Út a maffia szívébe

4. fejezet

Te jó isten, hogy mennyire unalmas ez az Olivér. Megkértük, hogy hagyjon minket békén de nem akar, azt állítja hogy Kriszta igyis-úgyis vissza fog hozzá menni, és ő várni fogja bármennyi időbe is telik. Állítólag az a pletyka járja, hogy meg akarja ölni Jacket, annyira unalmas de tudom, hogy meg fogja csinálni, mert egy olyanból mint ő simán kinézném. Ma péntek van és megeggyeztünk Krisztával, hogy nem fogunk bent ülni és rettegni attól, hogy mikor fog elénk állítani és csinálni valamit. Ezért ma kimegyünk, bármi is történjék. Szerencsére lessz aki megvédjen minket.Jackékkel megyünk ki, tudom rossz ötlet, de legalább megvéd minket ha kell és szerintem kelleni fog. Na mindegy mivel már csak fél óra van, hogy elinduljunk  átmegyek Kisztáhot, hogy megbeszéljünk valamit ha baj ütne be.
Miután átmentem hozzá, ideges volt és mostmár nem jó ötletnek tartotta azt hogy kimenjünk. De rá kellet beszélnem mert nem maradhatunk bent egész életünkben a négy fal között:
- Nem jó ötlet az, hogy mi kimegyünk, ez a legrosszabb ötlet amivel életemben elöáltam... - mondta nekem kétségbeesetten.
- Kriszta, egész életedben bent akarsz ülni és rettegni attól a pillanattól, hogy meg fog-e verni?
- Igen - mondta kijelentő tekintettel.
- Kriszta gondolkodj már, ez nem megoldás! Egész életedben a négy fal között, egy valaki miadt az nem egészséges. Terj észhez gyere ki velem és oldjuk meg ezt a rohadt helyzetet, hogy nyugodtak lehessünk. Nem akarok ellentmondást nem lessz semmi bajod, vigyázok rád ígérem.
- Na jó, de nem kell rám vigyázni csak igérd meg, hogy neked nem lessz semmi bajod!
- Figyely ezt nem ígérhetem meg, hogy nem esik bajom, de vigyázok magamra azt ígérem.
- Jajj de nem... - kezdett volna bele mikor félbeszakítottam.
- Nem! Megyünk és kész, amúgy is írt Jack kint vannak a házunk előtt, szóval menyünk. Mostmár késő visszafordulni. - mondtam s felkaptam a kabátomat és Krisztára néztem.
- Rendben. - mondta és elvett egy melegítőt, majd kimentünk. Jack és bandája már vártak ránk. Mikor kiértünk mindenkinek köszöntünk, majd csendben elindultunk. A csendet Jack törte meg a felém és Kriszta felé szegezett kérdéssel:
-Minden rendben van veletek? - kérdezte.
- Igen, azt hiszem. - válaszolta Kriszta halkan.
- Itt vagyok veletek és meg védünk titeket. - mondta. Kriszta nem válaszolt, helyette én válaszoltam:
- Rendben, bízunk bennetek. - mondtam. Ezzel a beszélgetéssnek vége is lett, és Jack meg a többiek egyezkedni kezdtek valamit másik ügyről,de többet nem hallottam. Hogy Kriszta egy kicsit feloldódjon elkezdtem egy csajos témát,és bevált.Miután odaértünk beszélgetni kezdtünk, hüjéskedtünk, de sajnos bekövetkezett az amitől féltünk. Megjelent Olivér a haverjaival:
- Na pont jókor, még a gerlepár is itt van. - mondja Olivér majd felénk indul.
- Mennyetek a hátunkmögé, ott biztonságban vagytok. - súgta nekem Jack, majd megfogtam Kriszta kezét és a fiúk hátamögé húzódtunk.
- Milyen gerlepár? - kérdezi Jack Olivértől.
- Még kérded? - visszakérdezett.
- Igen, mert nem értem miről beszélsz... Belláról és Krisztáról beszélsz? - kérdezte és nevetni kezdtek Jack haverjai.
- Milyen Bella meg Kriszta.... te meg Kriszta. - majd megindul Jack felé, de Jack elé odaál két barátja.
- Gondold meg mit csinálsz... - mondták egyszerre nagy hidegvérrel.
- Én meg Kriszta te hülye vagy, vagy már így születtél? - kerdezte Jack még jó kedvében volt.
- Nem vagyok hülye látom, amit látok, véded Krisztát szóval eggyüt vagy vele, nem tudsz becsapni. - mondta iszonyat dühösen.
- Nem vagyok eggyüt vele, miért szerinted tilos megvédjek egy barátot? - kérdezett vissza.
- Barát, mondtam már nekem nem tudsz hazudni, akárhogy is próbálkozol. - mondta, majd félrelökte a két fiút és Jack felé kezdett menni, Jack intett a két fiúnak, hogy hagyják majd ő megoldja.
- És ha félreállok és odaengedlek, akkor már elhiszed, hogy nem vagyunk eggyüt? - kérdezett vissza majd a zsebbe tette a kezét.
- Igen, legalább megkönnyíted a dolgomat is még. - mondta, egy mosollyal az arcán. Miután ezt kimondta Jack félreált és Olivér felénk indult....

7 órával előtte....