A nagy pénzrablás//Professzor ff//

Chapter One

Éppen az utcán a járdát koptatom, 40 fok lehet én pedig eléggé sötét színekben pompázom. Egy telefon fülkét keresek ugyanis az apámmal kell beszélnem. Elég sok mindent kell még elmondanom neki.
Végre meg van az említett helyiség, az aprómat tenném bele amikor is az leesik, a földre és egy férfi rátapos hogy ne guruljon tovább a kis fém tárgy.
Mogyoróbarna haja kissé az arcába lóg, szemüveget visel, szemei szintén abban a színben pompázik mint a haja.
-Segíthetek?-kérdeztem kissé megilletődve.
-Én nem telefonálnék a helyében, az apja föl akarja adni a rendőrségnél. - mondta nyugodtan az előttem álló.
-Tessék?! - hököltem hátra.
Közben elvesztem a szemeiben, olyan sok nyugodtság és bizalom áradt belőle, én pedig még nem is sejtettem hogy hogy mibe keveredtem....

4 nappal később
Éppen hallgattuk a többiekkel együtt a professzor, mondanivalóját, időközben kiderült hogy én voltam az utolsó személy akit meg kellett találnia. Egy kissé romos házban vagyunk jól elrejtve a világ elől.
A férfi befejezte az "órát" amit én inkább úgy mondanék hogy felvilágosítás ugyanis mint kiderült van néhány roppant okos, itt köztünk például Denver. Igen városokról kaptuk a neveinket, előttem ül Tokió mögöttem Berlin, a jobbomon pedig Moszkva mögötte a fia Denver. Az mögött van Rio, és az ikrek kétoldalt egymás mellett. És az én soromban utolsó előttiként ült Neirubi

-Van kérdés? - fejezte be Professzor,én pedig a magasba tettem a kezem.
-Igen Velence? - na jaaa én vagyok Velence.
-Éhes vagyok, mehetünk? Vagy, van még valami? - tettem fel az eget rengető kérdést mire halk kuncogás hagyta el a velem szemben lévő férfi száját.
-Persze mehetünk!-erre szinte mindenki kiugrott a helyéről, és kimentünk a kertbe.

Én a professzor és Tokió között foglaltam helyet, és ebéd közben a fiúk marhaságait hallgattam.
-Amúgy Velencéről tudunk a legkevesebbet! - erre a kijelentésre megállt bennem az ütő. Hát igen nem szép múltam van annyi szent, és nem is szeretek beszélni róla, de ez úgy tűnik nem érdekli őket, csak megakarnak ismerni amit meg is értek ki akarna egy idegennel dolgozni?
-Mit akartok tudni? - tettem fel ezt a látszólag felesleges kérdést, mert úgy néz ki hogy mindent tudni akarnak.
-Hol nőttél fel? -kérdezte Nairubi.
-Egy laborban.-mondtam és mindenki ledöbbent.
-Az embereken végeztem kísérleteket, a csapattársaimmal. Kicseréltünk néhány szervet, vagy kivettünk egyet de másikat nem kapott az adott személy. Kicsit olyan volt mint a fekete piac, de nem mondanám annak. Ezt, amúgy születésem óta csinálom. - adtam nekik a hosszú választ. Erre pedig természetesen Denvernek volt egy idióta kérdése.
-És akkor az agyamat át tudod rakni a seggembe?-röhögött a végére.
-Igen át tudom rakni, és akkor már te lennél itt hivatalosan is az egyik legnagyobb seggfej! -adtam neki a választ amire nagy nevetésben tört ki mindenki.
Ezután már csak a szemem sarkából figyeltem a Professzort aki szintén sunyiban nézett de, ezt persze senki sem látta.

Fura elvégre azt mondta tilos hogy kapcsolatunk legyen, erre pedig le sem veszi a szemét rólam.....
Habár annyira nem zavar, mégis furcsállom. Ebéd után én már csak a szobámban lustálkodtam a 2 lánnyal rajtam kívül. Igen, csak hárman vagyunk lányok. De ez szerintem senkit sem zavar. El tervezték hogy holnap este kiszöknek a fesztiválra amire én húztam a számat, mert nem vagyok az a nagy bulizós típus. Igazából, még soha nem is voltam buliban...
3 óra beszélgetés után mondták hogy el teszik magukat másnapra, így el is köszöntünk egymástól. Nekem pedig egész este csak a Professzor járt a fejemben. Hosszú idő után sikerült végre elaludnom.

Reggel, mikor felkeltem boldogan készültem össze, mert ma anatómiát fogunk tanulni. Ami elég jól megy nekem, ugyebár. Úgy tűnik én vagyok az első a kis helységben, szóval most várhatok. Ezaz...

Huhhh na itt az 1. Rész remélem tetszik, kövi valszeg hamarosan lesz. Addig is puszi❤️