Larry OneShots

Interjúk (part 2.)

-És... - néz ránk sejtelmesen az interjúztató lány. Jól kezdődik. Ez a nézés sosem jelent jót. Már 20 perce elkezdtük, de eddig csak bemutatkoztunk. Ezen kívül persze elmondta, hogy milyen jól nézünk ki élőben, és hogy mennyire örül, hogy találkozhat velünk. Igen, tudjuk, hallottuk már pár ezerszer. Tovább? - Van valakinek kapcsolata? - Hát persze, hogy ez a kérdés. Meg sem lepődök. Ismerkedés néven ilyen kérdéseket feltenni szerintem szánalmas. Minden fan tudja, hogy legalábbis előttük, nincs. Ezeket az interjúkat pedig senki sem nézi meg a fanokon kívül szerintem. Bár nem a lány hibája, egyértelműen előre le van adva neki, hogy mit kell kérdeznie.

-Valakinek biztosan - mondta Zayn viccesen, és körbemutatott a teremben.

-Hmm, én elmondom, hogy kinek van, ha szeretnéd... - fészkelődött Lou, hogy könnyebben oda tudjon hajolni a lányhoz. 1. Túl közel van hozzá, és nem tetszik, ahogy a lány bámulja. 2. Mégis mi a fenét akar neki mondani? A srácokra nézek, hátha ők tudnak valamit, de az ő arcukról is csak értetlenséget tudok leolvasni, ebből pedig leesik, hogy Louis magánakcióba kezdett. Nem tudom, hogy érezzek ezzel kapcsolatban. Remélem semmi hülyeséget nem csinál.

-Gyere közelebb, megsúgom - mondta Lou, és még közelebb araszolt Clairehez. Most jutott eszembe a neve, mert az elején említette, azt hiszem. Mikre nem emlékszik az ember, ha éppen a párjáról van szó. Louis odahajolt Claire arca elé, majd miután hátranézett rám, pontosan bele a szemembe, belesusmogott az izgatott interjús fülébe. A lány egy kis ideig maga elé meredve ült, mire megfagyott a levegő. Ugye nem?

-Louis! - sipított fel. - Én tényleg azt hittem, hogy elmondasz valamit! - durcizott be a lány, mint egy 4 éves.

-Mit mondtál neki? - nevetett fel Liam erőltetetten. Mi még mindig a történtek hatása alatt álltunk. Tényleg azt hittem, hogy elmondja neki, hogy együtt vagyunk. Niallre nézve láttam, hogy a kérdő tekintete mögött azért egy jókora megnyugvás csücsül. Nem is értem mit gondoltunk. Sosem mondaná el. Nem mondhatja el.

-Semmit - röhögött ki minket a kis sugdolózó.

-Csak annyit mondott a kedves Lewis, hogy senkinek nincs senkije, de ha lenne, sem mondaná el - nézett szúrósan a babámra és direkt rosszul mondta a nevét. Csak ne nézzen rá így. Bár még mindig jobb, mintha stírölné. Egyébként is ő kérdezte, Louis válaszolt. Kicsit talán túl csúnyán néztem a lányra, mert amire feleszméltem, az egy könyök volt a bordáim között és egy kicsit ijedt lány velem szemben. A könyék tulajdonosa persze Liam volt. Interjúk alatt gyakran ül ő köztem és Louis között, hiszen nyilván Lou nem ülhet mellettem, így pedig Li tud minket "fegyelmezni", ha éppen túlságosan is egyértelműek vagyunk.

-Tényleg ezt mondtad? - kérdeztem, miközben Loura néztem. Ő erre rávágott egy perszét. - Azt hittem elmondod az igazságot - mondtam kissé csalódott hangon. A fiúk most már teljes mértékben nem tudták, hogy mi történik. Én pedig nagyon jól szórakoztam. Elnéztem a bal oldalamra, ahol a menedzsment pár tagja ült, akiknek az a dolga, hogy figyeljenek ránk, nehogy valami szerintük hülyeséget csináljunk. Hogy mit is jelent az a hülyeség? Valószínűleg azt, amit most csinálok.

-Micsoda? Hazudott? Valakinek van barátnője? - Nyilván jó interjúsként rögtön lecsapott arra, amit mondtam.

-Hát nem teljesen, de lényegében igen. Valakinek közülünk van valakije - néztem Claire-re úgy, mintha egy titkot mondanék el. Próbáltam minél meggyőzőbb lenni. Bár nem igen kellett győzködni, elég jó színész vagyok. Louis és egy ilyen menedzsment mellett az ember professzionális színész lesz. Néha sajnálom, hogy neki is keresztül kell ezen mennie. Ő választhatott volna egy szép modellt, akivel a feletteseink tökéletesen meg lennének elégedve.

-Tényleg? Azta! Azonnal kérek részleteket! - lett izgatott.

-És képzeld el. Ez az ember meg is kérte a párja kezét!- erre a kijelentésre mindenki elképedt a szobában. A banda tagjai arcáról teljes összezavarodottság sütött, Claire izgatottan várakozott, a menedzsment elég dühös volt, mert minden kicsúszott az irányításuk alól, a stábtagok pedig meg voltak illetődve, mert mindenki észlelte a levegőben érezhető feszültséget. - Van róla videóm is. Szeretnéd megnézni? - kérdésemre a lány nyilván buzgón bólogatott.

