𝔇é𝔧á ꪜú

Indulás a kalandba!

Már egy ideje dekkoltam a gyár előtt, remegő kezemben pedig a pisztolyt tartottam. Nem mertem egy percre sem odébb nézni.
Közben volt egy kis "sáros" eső, szóval mondhatom szépen néztem ki.

Egyre inkább azon gondolkodtam hagyom a fenébe az egészet, és visszamegyek a szállásra, amikor egy csuklyás alak rúgta ki a gyári fő ajtót a lábával, majd szép lassan ledobott valakit a hátáról. Nagy nehezen kihúzta magát és roppant egyet a háta.

-Ahjj, ez fájt többet kéne edzenem..-
motyogta magának.

Lassan megfordultam majd próbáltam szépen, halkan elsétálni.
Amikor ez bevállt, gyorsan odarohantam egy létrához ami neki volt támasztva egy érdekes színű háznak.
Nem láttam más lehetőséget hirtelen, elkezdtem felfelé mászni.

Ezt követően amint felértem, le is néztem, hogy az alak ott van-e még.
Természetesen már nem.
Néhány perc is eltelt, még mindig nézegettem, mire mögöttem valaki megérintette a vállamat.
Egyből odarántottam a pisztolyomat.

-Kisasszony, Segíthetek valamiben?

Végigmértem, aztán eltettem a pisztolyomat.

-Nem szeretnék semmit, köszönöm.-erre udvariasan meghajolt, de közben láttam a fintort az arcán.- Csak szerettem volna kiszellőztetni a fejem a friss levegőn. - tettem még hozzá.

-A tetőn?-kérdezte.

-Igen.-ó mekkora idióta vagyok.

-Hát, ebben egyetértünk. - válaszolta, majd hátat fordított, és elkezdett keresgélni valamit a ruhájában.

-Valami baj van?

-N-Nem, csak azthiszem elhagytam az órámat..Merda

-Segíthetek valamiben, kisasszony?-kérdeztem hamis mosollyal, amikor váratlanul megfordult és gyors léptekkel jött felém.

Már éppen a pisztolyomért akartam nyúlni, de megfogott a vállamnál fogva, és leterített a cserepekre, magával együtt.

-Mi a fenét művelsz?!-dörrentem rá.

-Jön valaki.-sziszegte vissza.

-Ki?!

Próbáltam kimászni a markából, vagy esetleg átfordulni, hogy én is láthassak valamit.
Pár ember jött ki a gyárból puskával, és felszerelt öltözettel. Ha jól számoltam, összesen heten vannak.

-Kik ezek?-kérdeztem.-És mit csinálnak?

-Nem jó emberek. De most itt kell maradnia, mindjárt jövök.-ezt követően felállt és készült leugrani első áldozatára. Mint egy sas.
Kiszemeli áldozatát és levadássza.

-Még mit nem!-szóltam gyorsan vissza, és utána mentem.-Nem fogom nézni, hogy te kiharcolod a beledet én meg csak üldögélek egy háztetőn!

-Ahhj, akkor jöjjön már!- forgatta meg a szemét, aztán ledobott egy füstbombát.

Meg se várt igazából, csak leugrott aztán már csak lövés hangokat hallottam.

Amikor én végre lemásztam a létrán, már nem az, hogy a füst eltűnt, de az emberek is.
Legalábbis, azt hittem.
Pont nekem futott az egyik, leterítve a földre. Hogy ma mindenki nekem jön, ez hihetetlen.
Próbáltam izegni-mozogni hátha kitudok szabadulni, de mind hiába.
Túl erősen szorított.

-Segíthetek hölgyem?-kérdezte miközben szép lassan végigmért. Az egyik kezével befogta a számat, majd egyre közelebb jött a fejemhez.

Tudtam mit akar, nyilvánvaló volt.
Már éppen megakartam rúgni a férfiasságát a lábammal, amikor egy nagyon gyors lövet találta homlokom.
Teljesen beborította az arcát a vér, ami engem sem hagyott tisztán.
Nagy lendülettel ledobtam magamról, majd mikor felakartam állni, éreztem, hogy kirándult a bokám.
Micsoda pech.
Körülnéztem, megakartam keresni kilőtte le, amikor megláttam, hogy valaki sétál felém.
Nyílván ő volt az.

-Látja? Mondtam magának, hogy maradjon fent.

-Igen..felfogtam.-forgattam meg a szememet.-Nem kell magázni, amúgy megtaláltad az órád?

-Rendben.. akkor feltudsz állni?

-Nem...kirándult a bokám..de nem válaszoltá—

Megfogta a bal kezemet és felrántott, a karjaiba.

-NA NE...Csak ezt ne..-kapáltam össze-vissza kezemmel, lábammal.

-Nyugodj már le!-kiáltott rám.-Nem olyan vészes. Viszont le fogsz esni ha nem karolod át a nyakamat.

-Még mit nem.

-Te tudod, de ha leesel nem csak a bokádnak lesz baja.

Ránéztem egy nagy grimasszal az arcomon, majd átkaroltam.

-Amúgy már nem is bunkóságból de te mégis ki a franc vagy?

-Pontosabban *francia. Igen.

Ránéztem megint értetlen fejjel.
Hát ez borzasztó volt.

-Szerintem majd később ráérünk bemutatkozni, előbb keressünk valami biztonságos helyet, meg amúgy még egy ajánlatom is lesz számodra.

Bólintottam pedig nem figyeltem mit mondott, aztán ásítottam egyet.

-Azthiszem.-félbeszakított mégegy ásítás.-elfogok aludni..-mondtam majd a fejemet a vállára helyeztem és elaludtam.

-Aludj csak a Croftokra ráfér a pihenés.

Fel sem tűnt, hogy kimondta a vezetéknevemet.

——————————2—————————