𝔇é𝔧á ꪜú

Érzések

Arra ébredtem, hogy napsugár táncol a barlang hatalmas szikláin. Pár vizes fodrozódás vetült rájuk.
Már egy ideje itt ragadtunk a szigeten.
Nem maradhatunk sokáig, mozgásban kell lennünk amíg nem találunk valami biztos helyet.
Éppen felakartam ülni, de észrevettem valamit és elvörösödtem.
Arno mellkasán fekszem. Tudtam, hogy el kellene húzódnom, biztosan fent van már.

-Jó reggelt.- morogta a reggeli mély hangján.
Még a libabőr is végigszaladt rajtam.
-Jó reggelt.-mondtam.
-Remélem jól aludtál.-mondta majd lassan elemelte a kezeit a hátamról. Nem éreztem, hogy átkarolt.
-Mondhatni, te hogy aludtál?
-Nem aludtam, őrködtem.
-Áhh, igen. Arno.-felnéztem rá.
-Hmm?-rám nézett.
-Én szerintem...érzek valamit-

-Indulás gerle pàr! Tele lesz kalanddal a mai nap!-kiáltott fel Black.- Amíg ti szerelmeskedtetek én körbenéztem és már meg is terveztem a mai napot!

Újra elvörösödtem. Zavartan megszólaltam.
-Mi nem-

-Most sajnos nem volt rá időnk.-javított ki Arno.

Belé könyököltem mire elnevette magát.
Feltápászkodtam.
Arno nyújtotta a kezét, hogy segítsem fel.
Megfogtam, de mire felkelt volna, elengedtem a kezét, ő pedig visszaesett.

Most erre nincs idő.-mondtam.

-Na gyere Lara légyszíves segíts nekem lemászni ebből az odúból.

Bólintottam és követtem.

-Mindig is ilyen tuskó volt?-kérdeztem Blacktől amíg leengedtem őt.

-Arno? Neem. Igaz, sokszor makacs és a saját feje után megy, de sok mindent megélt már, sokáig elhidegült mindenkitől. Te hoztad őt vissza.

Elmosolyodtam.

-Egyébként sok lánnyal láttam.-folytatta Black.

Na, tessék. Ennyit erről. Bár erre talán nem voltam kíváncsi.

-De őket csak kihasználta. Rád máshogy néz. Látszik rajta mikor figyel téged, ahogy vigyáz rád. Fontos vagy neki hidd el.

-Köszönöm Black.

-Na kell segítség?-kérdezte Arno. Túlságosan is közel a fejemhez.

-Igen, gyere és told le ide a seggedet!-kiáltott Black.

-Hölgyeké az elsőbbség.-mutatott elém Arno.

Megfordultam, hogy lemászhassak.
Lenéztem, nem vagyok-e túl magasan majd elkezdtem lefelé mászni.
Egyszer csak valami mintha lesuhant volna mögöttem.
Újra lenéztem, Arno éppen akkor landolt egy bukfenccel egyetemben.
Felállt és vigyorogva karba tette a kezét.

-De lassú valaki!-kiáltotta.-Gyere ugorj, elkaplak!-felemelte a két kezét.

Black leült a közelben lévő kidőlt fára és elővett egy naplót.
-Úgysem fog leugrani.-mondta Black.-könyöröghetsz neki.

Abban a pillanatban elengedtem a köveket és Arno karjaiba estem.
Black felnézett.
-A kutya rúgja meg. Erre nem számítottam.
-Szép volt, cica!-mosolygott rám Arno.-vérbeli orgyilkos lesz.-szólt oda az öregnek.
-Csak egy erős nő.-mondtam majd lábra álltam.
-Na, erre gyertek.-intett Black.-csak pár órányi séta egyenesen.

Útközben számos állatot láttam a fákon. Elszabadult egy környezet ez. A kis ártatlan madaraktól a hatalmas és veszélyes anacondáig minden van itt.
Remélem, nem lesz baj.
Black ment elől, a kis naplóját szorongatta. Biztosan rajzolja a térképet. Egy kalandnak fogja fel az egészet. Jól is teszi, legalább valaki pozitív.