Elővettem az új, mégis megviseltnek tűnő telefonomat, majd beléptem a galériámba. A kicsit összetört képernyőjű készülékemben keresgéltem pár percig. Ez idő alatt senki sem szólalt meg. Mindenki feszült csendben várta, hogy megtaláljam azt a nyamvadt videófelvételt. Mikor végre megleltem a sok Louisról és random dolgokról, mint például cicákról, fákról, tengerről készült képek között azt, amit kerestem, felmutattam a várva várt, lassan csodának számító videót. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta mi fog történni. A levegő mindenki tüdejében bentragadt, senki nem mert lélegezni főleg nem pislogni, nehogy annak következményeképpen lemaradjanak valamiről. Mindenki feszült testtartással ült, és úgy meredtek a képernyőmre, mintha az életük múlna rajta. Senki sem rudta Azonban a felvétel elindulta utáni második percben a fiúk velem együtt nevettek önfeledten, a megbízott figyelőink lemondóan és kissé nyugodtabban ültek vissza a jobb oldalunkra, míg Claire feje vörösleni kezdett a méregtől. Lehetséges, hogy nem tetszett neki az, hogy játszunk vele és, hogy idegein úgy táncolunk, mintha a karneválon lennénk.
A videó ugyanis egy kellemes tavaszi napon készült, amikor kimenőt kaptunk, amit nyilvánvalóan, érett felnőttekhez méltóan egy klubban töltöttünk. Természetesen mértékkel ittunk, igaz egy drágább helyen voltunk, de nem akartuk kockáztatni, hogy az illuminált állapotunkról készüljenek képek, amik másnap felrobbantják az internetet. Hiszen hogyan is merészel 5 fiatal felnőtt inni? Felháborító, igaz? Az social media szerint legalábbis biztosan. Ilyenkor felelőtlen, éretlen rosszfiúk vagyunk. Az internet "csodái". Egyértelműen nem ittuk le magunkat ott, viszont azt senki nem mondta, hogy ez nem is volt tervben. Így miután pár ismeretlen és drága piával megalapoztuk a hangulatot, bementünk egy zárni készülő kisboltba, ahol megvettük a nekünk kellő italokat, amik az esténk részei lesznek. Miután visszamentünk az éppen szállásul szolgáló hotelünkbe, nekiálltunk az alapos ivászatnak. Ennek eredménye lett a videó. Azon pedig nem szerepel semmi különös, csak 5 fiú részeg ötlete. Mégpedig az, hogyha Niall úgyis annyira szereti a kaját, miért nem adjuk össze őt a kedvenc étterme legjobb ételével? Így tehát megszületett az egy hét múlva, az interjú miatt híres videó, amiben éppen a konyhapult másik oldalán álló Ír barátunkat összeházasítjuk nagy szerelmével, a kedvenc falnivalójával. Pontosabban Liam, hiszen ő töltötte be nálunk a pap szerepét, Zouis párosunk volt a két fél tanúja, nyilvánvalóan Niall a menyasszony, én pedig az operatőr. Természetesen miközben Liam próbált minél komolyabb kinézettel beszélni, addig Niall mosolyogva állt, Louis és Zayn is vigyorogva ácsorogtak, próbálva visszafojtani a kikívánkozó nevetésüket, én pedig hangtalanul kuncogtam a kamera mögött, amit nem is lehetne észrevenni, viszont a viháncolásom eredményeképpen a kamera fel-le, jobbra-balra mozgott. A végeredmény tehát az lett, hogy Liam férj és feleségnek nyilvánította Niallt és a számára mennyei mannát, Louis felhúzta az Ír manó ujjára a hambijából kivett hagymakarikát, míg Zayn rátette a hamburger tetejére a jelképes gyűrűt. Itt még nem ért véget a hülyeség, hiszen ezek után Niall hirtelen megszólalt.
-Úgy szeretlek, majd megeszlek! - Ezzel a mondattal pedig beleharapott az éltető táplálékba, mi pedig nem bírtuk, végleg kiszakadt belőlünk a rég kitörni készülő, jóleső nevetés.

☾︎༒︎☽︎

-Ezt mégis mire véljem? - kezdte a kioktatást Simon. - Az egész interjú egy kalap szar, mert nem tudtok normálisan viselkedni. Ráadásul ti - mutatott rám és Loura -, megint buziskodtatok. KAMERA ELŐTT!!! - kelt ki magából teljesen.
A második interjúnkat is hasonlóan komolyan vettük. Mondhatni teljesen kikészítettük az egész velünk dolgozó stábot. Az is biztos, hogy ezeket az interjúkat elég rendesen megvágott, rövid verzióban fogják kiadni, nem pedig ahogy alapból tennék.
Természetesen minket nem hatott meg se Simon szentbeszéde, sem az, hogy ennek komolyabb következményei is lehetnek. Nem ma. A mai napunkat nem tudja elrontani, még ő sem. Az ő hibája volt, hogy ilyen tragikus interjúk születtek. Ha nem erőszakolta volna ránk és mondhatnánk amit akarnánk, biztosan nem lázadnánk. De addig is... nekünk jó így.