A nagy pénzrablás//Professzor ff//

Chapter 2

Körülbelül két perc múlva már toppant is be a Professzor.
-Nahát hogy hogy ilyen korán itt vagy? - kérdezte mikor meglátott.
-Hát abban a hitben jöttem hogy nem leszek egyedül, és ezért jöttem előbb.-adtam neki választ.
-Áhh értem.-mondta és pakolászni kezdett. Nem láttam pontosan mik vannak a papírjain, de maszkok terveit láttam. -Biztos fontos lehet...-zártam le magamban a dolgot.
Nem sokára egyre többen lettünk a teremben, én Tokioval beszélgettem, volt aki csak hallgatta ahogy másoo társalognak, vagy éppen próbált valami beszélgetést kezdeményezni a Professzorral. Hát, nem nagyon járt sikerrel.
Amikor már mindenki itt volt elkezdte magyarázni az anatómiát, én nem annyira figyeltem, mert amit mondott azt már én mind tudtam. És, szerintem ezzel ő is tisztában volt, hogy nekem nem fog sok újat mondani.

Kis idő múlva Rionak le kellett vennie a felsőjét és felfeküdt egy asztalra. Az előtte álló férfi piros filccel mutogatta hogy mi hol található. Én közben azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok itt. És nyilván feltűnő volt hogy csak egy pontot bámulok, így, minden tekintet rám szegőződött.
Nyilván még így sem tértem vissza az élők közé, csak akkor amikor Nairubi, szintén felfeküdt az asztalra, póló nélkül.
-Velence kérlek, mutasd meg azokat a szerveket amiket én is tettem az imént.-mondta Professzor, én pedig elkezdtem ugyan azzal a piros filccel berajzolni a vonalakat.
Mikor végeztem és a férfi is meggyőződött hogy hibátlan lett, mosolyogva visszavette az eszközt. Mikor vége lett ennek az órának is, mondta hogy maradjak ott nála, sejtésem sincs mit akar, de a lányok arcára kaján mosoly ült ki.

-Mit szeretne Professzor?-tettem fel neki a kérdést.
-Ügyes voltál ma.-jelentette ki, ám szerintem nem ez miatt akart bent tartani.
-Köszönöm!-zavaromban csak ennyit tudtam kinyögni. És újra elvesztem azokban a barna íriszeiben. Nem tudom meddig álltunk ott, de egyszer csak közelebb jött. Én pedig éreztem hogy az arcom színe kezd más árnyalatban pompázni, ezért elkezdtem a padlót pasztázni mintha olyan érdekes, vagy szép lenne.
Kezdtem azt érezni hogy tetszik neki az hogy zavarba tud hozni, amit a következő kérdésével alá is támasztott.
-Talán zavarban van?-éreztem a hangjában azt hogy felsőbb rendűnek érzi magát. Ilyet már hallottam, a laborban, az orvos aki felelt értünk mindig így beszélt, és gyülölöm ezt ha valaki így beszél velem!
Lassan rá emeltem a tekintetem, és az a mosoly...az valami fegyver, mert ezzel engem megtud ölni.

Bele szerettem volna? Lehet. Sőt mostmár biztos vagyok benne. Hogy ő hogy érez? Nem tudom de remélem hogy ő is hasonlóan.
Csak álltunk ott, mintha megszűnt volna minden. Ez lenne a szerelem? Nem tudom de szerintem igen, eddig soha sem voltam szerelmes. De azt hiszem hogy most igen.
Szinte már éreztem a lehelletét az arcomon, de mi még mindig csak ott álltunk. Aztán hátrább lépett, rám mosolygott és elment. Várj mi?! Most miért hagyott itt? Tessék? Ezekkel a kérdésekkel a fejemben indultam a szobámba. Nem értettem ezt az egészet. Miért nem csókolt meg? Vagy miért hagyott ott?

