Kényszer munka(BNHA ff)

Kezdetek

A történetem sosem volt túl eredeti, minden ott kezdődött hogy miután Nehézkesen bekerültem a U.A Gimnáziumba amellyel teljesül az akkori "nagy" gyerekkori álmom..végül is kit áltatok? A célom elérésében igen is fontos vagy inkább jelentős lépés volt hogy bekerülhessek abba a Gimnáziumba, hiszen megannyi híres hős is itt kezdte pályafutását.

Mikor gyakornoki munkára lehetet jelentkezni illetve választani a felkérések közül nagyon meglepődtem, megtisztelő volt számomra hogy törekvő ügynökségéhez mehetek. Pár hét leforgása után rájöttem magam is hogy az itt létem nem is olyan meglepő, hisz Törekvő ügynöksége minden féle tűzképességű emberekből állt, nem is voltam így ott valami különleges, amit tudtam ott átlagosnak számított.

Az egyetlen különbség az volt köztem és köztük hogy a Góré alig pár éves fia eléggé élvezte a társaságom, mondhatni olyan voltam akár egy bébiszitter. Lassacskán így megszokottá vált hogy a gyakorlataimon kívül Fent voltam Törekvő mellett, sokan azt kezdték terjeszteni hogy én leszek Törekvő új "kicsi mása" Mivel a modora és a stílusa elkezdett át ragadni rám, nem csodálom.
Mikor mellette sétáltam az utcán mindig megbámultak összesúgtak mellettünk egyre többen kezdtek érdeklődni irántam, Az iskola befejezése után már akkora mondhatni "hírnevem" volt hogy elszakadhattam Az öreg mellől.

Múltak az évek és egyre feljebb kerültem azon a bizonyos listán.. Alig kaptam észbe és már ott álltam a tíz legjobb között és minden alkalommal egyre feljebb és feljebb törtem. Most én vagyok A harmadik..
Előttem az öreg és AllMight helyezkedik el. Sokan gratulálnak már ahoz is hogy nő ként megállom a helyem az első három között. Ezt nagyon gyűlölöm.. csak már a gondolat is felhúz hogy CSAK azért mert én lány vagyok nem lehetnének ugyan olyan jó mint bármelyik férfi hős.

Mostanában felbukkant egy Hawks nevű fiatal srác és tőr egyre és egyre feljebb, ha jól láttam az adatokat most a huszonkettedik lehet a listán. A megjelenése elég kiemelkedő és vonzza a tekinteteket, nem csoda hisz van egy gyönyörű vörös szárnya, Amely a civilek mentésében elég hasznos lehet.

Gondolkodtam azon hogy beszélek vele, vagy csak egy gyors röpke pillanatra el kapom majd a tekintetét, mert nemrég elkezdtem azon gondolkodni hogy mi lenne ha keresnék magam mellé egy társat?
Hiszen jó érzéssel tölt el mikor az emberek meglátnak és látom az arcukon a nyugalmat, az örömöt hogy mostmár minden jó lesz, viszont ez felelősséggel is jár.

Nem szoktam nagyon kimutatni viszont izgulok, én is ugyan úgy izgulok mint bármely más ember veszély helyzetben, de nem magam miatt szoktam félni. Félek hogy valamit elrontok és valaki más fizet meg érte. Na ez az amitől a legjobban félek..
Ezért lenne jó magam mellé egy társ, akire valamilyen szinten támaszkodni tudok. Még nem döntöttem el biztosan hogy akarom-e, ennek az az Oka, hogy én nem az az ember vagyok mint például Ms.Joke hogy elvagyok minden féle hőssel és elnevetgélek velük. Én sokkal komorabb vagyok előttük, van hogy zavarban érzem magamat és egy gyűlést inkább némán kísérek végig.. Törekvő rám ragasztotta ezt az egészet..

Mellette ülök, Beszélget velem, Én beszélek vele és már is kialakul köztünk az a bizonyos légkör.. A légkör amelyet külső szemmel elég nehezen lehet áttörni, mint egy kemény tégla fal. Pedig milyen könnyen át lehetne ám törni.. Ha egyszer valaki megpróbálna kimenteni abból a körből..

Engem is mindenki olyannak lát mint őt.. Egy olyan embernek aki nem tűri maga mellett a tiszteletlenséget és elvárja hogy fel kelljen nézni rà, hogy úgy érezzék az emberek hogy mennyi de mennyivel jobb mint ők..komornak, ridegnek és lekezelőnek tart engem néhány hős.Pedig én nem ilyen vagyok. Minden életet megbecsülök és mindig mosolygom az emberek előtt,Hogy tudják hogy biztonságban vannak mellettem.