Larry OneShots

Tökéletes nap?

–Harry! Szívem! Hé, baby, kelj fel! – próbáltam felébreszteni a szerelmem. Nem úgy nézett ki, mint aki nagyon fel szeretne kelni. Gondoltam egyet, rámásztam, és az egész testsúlyommal elterültem rajta. Hozzábújtam és átöleltem, miközben a nyakát leptem el apró puszikkal és közben olyanokat suttogtam a bőrére, hogy keljen fel, és hogy mennyire szeretem.

–Hmmm... – morogta, miközben nagy karjait körém fonta és hozzám dörgölte az arcát, mint egy kiscica. Egy kis ideig még így maradtunk, de aztán lazított a derekamat szorító kezein és felemelte a fejét, hogy rám nézzen. Én is feljebb csúsztam testén, hogy a szemébe tudjak nézni.

–Jó reggelt! – suttogtam, majd a szájára hajoltam, hogy megkapjam a mai első, de nem utolsó csókomat.

–Jó reggelt, Boo! – lehelte ő is a számra miután elszakadtunk egymástól, majd újra szorosan megölelt, és úgy tűnt, nagyon így szeretne maradni a nap végéig. De sajnos más terveim vannak.

–Na, Csipkerózsika, tessék felkelni Lent vár a reggeli, utána pedig van pár meglepetésem.

–Reggeli? Lou, 1 óra van – mondta kuncogva.

–És Én aludtam eddig? – kérdeztem kinyújtva a nyelvem, mint egy óvodás. Néha kellenek ezek a gyerekes dolgok is, hogy teljesen boldog életet élj, és ne fásulj be.

–Hé, nem én tehetek róla! – védekezett. – Lefárasztottál este – mondta egy kacsintás kíséretében.

–Na, emeld fel a szép kis popsid, és gyere le a konyhába. – Kapott egy puszit az arcára, majd feltápászkodtam róla és leindultam a konyhába.

A mai egy különleges nap. Ma terveztem megkérni Harry kezét. Együtt vagyunk már 4 éve, és szerintem itt az ideje. Úgy érzem, hogy elég érettek lettünk ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyük.

A megismerkedésünk egyáltalán nem érdekes. 22 éves voltam, Harry 20. Egy napon szerződtünk le, ugyan ahhoz a menedzsmenthez. Mindketten nagyon izgultunk, hogy ezzel a lépéssel vajon hány ajtó nyílik meg előttünk, és hogy mit hoz a jövő. Szerencsére az eredeti szerződésből kikerült az a rész, ami lehetővé teszi a menedzsmentnek, hogy megtiltsa a coming outot. Mindketten tudtuk, hogy az lmbtq+ közösség oszlopos tagjai vagyunk. Harry akkor még biszexuálisnak vallotta magát, én pedig, mint most is, melegnek. Harry azóta inkább azt mondja, hogy nem szereti magát besorolni, de igazából ha bekéne, akkor a pánszexuális lenne a legmegfelelőbb szó rá. De ezek a mai napokban jelentéktelenek, hiszen egymásért élünk és halunk. Akkor még kezdő zenészek voltunk és barátként támogattuk egymást. Aztán legjobb barátokként. Végül pedig egy párként és remélem, hogy hamarosan házaspárként fogjuk.

A mai nap kezdésének készítettem neki egy kis reggelit. Egyszerű hagymás rántottát pirítóssal. Utána megnézzük a Bambit. Igen, azt. Harry még az első randink előtt azt mondta, hogy a tökéletes első randin a Bambit nézné meg. Rá egy kis időre elhívtam egy moziba, ahol ki lehet bérelni a termet bármilyen filmre. Akkor esett le neki, hogy én azt az első randinknak szántam, amikor elindult a film, és amikor rám nézett, egy idiótán mosolygó Louist látott. Ez 4 és fél éve volt. Egy Bambi filmmel indult minden. Ma pedig ha minden jól megy, megkérem a kezét.

Harry nagy nehezen levonszolta magát reggelizni. Láttam az értetlenséget az arcán miközben a reggelijét tálaltam. Szerintem semmit sem sejtett az egészből. Utána jött a Bambi meglepi. Amikor Hazza meglátta, hogy mit nézünk, bár rejtegetni akarta, de én még is láttam, hogy kicsit benedvesedik a szeme. Harry mintha egy plüss lennék úgy ölelt. Teljesen összehúzta magát és a lapátkezeivel simogatta a derekam miközben teljesen körém volt gabalyodva, mint egy cuki koala. Tudtam, hogy tetszeni fog neki az ötlet. Összebújva néztük a gyerekfilmet és ekkor jöttem rá, hogy én mennyire is a férjemnek akarom tudni ezt az embert.