Út a maffia szívébe

8. fejezet

Másnap reggel felkeltem minden rendben volt, a testem sem éget, gondoltam kipróbálom hogy hogy működik, ha már a testem elfogadta a mikrocsipet. Érdekes volt elindítani az egész rendszert mivel Lili-nek neveztem el a mikrocsippet. Szóval mindig amikor valami érdekelt a kellett mondjam a nevet is. De ezt leszámítva elég jól működött, fel volt kapcsolva az internetre minden egyes funkciót kipróbáltam és ami nekem legfontosabb volt a célzás a megközelítés, személyek adatai hozzáférés gyanánt és sorolhatnám még. És persze ezt teljes titokban kellett tartsam mindenki előtt hogy valakivel ne tegye rá a  kezét vagy a kérje hogy őneki is csináljak eggyet mert lehet neki a szervezete nem bírta volna ezt az egész megpróbáltatást ki.
Ez az éjszaka után szembesültem a banda gondjairól jobban mondva Krisztáról és Olivér terveiről. Nem hiába jegyeztem meg Olivér mosolyát akkor éjjel. Beértem főhadiszállására amikor is mindenki furán kezdett nézni és nem tudtam hogy miért, mint kiderült ez elég nagy idiótaság keringet amit nem is csináltam meg de azt mondták hogy igen és hogy mindenért én vagyok a hibás és hogy ki kéne rakni engemet az egész bandából mert nem vagyok odavaló mert hogy csak bajt hozok nekik.
Valaki információkat szivárogtatott ki a bandánkról, a tagokról, a küldetéseinkről több hónapja és minden nyom hozzam vezetett. Egyes aktákon a szekrényeken az akták eltűnése után csak az én újjlenyomatom volt ott, egy női alakot láttak a biztonsági kamerán aki nagyon hasonlított rám, nem én voltam de minden jel hozzám vezetett mert csak nekem volt hozzaférésem az aktákhoz és a küldetések akáihoz. Jack felhívott magához és kezdett mindennek lehordani.
- Hogy képzelted azt hogy információkat szivárogtatsz ki, ellopod az aktákat amik nagyon fontosak voltak egyes vizsgálatokban. Mikor bevettelek a bandába azt hittem hogy megbízhatok benned de hátba szúrtál nem egyszer de többször is. Nagyot csalódtam benned. - kezdett ramförmedni.
-De Jack nem én voltam higgy nekem valaki felültetett... - folytattam volna mikor közbe vágott.
- Nem akarom hallani a kifogásaidat azt szeretném ha elhagynád a bandát és többet soha az életbe ne lássalak itt meg, bár a faluból nem bírlak kitiltani a bandáktól és egyes cselekedetedtől elbírlak tiltani, szóval hogy te is értsd az összes bandás feladatoktól, az összes kütyüt amit adtam neked vissza kell adnod és soha többe a banda nevet vagy az én vagy akar valaki nevet nem ejtheted ki a szádon vagy ki végzünk. - mondta. Láttam a szemében azt a dühöt amit magában hordoz, láttam hogy nézett rám a sötét szemeit, félelmetesek voltak. - Megértetted? - kerdezte dühösen.
- Igen - mondtam majd leraktam az összes fegyvert amit adott és ami nallam volt mindig. - Nincsen több semmim amit tőletek kaptam volna, tessék, remelem örülsz most. De figyelmeztetlek nagyon nagy hibát követsz el. - mondtam a legkomolyabb hangomon kisétáltam az irodájából, ahogyan végig mentem a folyosón a kijárat felé, mindneki nézett. De nem érdekelt tudtam hogy valami nem klappol a dolgokkal ezért is terveztem azt hogy akármennyibe is kerüljön kiderítem az igazat és megölöm azt aki ezt csinalta és így felültetett engem.
Kiértem az épületből és haza indultam hosszú nap volt és egy pihenésre volt szükségem mert ezek után nagy fába fogom vágni a fejem, amit lehet nem élek túl. Főleg akkor ha a banda után kutakodom pedig figyelmeztettek, hogyha valamit is csinálok vagy kiejtem a számon a nevüket megölnek. De nem bánom bármit az igazságért, bármit azért hogy tisztázzam magam. Túl mélyre süllyedtem ebbe a világba már ahhoz hogy csak úgy feladjam vagy meggondoljam magam. Túlságosan piszkosak ahhoz a kezeim.