Bnha Oneshoots (magyar) [Kérések nyitva]

Denki x reader

Hát itt vagyok. A Sportfesztivál napja. Itt állok és várok hogy kiszólítsanak az ellenfelemmel együtt aki nem más mint Kaminari Denki. Egyben az egyik legrégebbik barátom. Hogy hogyan lettünk legjobb barátok? Mindjárt elmesélem. Az egész 6 éves korunkban kezdődött

~ 12 évvel ezelőtt ~

Anyával éppen az egyik kedvenc játszóterem felé tartottunk, mivel az edzésen is nagyon jól szerepeltem – igen 6 évesen már edzek – meg nagyon sokat segítettem egész héten, szóval ez az ajándék az egészért.

Éppen megérkeztünk a parkba, aminek nagyon megörültem. Amilyen gyorsan megérkeztünk a parkba, olyan gyorsan szaladtam a játszótér fele.

Amikor odaértem, megláttam egy sárga hajú fiút, akinek a hajában egy villám jel volt. De egyedül ült a homokozóban, szóval gondoltam egyet és odamentem a fiúhoz.

- Szia! (Teljes neved) vagyok! Téged hogy hívnak? - nézek egy nagy mosollyal a fiúra aki egy pillanat elejéig összerezzent de utána egy mosollyal válaszolt.

- Szia! Kaminari Denki vagyok! Van kedved velem játszani? Homokvárat kezdtem el építeni. - mondta mire heves bólogatásba kezdtem, ezzel a tudtára adtam hogy tetszik az ötlet, majd leültem mellé és segítettem neki a homokvár tovább építésében.

Egy ideje már játszottunk, mire anyukám szólt hogy ideje hazamenni mert már elég későre jár. Kicsit szomorúan, de elköszöntem Denkitől. Egy idő után kiderült, hogy szomszédok vagyunk. Miután rájöttünk, minden napot együtt töltöttünk.

~ Jelen ~

Most pedig itt állok Denkivel szemben, és várjuk hogy a tanár úr kiáltson hogy kezdődik a mérkőzés.

- Éss mehet!! - ordította el magát a tanár úr mire mind a ketten támadásba lendültünk.

Denki azonnal használta a képességét, de ezt egy kicsit túlzásba vitte, ugyan is az erőmhöz nagy rész víz kell, mivel tudom irányítani meg előteremteni, és megrázott nem is kicsit, nem csak engem, de saját magát is.

Mikor kinyitottam a szemem, azonnal vissza is csuktam, mivel a hirtelen fény miatt, a retinám kiégett. Ezt is kipipáltuk. Majd mikor újra kinyitottam a szemem, akkor egy sárga hajúval találtam magam szembe. Vagyis nem szemben mivel ő békésen szuszogott mellettem. Egy kis pír kúszott az arcomra, nem csak azért mert a kezemet fogta, hanem azért is mert már egy ideje beleszerettem ebbe a tökfejbe.

Lassan elkezdett mocorogni, majd mikor felkelt azonnal szemkontaktust vett fel.

- (Név)! Jól vagy? Fáj valamid? Kérsz egy kis vizet? Esetleg szóljak a nővérnek? - bombázott a kérdéseivel, amit alig tudtam hirtelen felfogni.

- Szia. Igen jól vagyok. Csak a fejem fáj egy kicsit. Egy kis vizet L tudnék fogadni. És nem. Nem kell szólni a nővérnek. - válaszoltam a feltett kérdéseire egy mosoly kíséretében.

- Hála az égnek! - mondta a fiú miközben szoros ölelésbe vont. Egy kicsit elpirultam de viszonoztam az ölelést. - És ne haragudj hogy úgy kiütöttelek! Nagyon túlzásba estem! - mondta miközben mintha könnyek gyűltek volna a szemében.

Felemeltem az jobb kezem, és végig simítottam az arcán, ezzel együtt letöröltem a könnyeket a szeméből.

- Ne aggódj Denki minden rendben van! És ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem! - mondtam a végét úgy hogy egy kis mosolyt csalják az arcára, ami sikerült is. Egy kicsit kuncogott rajta amin a szívem nagyon nagyot dobbant. Jajj de hogy lehet ennyire aranyos!

Egy ideig még szemeztünk, majd csak azt vettem észre hogy ajkaink közti távolság, egyre jobban csökkent. Végül megszüntette a köztünk lévő teret és megcsókolt. Hirtelen az se tudtam, hogy fiú vagyok, vagy lány. Egy kis ideig sokkoltan figyeltem, majd lassan lehunytam a szememet és át adtam magam az élvezetnek. A kisebb csókot hamar mélyítette, majd a levegő hiány miatt L kellett válnunk. Az ő homlokát az enyémek döntötte, s egy kis ideig egymás szemébe néztünk.

- (Név) ezt egy kis ideje L akartam mondani, cs-csak soha nem találtam meg a megfelelő alkalom hozzá. De egy ideje többet érzek irántad min egy barát. Meg is értem ha nem viszonzod csak..... -

- Én is így érzek. - mondtam neki úgy hogy csak ő hallja.

- V-Várj ez most komoly? - néz rám kiskutya szemekkel. Jajj a szívem!

- I-Igen. É-Én is így érzek e-egy ideje. Cs-csak soha nem mertem elmondani mert attól féltem hogy elutasítasz. - a végét már suttogva mondtam, de szerencsétlenségemre hallotta.

Nem mondott semmit, csak megfogta az államat, ezzel is arra késztetve hogy rá nézzek. Majd újra megcsókolt. De ez a csók másabb volt mint az előző. Ez sokkal szenvedélyesebb volt. 

Egy idő után viszont elváltunk újfent a levegő hiány miatt.

- (Név), lennél a barátnőm?

- IGEN! IGEN! IGEN! - mondtam a kelleténél hangosabban majd a nyakába ugrottam. Azzal a lendülettel hosszasan megcsókoltam.

Na itt a kövi! Remélem tetszett majd jön a többi ha esetleg nincsenek kérdések! Na Bye!!!!!!!!!