Út a maffia szívébe

5. fejezet

Reggel 11 óra van és nagyon álmos vagyok, de Jack felkeltett és azt mondta, hogy van egy ötlete. Kiváncsi vagyok arra az ötletre, de személyesen akar velem beszélni, ott ahol senki sem lát minket. Megegyeztünk, hogy találkozunk egy elhagyatott játszótéren egy mocsár után. Igaz, hogy egy kicsit gyilkosságba illő helyszín, de csak nem fog ott megölni engem, vagy ilyesmi. A szükség esetére, a helymeghatározást bekapcsolom a számítógépem meg a telefonom között szóval ha valami történne velem, megtalálnának engem. Majd ezután felöltöztem, kisminkeltem magam majd elindultam. Mikor odaértem, láttam hogy az egyetlen aki ott van Jack volt. Egy kicsit megnyugodtam, de akkor is volt valami fura érzésem, na de nem törődtem vele.
- Szia - köszöntem neki, majd megöleltem ( minden barátomat meg szoktam ölelni).
- Szia - köszönt vissza.
- Na és mi az a nagyon-nagy ötlet amiről beszéltél? - kérdeztem tőle.
- Igazából nem is ötlet inkább sejtés. - felelte.
- Milyen sejtés? - kérdeztem.
- Tudom hogy fura lessz ezt hallani de szerintem Kriszta meg Olivér összejátszanak, hogy feloszlassák a bandánkat. - mondta.
- Mi? -kérdeztem. Nem, nem, nem Kriszta soha nem tenne ilyet hisz ismerem kiskorom óta a barátnőm, tudnom kellene ha ilyenre készül. - mondtam zavarodottságomban.
- Figyeld, szerintem téged akarnak csalinak használni mivel Kriszta az már Olivér bandájának a tagja és nincs semmi hatalmam őt megvédeni.... - magyarázta.
- Jolvan, tegyük fel hogy ez mind így igaz, hogy leszek én a csali? - kérdeztem.
- Mivel Olivér tudja hogy nem bírjuk megvédeni Krisztát, ezért én muszály félre áljak, de ha te Kriszta elé alsz mielőtt bántaná és Kriszta helyett téged ütne meg nekünk nem lenne szabad megvédeni téged mert te csak egy ártatlan ember vagy aki a banda ügyeibe ártotta magát. - mondta.
- Ahha, értem szoval ha ti nem tudtok megvédeni akkor nekem kellene saját magam megvédenem vagy félreáljak Olivér útjából amit biztos a nem fogok megcsinalni akármi is a helyzet. - mondtam.
- Pontosan. - mondta.
- És amúgy is miért nem bírnatok megvédeni hisz egy ártatlan vagyok akinek semmi köze a bandákhoz? - kérdeztem.
- Igen, pont ez a baj, hogy akkor csak egy ártatlan lennel aki beleüti az orrát a mi ügyünkbe, aki meg azt csinálja azt meg muszály öljük. - mondta.
- Áááá értem szóval akkor én már halálra ítéltem azzal magam, hogy meg szeretném védeni a barátnőm. Szuper. - mondtam kínosan nevetve.
- Igen. - mondta.
- És most azért hívtál ide hogy ezt elmond nekem? - kérdeztem.
- Hát egyrészt igen másrészt pedig,nem tudom. - mondta.
- Hogyhogy nem tudod, nem valami ötletről mondtál valamit? - kérdeztem vissza.
- De igen, de nem hiszem hogy belemennél. - mondta.
- Talán be akarsz venni a bandádba? És erről volt szó és erről hiszed azt hogy nem fogok belemenni? - kérdeztem.
- Na jó most ledöbbentem, hogy ilyen gyorsan kitaláltad. De igen, be szeretnélek venni a bandába. Mert ez az egyetlen esély arra, hogy meg tudjalak védeni. - mondta.
- Szóval az egyetlen esély, hogy megússzam a halált, az az ha csatlakozom hozzátok és hagyom hogy megnentsetek. Mert ha nem, nekem igyis úgyis annyi. - mondtam.
- Hat faktikusan igen. Ahogy mondod. - mondta.
- Mondjuk ezt így értem, de még mindig nem tudom hogy hogy vagyok ezzel a csalijuk. - kérdeztem érdeklődve.
- Hát mivel tisztába vagy azzal, hogy mi nem tűrjük azt hogy ártatlanokat öljenek meg és bármi áron megvéggyük őket főleg ha barátról van szó.... - kezdte mondani mikor félbeszakítottam.
- Ennek most mi köze ehhez az egészhez? - kérdeztem felháborodva.
- Várj hogy elmondjam - mondta. Na szóval ugye nekünk nem szabadna megvédenünk az ártatlannak, főleg azokat akik mindenbe beleütik az orrukat. Mert az a vezért terheli és ha elege lessz vagy a bandatagoknak az ilyesmiből, hogy folyton őket védjük meg, vagy másik bandáknka le birik váltani a vezért vagy akar a két banda egybe is olvadhat azzal, hogy száműzik az előző vezért. - mondta.
- Értem, értem, szoval ha nem csatlakozom meg halok ha csatlakozom akkor nem halok meg de nem is bírok majd kiszállni. - mondtam.
- Igen, ezért sem vagyok biztos, hogy szeretnéd-e az egészet. - mondta.
- Tudod, mit? Legyen, csatlakozom, üsse kő hagy oszoljon fel az az idióta bandája. - mondtam.
- Rendben akkor mondom a tervet..... - kezdte mondani
Miután elmondta a tervet haza indultam és készülni kezdtem.