A szobámba érve lehuppantam az ágyamra, és gondolkodtam, ám ez nem tartott sokáig mivel Nairubi jött szólni hogy menjek ki velük felelsz vagy merszezni. Végülis mentem vele hogy eltereljem a figyelmem, de ez nem sikerült mivel ő is ott volt. De jó.... Egy nagy sóhajjal leültem Tokió és Nairubi közé, és játszani kezdtünk. Értelmetlenebbnél is értelmentlenebb dolgok jöttek. Ám ami most jött az kicsit lesokkolt.
-Velence felelsz vagy mersz?-tette fel Denver a ma már sokadjára elhangzott kérdést.
-Merek.-mondtam, neki pedig gonosz vigyor ült ki az arcára.
-Csókold meg a Professzort!-mondta bennem pedig megállt az ütő. TESSÉK?! Nagyon érik ennek a srácnak egy nyakleves!
Én pedig szét szidva a fiút, nagy sóhajjal felkeltem és a férfihoz sétáltam, aki az asztalnak támaszkodva állt. Amikor oda értem el mosolyodott, és fordított a helyzetünkön, így már én voltam az asztalhoz szorítva. Mostmár sokkal közelebb volt hozzám mint a teremben. Nekem a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Még soha sem csókolóztam senkivel, és őszintén féltem, féltem mivan ha elrontom vagy valami. Ezt persze az előttem lévő férfi is észre vette hogy eléggé ijedt a tekintetem.
-Nyugi nem lesz baj!-próbált nyugtatni, ám a többiek kezdtek egyre jobban bezsongi és egyszer csak azt kezdték kiabálni hogy "csókot!" erre én a Professzor válla felett rájuk pillantottam. Az előttem lévő kezeit a derekamra vezette. És lassan kezdett egyre közelebb hajolni, én a kezeimet a tarkójára tettem, és megtörtént. Ajkait az enyémre tapasztotta. Nem volt túl erőszakos, de viszont lágy és szenvedélyes csók volt. Éreztem hogy az arcomra enyhe pír szökik. Mindenki ujjongot. Bár nem értettem a professzort ugyanis azt mondta hogy nem lehet kapcsolatblunk. Ez alatt ő kivétel lenne? Lassan elváltunk egymástól és mélyen a szemembe nézett. Én meg csak rá mosolyogtam.

-Ellopta az első csókomat!-néztem rá kajánul.
-Ohh tényleg? Ezer bocsánat, de sajnálattal közlöm hogy a második is az enyém lesz!-és újra egy csókban forrtunk össze.

Már este volt én pedig fürdésből jöttem vissza törülközőbe bugyolálva, már majdnem elértem a szobámat amikor két erős kezet éreztem a derekamon.
-Hová készülsz?-a hangjából már tudtam hogy ki az.
-A szobámba miért?-tettem fel neki a kérdést.
-Nem aludnál ma velem?-kérdezte a Professzor. Én meg persze erre nem tudtam nemet mondani úgyhogy belementem. Elindultunk a szobájába, nekem meg eszembe jutott hogy nincs nálam pizsama.
-Várj, nem hoztam pizsamát!-szóltam neki.
-Majd adok egy pólót!-ajánlotta fel. Mikor bementünk adott egy pólót én meg ki küldtem hogy át tudjak öltözni. Erre pedig csak néhány szomorú pillantást kaptam, gondolom azt hitte hogy előtte fogok öltözni. Pedig még csak azt sem tudom hogy mik vagyunk, hogy együtt vagyunk-e vagy csak megakar fektetni, bár mondjuk ebben az 5 napban amióta itt vagyok nem úgy ismertem meg mint valami nőcsábász, de akkor is!

Vissza jött, én meg megakarom kérdezni hogy együtt vagyunk-e vagy sem. De vagyok olyan beszari hogy nem merem. Majd holnap!

Woah emberek 900+ szavas!! Remélem eddig tetszik pusza!❤️✨