Involuntarily

10.rész

Tomas szemszöge

Mire felfogtam hogy mit mondott már kint is volt a szobámból és rohant a szüleink szárnya felé. Míg a hugom a szüleinket ébresztette Sara eltűnésével én addig végig néztem a biztonsági felvételeket az embereinkkel meg még vissza néztem a telefonomon is a kamera felvételt. Nagyon meglepődtem mikor láttam hogy apám ment be a szobába és vitte el az alvó lányt és ahogy néztem a többi felvételen egy olyan eldugott részre vitte amiről csak a család tud. Gondolhattam volna hogy ez apám tervének része. Gyorsan felöltöztem és elindultam a szüleink szárnyába hogy Izzyt picit lenyugtassam de úgy látom elkéstem. Mire oda értem az ajtó nyitva volt és hallottam ahogy apa üvöltözik a hugommal és ez fordítva is igaz volt.
-Nem hiszem el hogy tehetted ezt? Nem gondoltál bele hogy ez Saranak milyen lehet? Este még a neki szánt szobában alszik reggel mikor felébred már egy teljesen másik helyen van!-kiabált Izz a férfival.
-Muszáj volt lányom hisz nem tudja mi folyik körülötte és szerintem te sem akarod hogy baja essen mikor az egyik ellenségünk támadni próbál. Így tudtom a legjobban megvédeni mindentől a lányt míg Tomas el nem veszi jövő hónapban.-kiabált vissza apánk.
Mivel nem bírtam tovább hallgatni ezt a kiabálást így beléptem a szüleink háló szobájába.
-Apa ha kitomboltad maga elmondanád hogy melyik elrejtett szobába vitted a menyasszonyom?-kérdeztem viszonylag nyugodtan mivel mégis csak a jövendő belimről van szó.
-Nem egy szobát kapott hanem egy egész lakosztályt tekintettel arra hogy ő lesz a következő főnök felesége és hogy kezdem megkedvelni a kiscsajt, elég talpraesett meg kell hagyni.-válaszolt az apám bár nem ezt kérdeztem.
-Apa hol van a jövendőbelim?-kérdeztem meg újra.
-A legmesszebb minden veszélytől.-mondta burkoltan hogy az én dugi lakosztályomba van.
-Ezt akartam csak tudni.-mondtam és már ott sem voltam, elindultam a le a pincébe ahonnan egy lépcsősor vezet le a különböző emeletekre. Amilyen mélyen van az én lakrészem csoda hogy nem kelt fel a drágám.

Sara szemszög

Amint felébredtem egy teljesen másik helyen voltam mint este. Kicsit körül néztem és rájöttem hogy, egyedül vagyok teljesen és nőiesen bevallom elkezdtem félni. Ki ne félne ha egy teljesen másik helyen ébred mint ahol elaludt és nem mellesleg teljesen egyedül. Picit bolyongtam még ezen a szinten mint kiderült mert hogy ahogy körül néztem láttam egy ajtót ami be volt zárva de a túloldalán ha jól vettem ki lépcsők voltak de egy idő után lépteket és kulcszörgést hallottam a bezárt ajtó mögül ami miatt még jobban bepánikoltam. Nagy szerencsémre csak Tomas jött le bár ez sem nyugtatott meg nagyon.
-Tomas hol vagyok? Miért vagyok itt egyedül?-kérdeztem tőle a sírás határán.
-Nyugodj meg Sara nincs semmi baj. Apám hozott át ide hogy nagyobb biztosnágba legyél az esküvőnk napjáig ami maúgy 1 hónap múlva lesz.
-Tomas hogyan tudnék megnyugodni ha ilyeneket mondasz? És mi az hogy 1 hónap múlva lesz? Nem úgy volt hogy a szülinapomon tartjuk?-kérdeztem zavartan.
-Hát édesem akadt egy kis probléma amit így tudtunk megoldani és nyugodj meg így sem fogok hozzád érni egy ujjal sem hiába leszel a feleségem.-mondta picit frusztáltan.
-Hát ezt nagyon jó hallani de attól még mindig nem tudom hol a jó édes életbe vagyok.-néztem rá már dühösen.
-Lent vagy a pince alatt egy külön lakosztályba ahova csak én tudok lejönni illetve akinek megvan hozzá a kulcs. De nyugodj meg drágám így is tudjuk szorosabra fűzni a kapcsolatunkat, hogy az oltárnál biztos igent mondj.- nézett rám huncut mosolyal.
Na már csak ez kellett nekem inkább fogtam magam és megfordúltam és elindultam arra amerre gondoltam hogy van a konyha mert már igen csak kezdtem éhes lenni. Tomas mint egy jó kiskutya követett és mikor rájött hova akarok menni elkezdte mondani hogy merre forduljak. Ha azt hittétek hogy ez csak egy kicsi és praktikus szoba hát nagyot tévedtetek annyi hely van benne hogyha nem tudnám hogy a föld alatt vagyunk simán azt hinném, hogy ez még az emeleten vagyok. Mire elértünk a konyhába már nagyon éhes voltam szóval nem nagyon vittem túlzásba a reggeli készítését csak egy tál műzlit ettem míg Tomas inkább csak nézett mert álítása szerint ő most nem éhes.

Már jócskán eltelt pár nap bár itt lent annyira nem érzem hogy pontosan mennyi de körülbellül olyan 4-5 nap lehetett. Tomas folyamatosan jött hozzám hogy ne legyek egyedül, viszon néha annyira fáradt volt már hogy piszkos és vércseppes ruhába jött le hozzám amit nem tudtam hova tenni mert nem volt neki egyik alkalommas sem sérülés a testén. És igen furán nézhettek rám de akkor is muszáj voltam ellenőrizni hisz mégis csak a férjem lesz. Viszont kezdek egyre jobban kíváncsi lenni hogy mivel is foglalkozik a drága vőlegényem és az apja, főleg miután elmondta hogy az esküvőig itt kell lent lennem ami még baromira sok idő.

Sziasztok bocsányat hogy eddig tartott megirni ezt a rövidke kis rész de remélem hogy ez is elnyeri a tetszéseteket.😊😊😊