettek ahogy a másik elrohant. A tó hideg vize, a fájdalom amit az átok okozott elég erőt öntött belé hogy ezt ne hagyja annyiba hanem igen is beszéljék meg az egészet. Az se baj ha Draco már rág kiszeretett belőle csak hadd mondja el és hadd tudjon róla a másik. Hideg szél csipte a fülét és az arcát de nem állt meg rohant tovább hogy utolérje, ujjab gondoltok vésték magukat a fejébe. Lehet hogy hagyni kéne és lassaban a tudtára adni hogy mit is érez valójában. Lasított léptein és inkább a kviddics pálya felé ment. Hányta vetette magában a dolgokat. Jó döntést hozott? És ha nem? De ha mégis? Nem volt elég a hideg víz és a futás kellett még valami amivel elterelheti a gondoltait. Végig ment az öltözőn és leült a lelátóra. Ház társai játszottak de ahogy nézte őket rájött hogy bizony ember hiányban vannak. Egy őrző két hajtó, két védő és....egy fogó. Nyilván a kis vörös liba lemondott a fogói posztról. 

- Hé Potter! - kiáltott oda neki Wood a csapat kapiánya és örzője. 

- Igen? - kiáltott vissza mire Wood közelebb repült hozzá. 

- Nincs kedved beállni? A fogónk lelépett és így nem tudunk normálisan edzeni. Jössz? - nagyszerű alkalom hogy végleg megszabaduljon nehéz gondjaitól. 

- Persze. - azzal elmormogott egy Invito-t. Valahol a ládája mélyén volt egy Tűzvillám. Még 11. születés napjára kapta keresztapjától.  A seprű megérkezett ő pedig felpattant rá és már repült is a többiek felé. 

- Na skacok szerintem mindannyian ismerjük Eriket. Most ő lesz a fogónk hogy normálisan tudjunk készülni a hónap végi mérkőzésre. - mindenki intett neki George és Fred le is pacsiztak vele. A négy labda fel repült Harry pedig keresni kezdte a cikeszt. Kezdett felszállni a köd és a szürkület is a fejükre kezdett szállni amikor befejezték. 

- Erik.... - szóld Wood a padról. 

- Mond - fordult hátra Harry. 

- Be vennélek a csapatba. A Weasly lány két hónapja alig jár edzésekre és nincs fogónk. Te viszont rohadt jól csinálod. Na? - jobb kezét nyújtotta felé. Kicsit elgondolkozott. Végül is...miért ne. Kezet rázott Oliver-el és tovább beszégetve vonultak vissza a klubhelyiségbe. 

Sokadjára vágott valamit a falhoz. Miért volt ilyen hülye?! Miért nem maradt a seggén? önmarcangoló gondolatok ezrei rohamozták elméjét. Hiába próbálkozott nem sikerült értelmes magyarázatot adni saját ostoba viselkedésére. Kinyitotta az ablakot és fel kapaszkodott a párkányra. Nézte a felhős eget, a holdat amint felhők kúsznak elé. Lassan borult be az ég és kezdett eleredni az eső. gyorsan bezárta az ablakot és elnémította a szobát. Félelem cikázott benne mindenütt. Sosem mutatta hogy mitől fél de vihar volt az egyetlen olyan dolog amitől olyannyira félt hogy nem tudta elrejteni félelmét. Be húzta a sötétítőt és bebújt a takaró alá. fejére húzta és igyekezett nem gondolni az odakint tomboló viharra.