Út a maffia szívébe

1. fejezet

- Jajj nekem... az a rohadt ébresztő... kapcsolódj már ki. Na így jobb, úr isten már 11 óra, azt hiszem mostmár fel kellene keljek. 
Lassan kimásztam az ágyból majd a fürdőszoba felé indultam. Miközben  lassú léptekkel haladtam a fürdőszoba felé, kinéztem az ablakon ami az udvarra nézett. Láttam, ahogyan a nap megvílágitja az élet dús tájat, a növényeket, állatokat. Sajnos nem élek eggyüt a szüleimmel mivel egy pár éve repülő balesetet szenvedtek, de azért itt a kutyám Vezér ő legalább társaságát nyújt nekem a szürke hétköznapok között. Pont beértem a fürdőbe, mikor megláttam a tükörképem. Te jó isten, mintha atom bomba robbant volna a fejemen, te jó ég, hogy tudok én így kinézni. Azért el kell ismerni a tegnapi buli az fergeteges volt, lemostam a tegnap rajtam hagyott sminket és megfésültem a hajam, kimostam a fogam a szobám felé vettem az irányt. Megcsináltam az ágyam és miután a pizsimből, átöltöztem egy farmer rövidnadrágba és egy lenge rövidújjúba kimentem enni készíteni magamnak. Szóval miután ettem, elmentem megsétáltatni a kutyám. Olyan 2 óra volt mire visszaértem, ezért elvettem egy kis nasit és a netet kezdtem el böngészni. Miután már ez is unalmas lett, rá pillantottam az órára. Négy óra volt ezért fürödni mentem. Szóval miután kijöttem a fürdőböl, olyan 5 óra lehetett  elkezdtem készülődni, hogy majd megyek sétálni a barátaimmal. Zenét halgattam és készülődtem közben száradt a hajam is meg énekeltem is. Miután kész lettem a sminkemmel, egy fekete farmer nadrágot vettem fel és egy fehér rovidújjú pólót, aminek a háta hálós anyagból volt. A barátnőmmel 7 órakor találkozok a központban a színház előtt. Mikor elindultam 18:45 volt, mire odaértem Kriszta már várt rám. Már több kilóméterről is láttam, hogy iszonyat boldog:
- Szia Béli - mondta ( igen ő hívott Bélinek, ő volt az egyetlen aki így hívott)
- Szia Krisz, hű ilyen boldognak sem láttalak még, mi történt? - kérdeztem tőle, izgatottan.
- Háááát.... - mondta, én pedig még izgatottab lettem.
- Na mond már! - kiáltottam fel.
- Na jó, nem fogod elhinni. Tudod az a fiú akiről meséltem, elhívott sétálni és voltam is vele sétálni, és hat olyan aranyos volt, meg minden... -  hadarta nagy boldogsággal.
- Kriszta. Ugye nem azt akarod mondani hogy együtt vagy vele?
- Deee !! - kiáltott hangosan, hogy mindenki megfordult és ránk nézett.
- Gratulálok Kriszta, de ugye átgondoltad jól? - kérdeztem tőle, mert nagyon jól ismertem a gyereket. Nem mintha közöm lett volna hozzá, de iszonyat sok pletyka járja a várost, és róla is van egy pár rossz pletyka.
- Igen, többször is és végül erre a döntésre jutottam. Remélem nem haragszol. - mondta.
- Ugyan dehogy, miért haragudnék? Én csak miattad aggódom, de ha most boldog vagy akkor én is az vagyok. A mondtam, megnyugtva Krisztát. Bár tudtam, hogy nem jó vége lessz neki, de megpróbáltam örülni a barátnőm örömének:
- És jön még valaki velünk, vagy csak mi ketten leszünk?
- Nem, jön még Jack és a bandája.
- Hat jó, akkor várunk? - kérdeztem, mert nem ismertem őket egyáltalán, csak tudtam, hogy a falu másik feléről vannak.
- Igen, úgy  mondta hogy fél nyolcra itt lesznek. -mondta izgatottan.
- Hát rendben. - mondtam és elmentünk leülni.
Pontosan fél nyolcat harangoztak, mikor megjelent Jack a bandájával, Kriszta megölelte őket én lekezeltem velük, hogy megismerjem őket. Miután mindegyikkel megismerkedtem sétálni kezdtünk, minden felé, beszélgettünk meg minden. Olyan gyorsan elmúlt az idő, hogy már lassan elálmosodtam és haza akartam menni, hiszem nekem is kell aludni. Olyan tizenegy-féltizenkettő lehetett mikor odaszóltam Krisztának:
- Kriszta én mostmár megyek, jössz te is ?- kérdeztem meg tőle.
- Igen jövök, csak egy pár perc.- mondta és búcsúzni kezdett a fiúktól. Majd miután elbúcsúzott tőlük, elindultunk hazafelé. Sajnos hamar visszaértünk a házunkhoz, ezért még egy kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúztunk egymástól, és bementünk. Mivel Kriszta és én egymás mellet éltünk, nem kellet messzire menjen.