Involuntarily

Prológus

A suliból haza felé tartva éppen az az napi pletykákat beszéltük át barátnőmmel.
-Figyelj egy autó már napok óta követ minket bármerre is megyünk-figyelmeztetett Luna.
-Biztos csak paranoiás vagy -röhögök és megyek tovább hazafelé.
-Lehet de nézzük meg hogy tényleg igazad van e mert engem már nagyon megijeszt.
-Jó nézzük,úgyis tudok egy rövidebb utat hozzátok.
-Nem úgy volt hogy hozzád megyünk megcsinálni a házit?-értetlenkedett drága barátosném.
-De úgy volt de tekintve hogy nálunk ott van apám ,,barátnője" és a közelébe úgysem tudnánk tanulni.-magyarázom enyhe undorral.
Végül sikerült meggyőznöm Lunát így hozzájuk mentünk ahol viszonylag nyugodtabban tudunk tanulni.
Már majdnem ott voltunk mikor újra észre vettük azt az autót. Nagyon féltünk így szinte már futottunk a házukig de így sem tudnánk sehova elbújni egy autó elöl.
Berohantunk a házba hogy valamennyire biztosnágba érezzük magunkat. Na igen csak nem számoltunk Luna tesójával és annak hülye haverjával.
-Hali tesó mi ez a nagy rohanás?-kérdezte röhögve Scott.
-Fogd be és inkább nézz ki az ablakon hogy itt van e még az a fekete kocsi.-mondtuk szinte egyszerre Lunával.
-Jól van naaa nem kell leharapni a fejem-röhögött rajtunk
-Inkább ne beszélj hanem vonszold oda a segged az ablakhoz.-mondta szinte kiabálva Luna.
-Mi történt hogy meg kell ezt nézni?-kérdezte Nick,Scott legjobb barátja.
-Úgy volt hogy hozzánk megyünk tanulni viszont Luna meglátta a kocsit ami szerinte már napok óta követ minket, ezért egy rövidebb úton ide jöttünk mert Luna otthona közelebb volt mint az enyém.-magyaráztam Nicknek miközben Scott megnézte hogy ott van e még az autó.
-Megnyugodhattok lányok nincs egy fekete autó se az utcán.-mondta Scott miközben vissza ült a kanapéra játszani.
-Köszi bratyó.-ment oda hozzá Luna és megölelte.

Későre járt mire végeztünk mindennel így megkértem Scottot hogy vigyen haza kocsival. Az út csendben telt de nem is baj fáradt voltam.
Mikor oda értünk a házunk elé akkor tűnt fel hogy ott van az a fekete kocsi ami követett minket. Gyorsan elköszöntem és kiszáltam a kocsiból hogy besiessek a házba. Bent viszont apámon és a kis picsáján kívül még két férfi volt jelen.Az idősebb olyan 40-50 év között lehetett a fiatalabb 20-25 év körüli lehet. A fiatalabb férfi nagyon hasonlított az idősebbre kivéve a szemük mert a fiatalabbnak gyönyörű tengerkék szeme volt míg az idősebbnek sötétebb kék volt.
Mindenki teljesen ledöbbent mikor berontottam a bejárati ajtón, biztos valami fontosat szakíthattam félbe mert apám szeme össze szűkült. Gyorsan köszöntem apámnak és a nőnek mellette és megpróbáltam elsunnyogni hogy ne kelljen az idegenekkel beszélnem.
-Kislányom álj meg egy picit.-szólt apám mikor már a lépcső közelébe jártam.
-Igen apa?
-Be szeretném mutatni neked a két urat. Lucius Hammings és a fia Tomas Hammings.-mutatott először az idősebbre majd a fiatalabbra.
-Jó estét Sara Black vagyok.-mutatkoztam be én is.
-Jó estét kisasszony.-csókol kezet az idősebb férfi.
-Most hogy ilyen szépen együtt vagyunk beszélhetnénk a továbbiakról?-kérdezte édesapám.
-Persze. A hallottak alapján minden rendben már csak egyettlen kérdésem lenne a lányához.-fordul hozzám Lucius
-Miről van szó apa?-kérdeztem aput.
-Nyugi kislányom csak egy egyszerű kérdésre kell válaszolnod
-Sara ártatlan vagy még?-kérdezte Lucius mire én teljesen lefagytam.
-Mi ez a kérdés és mi folyik itt?-kérdeztem úgy minfenkitől.
-Éppen egy remek üzletet készülünk kötni édesapáddal amiben te fontos szerepet játtszasz-válaszol az öreg.
-Nemtudom apám mire készül de ilyen kérdést nincs joga feltenni-kezdtem elvörösödni.
-Apa biztos hogy teljesen ártatlan csak rá kell nézni.-szólal meg először a történések alatt Tomas.
-És ha az vagyok semmi köze senkinek ehez-akadok ki teljesen.
-Ezesetben az üzlettet meg tudjuk kötni-mondja kimérten Lucius.
-Ezt örömmel hallom. Te is örülsz neki drágám ugye?-fordul fülig érò mosolyal apa a kurvájához.
-A pénzt holnap az egyik emberemmel küldöm viszont a lányát még ma elvinnénk magunkal.-vág közbe a nagy örömködésbe a férfi.
-Ez csak természetes gyorsan összepakol és már vihetik is.-mondta apám úgy hogy én még csak megszólalni se tudjak.
Így hát fel lettem küldve a szobámba ahol amilyen lassan csak tudtam összepakoltam mindenem. Igaz nem volt sokminden mert anya halála után nem voltunk a legjobb helyzetbe de már lábaltunk ki abból a szar helyzetből. Miután végeztem a pakolással ami 1 nagy és 2 kicsi bőröndböl ált és sikeresen lerángattam mindent az emeletről mert 3 férfi közül egyik sem segített volna ám. Szóval sok szenvedés árán mindent levittem a földszintre ahol azt gondoltam hogy apa legalább elköszön tőle de még csak meg sem ölelt csak annyit mondott hogy, vigyázzak magamra és ki is tessékelt a lakásból. A fekete kocsiba be lett pakolva mindenem és már csak rám vártak hogy beszáljak. Éreztem hogy ettől a pillanattól megváltozik az életem. Mostmár nincs se családom se otthonom egyedül csak Luna maradt meg nekem.

Remélem tetszeni fog nektek ez a kis történetem 😊😊
Ezt a gyönyörű borítót BrBgiVcs készítette🥰🥰❤