Bnha Oneshoots (magyar) [Kérések nyitva]

Tokoyami x Tsuyu

~~ Tsuyu szemszöge ~~

A nap fényesen sütött, a szél kellemesen fújt, néha bele-bele kapott a hajamba és játszadozott egy kicsit a tincseimmel.

Az osztállyal kirándulni mentünk egy kicsit messzebb erdőbe. Az egész a Baku squad ötlete volt. Persze senki sem akart bent maradni és tanulni így azonnal beleegyezett mindenki.

Volt aki a sátrakat kezdte el felállítani, volt aki a tábortűzhöz szedte a gallyakat, leveleket. Én per pillanat a sátrakat segítek a többieknek felállítani, a tekintetem meg néha megakad egy fekete hajú fiún. Név szerint Tokoyami Fugikamén.

Igen. Egy ideje bele vagyok zúgva Tokoyamiba. Eddig még nem mertem neki elmondani, de most itt lesz az ideje hogy bevalljam neki. Igen! Most lesz az hogy félre hívom és elmondom neki mit érzek.

Elmosolyodtam és mentem volna a fiúhoz, de Hagakure már megelőzött. Nem voltam elég közel hogy halljam mit mond neki, de a következő pillanatban Hagkure arrébb vitte Tokoyami-sant. Nagyon furdalt a kíváncsiság hogy miről beszélhetnek, ezért követtem őket.

Egy ideig követtem őket míg nem Hagakure megáll és Tokoyami felé fordult. Mond hogy nem.

- Tokoyami -szólalt meg hirtelen a láthattalan lány- nekem már régóta tetszel és ezt akartam hogy tudd!

Tokoyami csak szótlanul és meglepett tekintettel nézte a lányt.

Abban a pillanatban ahogy Hagakure ezt kimondta Tokoyami-sannak, mintha hallottam volna ahogy a szívem darabokra esik.

Nem bírtam tovább hallgatni, így a könnyeimmel küszködve elfutottam a legközelebbi mosdóba. Túl késő már. Ezt elszúrtam.

~~ Tokoyami szemszöge ~~

Csak szótlanul álltam a láthattalan lány előtt. Majd vettem a bátorságom és végre megszólaltam.

- Ne haragudj Hagakure-chan de ez az érzés nem kölcsönös. Én Tsuyu-chant szeretem -mondtam neki.

- Oh -szomorodott el a lány hangja- semmi baj! Örülök hogy találtál valakit magadnak Tokoyami-san. Na de most menj és mond el Tsuyu-channak hogy mit érzel! -buzdított Hagakure.

Igaza van. Most kell elmondanom neki minél hamarabb.

Elköszöntem Hagakurétól, majd elindultam megkeresni a zöld hajú lányt. A táborban nem láttam, ezért odamentem Ochakohoz.

- Hé Ochako nem láttad Tsuyut?

- Mintha a mosdók felé láttam volna elfutni -rakja le a farönköket- de nem tűnt túl boldognak. Kérlek nézd meg mi a baja.

Bólintottam, majd gyors iramban elindultam a mosdók felé. Remélem nincs semmi baja és hogy minden rendben van.

Amint a mosdókhoz értem, hallottam hogy valaki halkan sír. Biztos Tsuyu az. Halkan bekopogtam az egyik fülkébe.

- Tsuyu-chan itt vagy? -szólalok meg halkan.

Hirtelen csend lett a fülkében ami miatt kicsit megijedtem.

- I-igen itt vagyok -szipogta el- mit szeretnél Tokoyami?

Kijönnél hogy tudjunk beszélni? -kérdeztem halkan. Vajon mi bánthatta meg ennyire?

Egy ideig nagy csend ült be közénk, majd egy kis motoszkálást hallok, és abban a pillanatban a mosdó ajtaja kinyílik és Tsuyu lép ki rajta. Könnyel ázott szemekkel néz fel rám amitől a szívem kicsit összeszorul hogy így kell látnom.

- Tsuyu mi a baj? Miért sírtál? -kérdezem tőle kicsit aggódva- valaki bántott?

- Nem..nem bántott senki -törölgeti a szemeit de egyszer sem néz rám.

- Akkor? Mert látom hogy van valami baj.

- Nem nincs semmi.

Kicsit morcosan néztem a lányt és próbáltam a szemébe nézni. Látom hogy van valami baja de miért nem akarja elmondani nekem?

- Tyusu-chan látom hogy van valami- -de nem tudtam végig mondani mert a lány félbe szakított.

- Az hogy Hagakure bevallotta neked hogy tetszel neki! -nézett le szomorkásan- mert akkor én akartam elmondani neked hogy tetszel nekem de ő megelőzött...de nem fontos legyetek boldogok Hagakure-channal -rámnézett egy erőltetett mosoly kíséretében, majd elment mellettem és elindul vissza a táborba.

- Várj! -fordultam meg és megragadtam a csuklójánál úgy hogy ne fájjon neki, majd visszahúztam magamhoz, és azonnal megöleltem- nekem is tetszel -jelent meg egy kis pír az arcomon.

~~ Tsuyu szemszöge ~~

- Nekem tetszel -ahogy kimondta ezt a három szót azonnal elpirultam.

Ezt csak álmodom? Vagy tényleg komolyan gondolja? Tokoyami nem az a típus aki ilyenekkel viccelődne.

Eltávolodtam tőle, majd egy lágy puszit adtam a csőrére, aminek következtében csak még jobban elpirult. Azonnal elkuncogtam magam a reakcióján. Istenem de aranyos.

Újra megöleltem, amit ő azonnal viszonzott. Egy ideig még így álltunk majd megindultunk vissza a táborhoz kéz a kézben.

Mikor visszaértünk mindenki gratulált nekünk. Nagyon boldog voltam. Az a heti tábor volt életem legjobb hete.

Na hello!!! Igen élek még nem haltam meg! Csak az ihletem úgy gondolta hogy szabadságot vesz ki. De esküszöm amint tudom mindegyik könyvemet folytatom!! Akinek ezt a one-shootot csináltam az _egy_marker_25_ bocsi a rengeteg késésért!! Eskü először majdnem egy Ochako x Tsuyut írtam meg XDD. Jöhetnek a kövi kérések!!!