Bnha Oneshoots (magyar) [Kérések nyitva]

Tamaki x reader

Itt van. Itt a vég.

Egy ház tetején vagyok, egy gonosztevővel. Aki épp arra késztet hogy ugorjak le innen. Persze én ezt nem akarom. De nincs más választásom. Barátaim nincsenek, családom faképnél hagyott, és még képességem sincs, amivel meg tudnám magam védeni. Az egyetlen barátommal, aki iránt többet is éreztem, vele is sikerült összevesznem.

~ Pár órával ezelőtt ~

Épp Tamakival sétálunk a park felé közben beszélgetünk, vagyis helyesbítek, csak én beszéltem.

- Tamaki lehetnél egy kicsit magabiztosabb! - mondtam neki miközben felé fordultam, hogy jobban lássam az arcát.

- T-Tudod hogy ez n-nem o-olyan könnyű (Név)-chan. - mondta miközben a szemembe nézett. Mintha egy kicsit mérges lett volna. Nem láttam még ilyennek.

- Tudom de akkor is meg- - de nem tudtam befejezni mert Tamaki közbe vágott.

- Mondtam hogy e-ez nem ilyen e-egyszerű! - mondta egy kicsit hanosabb hangnemben amitől egy kicsit megrezzentem.

- Cs-csak segíteni akartam- - de megint nem tudtam befejezni mert Tamaki megint közbe szólt.

- Ezzel mondom hogy nem segítesz! - nézett rám mérges szemmel, amit eddig nála soha sem láttam.

Nem szóltam egy szót csak megfordultam, és elindultam haza felé, hogy kisírjam magam. Az egyetlen barátom, és most az is haragszik rám.

Már az utcába voltam, ahol a kis lakásom van, de mielőtt haza érhettem volna, valaki egy kendőt szorított az orromhoz. Ezzel elérve azt hogy egy idő után homályosuljon a látásom. Egy ház tetején ébredtem, ahol az elrablóm tartott, közben láttam hogy kisebb csapat gyűlt össze a ház előtt.

~ Jelen ~

És itt vagyok. Már megbántam hogy úgy beszéltem Tamakival. Most biztos nem fog a megmentésemre sietni. Ezt szépen meg csináltam.

- Na ugárj már vagy belesegítek! - mondta a gonosztevő.

Nem tehettem mást. Leugrottam. Lepörgött előttem az egész életem. Az a nyomorult és szomorú életem. Azt gondoltam hogy megérdemlem. Egy ideig éreztem hogy zuhanok, majd egyszer csak a zuhanás abba maradt, éreztem hogy valaki tart. Mikor felnéztem megláttam Tamakit ahogy tart. Meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy jön majd megmenteni. Tamaki leszállt egy másik ház tetejére majd lerakott.

Mikor lerakott egy ideig bámultunk egymás íriszeibe. Az én (Sz/sz) íriszeim az ő gyönyörűen csillogó íriszeibe. Egy ideig néztük egymást majd Tamaki megölelt. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de azért visszaöleltem.

- Örülök hogy jól vagy (Név)-chan. - mondta Tamaki, olyan hangon mint aki a sírás határán van.

Eltoltam magamtól, de csak annyira hogy szemeibe tudja nézni. Láttam hogy pár kósza könnycsepp szeli át az arcát, halvány csíkot húzva maga után. Felemtem a kezem és letöröltem a könnycseppet az arcáról. Megfogta a kezem és az övével együtt visszarakta az arcára.

- Nem tudom mit csináltam volna ha valami bajod esett volna. - mondta Tamaki.

Egy kicsit meglepett, de utána eleresztettem egy halvány mosolyt. Tamaki elkezdett közelebb hajolni az arcomhoz. Mire észbe kaptam, már megéreztem hogy az ő párnácskáit az enyémre nyomja. A hirtelen ért sokk miatt nem tudtam viszonozni a "csókját" mert igazából, gyorsan visszaegyenesedett.

- N-Ne haragudj nem t-tudom mi ütött- - de nem tudta befejezni, mert megfogtam az egyentuhájánál, és lejjebb húztam egy csókra. Egy kis ideig nem viszonozta, ami miatt megilydtem, de utána minden kétségem elmúlt, mert viszonozta.

A kezeit a derekamra helyezte ezzel is közelebb húzva magához. A kis csókot hamar mélyítette, egy idő után már bejutást kért amit persze még is adtam neki. Így elvoltunk pár percig majd elváltunk kisebb nyálcsíkot húzva utána.

- Sz-szeretlek. - mondta Tamaki miután elváltunk. Nagyon megörültem. Hirtelen a nyakába ugrottam, ami miatt majdnem elestünk, de megtartotta az egyensúlyát, így nem estünk el.

- Én is szeretlek. - súgtam a fülébe, amitől egy kicsit megrezzent, majd viszonozta az ölelést. Így álltunk pár percig. Így volt hogy az az ember akivel fülig szerelmes voltam, bevallotta nekem hogy szeret.

~~ Vége ~~

Na haliiii! Ezt a kis sorozatot SraDencsik és én találtuk ki! Remélem tetszett és ha van valami kérése valakinek írja meg és én megírom!
Na HAIIIIIIIIIIII!

(Ezt muszály volt (づ｡◕‿‿◕｡)づ)