Út a maffia szívébe

7. fejezet

- Én ugyanmár miről beszélsz? - kérdezte idegesen. Hisz a baratnőd vagyok, és szeretlek. - folytatta.
- Ugyanmár nem kell folytasd a színészkedést. Lebuktál szívem. És meg te hívod magad a barátnőmnek, mikor a halálba akartál küldeni. - mondtam neki gúnyolódva.
- Rendben, igaz, egy járulékos veszteség nem veszteség számomra. Te csak egy kis részlet lettél volna a nagy tervünkbe. - mondta szivtelenül, amire megdöbbentem. Nem tudom mi vette el ennyire az eszét, de ha már engem is be akart áldozni a "nagy tervük" érdekében, akkor valaki tényleg kimosta az agyát.
- Persze, csak hogy neked nem kellet volna csatlakozni Jack bandájába, te ártatlan kellet volna legyél akit legyilkolok mert Jack védett volna meg és ezzel a két banda összeforrt volna. - szólt közbe és magyarázta Olivér.
- Csak hogy az egész tervetek dugába dőlt, mert én csatlakoztam hozzájuk. - mondtam.
- Hat igen ezzel nem számoltunk. - mondta Olivér és kissé mosolyra húzta a száját, tudtam hogy ez így még nem ért véget, nem ez volt az egyetlen tervük. Volt ott valami más is de nem tudok rájönni, remélem rájövök mielőtt késő lenne.
- Mivel a vezéretek ki lessz dobva jogosan is a bandátokból, én azt javaslom hogy olvadjunk egybe mint egy nagy erős banda. Hogy többe ne történhessen olyan, hogy egymás ellen fordulunk. - mondta Jack oda fordulva Olivér bandája felé. Láttam volt akinek nem tetszett de megszólalt egy közülük.
- Én szerintem ez jó ötlet lenne, és sajnáljuk amit Olivér meg Kriszta akart tenni. - mondta, ekkor kezdett el az egész tag beleegyezni ebbe. A két banda végre összeolvadt, egy nagy erős bandát létrehozva élén Jackel a vezetővel. Kriszta meg Olivér eltűntek, árnyékok lettek nem hallot senki semmit felőllük. Ami engem aggasztott, meg mindig nem bírom kiverni Olivér mosolyát az a mondat után és meg mindig nem bírok rájönni mi is volt igazából a terve.
Hónapok teltek el azóta, mindneki éli az életét, egy idő után én lettem előrelépetve mint egy megfigyelő. Mindent és mindnekit megfigyelek, mindenki telefonjához hozzá férek ami engem aggasztott az az hogy ha elvesztem vagy elveszik a telefonom mindneki mindent meg fog tudni róla ezért hozzákeztem ithon egy mikrocsipp előállításának amit ha beültetnek az emberbe egy úgymond mesterséges inteligencia segíti a munkám és nem kell semmi telefon vagy hasonló. Nehéz elmagyarázni mert kissé komplikált egy mikrocsipp akar lenni és nem is biztos hogy meg bírom csinálni de megpróbálom. Persze ezt a legnagyobb titokban csinálom nehogy a többiek megtudják, ez egy önfejlesztés lessz ami csakis a saját szervezetmre tervezek szerintem ha más használná ezt a mikrocsippet meghalna.
- Végre megvan, megcsináltam. - kiáltottam fel. Most csak egy teszt kell, vagyis a testem teszte. Ahol eldől, hogy be a fogadja a mikrocsippet vagy nem. - egy próba, a testem próbája. Hat próbáljuk ki.
Egy óra kellet hogy beültessem magamnak a mikrocsippet, este nyolc óra volt mikro befejeztem. A testem elkezdett égni, ezért lefekudtem aludni, így láttam jónak. Ha meghalok legalább békésen mennyek el. Nem?