𝔇é𝔧á ꪜú

Prológus

⚜️
Az élet labirintus, de valahogy senki sem keresi belőle a kijáratot.

-Dobod el! - kiáltottam Jackre.

-Istenem, Lara! - tette kezét a mellkasára. - Ne ijesztgess!

Mérgesen figyeltem a testtartását.

-Ez egy akta. - nézett szúróan Jack.

-Nem vonom kétségbe azt amit mondassz, de nem bízom meg benned.

-Miről beszélsz?

-Semmiről.- nevettem.- Csak egy szereplést próbáltam.

Tettem pár lépést, és leültem az asztalomhoz. Jack zavartan megrázta a fejét és elém tette az aktát. Szép piros színe volt, a vastagsága meg olyan volt mint a lepke fing.

-Ez akta?-kérdeztem.

-Ennyit tudunk arról, akit felkéne keresned. Profik dolgoznak az ügyön.

-Látszik. - lobogtattam meg az aktát.-Én nem foglalkozom ezzel.

Felálltam a székből, hogy komolynak tűnjek, de igazából csak egy kis oreo-s kekszet akartam enni, nem értem el, kicsit messzebb van a székem meg az asztalom mint kéne.

-Lara, muszáj segítened. Ez egy orosz fegyverkereskedő és egyszerűen mindenhol ottvan, de mégsincs, érted? Felszívodótt a pasas. Ez már a te területed, nem?

-Az más. - khmm - Mit kell tennem?

-Van egy orgyilkos aki majdnem elkapta, és valamilyen formában nyomon tudja követni. Hozd ide.
Ki kell hallgatnunk.

-Tartózkodási helye?

-Utoljára egy elhagyatott gyár közelében találtam meg, Franciaországban. A repülőd készen áll, különgép csak neked.

Elkezdtem pakolni a dolgaimat. Amikor éppen kiakartam nyitni az egyik széfemet, azért leesett, hogy nem jó lenne ötlet. Jack nem jelent veszélyt rám, régóta ismerem.
De mindenki tudja, hogy ez semmit nem jelent. Az ember változik. Ki tudja, mikor árulna el egy rég ismert barát.
Elsétáltam a széf előtt jó nagy léptekkel.

-Nem kell? - kérdezte Jack, miközben felemelte a „lepke fingot".

-Semmirevaló információk összessége az akta, kedves Jackikém.- ez úgy hangzott mint valami fogalom, de állat vagyok, khm. - Amit tudnom kell, az itt dől el.

-A füledben?

-A fejemben te idióta - nevettem el magam.

Jack biccentett és furcsa pillantásokat vetett rám. Én pedig hátat fordítottam, a mögöttem lévő szekrényből próbáltam kiráncigálni a dolgaimat.

-Egyébként, ez az orgyilkos mennyire közveszélyes? - kérdeztem.

Jack pont akkor tolta be az asztalom fiókját.

-T-Tessék?

-Mit ügyködsz te ott?

-Semmit, mikor takarítottad ki utoljára ezt a fiókot? Tele van porral.- mondta és kisétált.

Pislantottam magam előtt párat, aztán felvettem a fekete kabátomat, amit még tegnap a széktámlára dobtam. Azóta ott hevert. Még azért a telefonomat is kivettem a fiókomból. Tényleg megfeledkeztem pár dologról.
Megfordultam és lezártam a bőröndömet. Megfogtam a fülét, már éppen léptem egyet, amikor megtorpantam.
Mégegyszer hátrapillantottam az aktára, mi van ha az a kicsiny információ is az életemet menti?
Majd vállat vontam, felkaptam az aktát és elindultam.

A repülőtéren nem volt annyi ember, mint amennyire számítottam.
Egy-kettő ücsörgött a váróteremben, telefonjukba bújva.
Lehet, hogy felbérelték őket, hogy kövessenek, milyen paranoiás vagyok.
Ilyen hülyeségekre is csak én gondolhatok. Na mostmár ideje lenne összeszednem magamat.

Elhúztam nehézkesen a hangos bőröndömet, aminek egyébként nem volt meg az egyik hátsó kereke, szóval egészen a feladóig, ahol fel kéne adnom, szikrákat húztam. Már folyt rólam a víz, de azzal nyugtattam magamat, hogy nem látják sokan a bénázásomat.

Miután sikeresen feladtam a bőröndömet, siettem a magánrepülőmre.
Ilyet is ritkán hallani, igaz?
Valaki siet a saját magánrepülőjére.

Mikor felszálltam, nem sétáltam sokat hiszen csak pár ülés van. Viszont mindegyik hihetetlen puha anyagból. Hát, igen.
Szép nyugodtan leültem az ablakhoz közel, és vártam, hogy kijelentsék: Franciaország.

Mialadt aludtam egyet, kiemelem, nem is ébredtem fel a felszállásra.
Így jár az, aki egy hétig nem alszik rendesen.
Gondolatok ezrei járták átt a fejem, ami alváskor nem a legjobb, mígnem egy látomást képeztek.
Mikor felriadtam már nem tudtam visszaidézni, de akkor nyugottabb és jobb kedvűnek látszottam.

*Örömmel jelentjük ki, megérkeztünk.
Üdvözöljük Franciaországban, Párizsban Mrs. Croft.*

Megérkeztem, leszálláskor természetesen ébren voltam.

Leszaladtam nagy örömben a repülőnek a lépcsőjén és már hívtam is a taxit, akinek egy lapot kellett odaadnom, és már vitt is a helyszínre.

Egy Francia szállodában találtam magam, a Marais negyedben az Hôtel Voysinnál.
Az udvara hátborzongatóan alkonyatszürke volt.
Minden oldalán az egykoron előkelő épület szárnyai emelkedtek.
A falakra szabadon futott fel a borostyán, tekergő csápjai már az emeleti ablakok felé nyúlkáltak.
Beléptem a helyszínre, felvitettem csomagomat, majd kértem egy térképet.

Amikor megérkeztem a gyárhoz, elkapott a bizonytalanság érzete.
Ez a gyár nem látszott valami stabilnak...ráadásul fából volt, ami könnyen gyullad, nem volt valami előnyös. Fadobozok voltak ide-oda dobálva a gyár köré.

-Ez meg miféle gyár?-gondoltam magamban.

-Megvan! Ez lesz az!! - szólt a távolban egy idegen hang, én pedig gyorsan odaugrottam az egyik nagy fadoboz mögé.

-Biztos vagy benne, hogy odabent lesz?-kérdezte a társa.

-Igen! Egészen biztos.

Lassan bementek a rozoga gyár ajtaján.
Éppen gondoltam, rossz helyen járok és máshol kéne próbálkoznom, amikor egy kiáltás hangot hallottam a gyárból.

—————————-———1——————————————