A nagy pénzrablás//Professzor ff//

Chapter 4

Körülbelül olyan hajnali 2 lehet, rajtam kívül a két lány seggrészegre itta magát. Én úgy a 3. felesnél megálltam mert nem nagyon bírom az alkoholt.
Szóltam nekik hogy én elmegyek aludni, de természetesen ők marasztalni akartak.
Átmentem a szobámba, és átöltöztem. Be bújtam az ágyamba, és szinte egyből el is aludtam.
Sikolyokat hallottam. A betegeim sikolyait. Szörnyű ezt hallani, minden nap erre aludtam el, és még az álmaimban is ezeket hallottam. Azt hiszem kezdek megőrülni. Lassan kikeltem a fehér ágyból, és kiléptem a hideg folyosóra. El indultam a műtő felé, ahol szinte egész nap tartózkodom. Egyre több és hangosabb sikolyok. El értem az ajtóhoz és kopogás nélkül léptem be. Egy ágy körül ott állt az összes orvos. Ahogy beljebb léptem, egy lányt láttam. A lány pedig én voltam.
Egy rémálomból keltem fel hirtelen. Hogy meg talált a doktor aki miatt a laborba kerültem, és újra vissza vittek. Kínoztak. Menekülök, folyton. Amióta elszöktem, de már nem bírtam a sok szenvedő ember látványát. Szörnyű volt, azóta pánik rohamaim vannak. Mintha mindig figyelnének, tudnák mikor mit csinálok, mikor veszek levegőt, mindent tudnak. Örülök hogy megtalált a Professzor, mert most nem csak én bújkálok hanem itt mindenki, abban a házban amit az otthonomnak nevezhetek.

A nap első sugarai már az eget tarkítják, és hogy én miért nem tudok erre korábban felkelni? Mindegy. Kimásztam az ágyamból, és a szekrényemhez léptem. Egy szürke mackónadrágot és egy fekete pólót vettem ki, és egy fekete cipzáros felsőt. Indultam is le reggelizni, amikor is a Professzor jött velem szembe. Én rá mosolyogtam, ő pedig oda jött hozzám és meg kérdezte hogy megyünk-e együtt. Erre csak egy bólintással válaszoltam. Egész reggeli közben az álmomon járt az eszem. Amit néhányan szóvá is tettek hogy "miért vagy olyan csendes?" kérdéssel.
Erre csak azt mondtam hogy fáradt vagyok, ami igaz is mert nem sokat aludtam, ahogy a két másnapos lány sem. Nem tudom meddig lehettek fent, de biztos, több ideig mint én.

Órán ülünk, és én még most sem nagyon tudok figyelni, mert az álmomat jelenleg fontosabbnak tartom. Most úgy is csak Denver értelmetlen kérdéseire ad választ a professzor. Már egy ideje csak töröm a fejem hogy miért álmodtam ezt amikor is beugrott. A dokik tudnak álmokat generálni, nekünk egy chip segítségével, ami az oldalunkba van téve. Ezen kívül, amúgy, még van egy sorszám is a csuklómon az igazi "nevem" A23. Kreatív nem?
Gyorsan felugrottam és a konyhába rohantam egy késért, vagy egy szikéért. Nekem a szobámban van egy szike és egy csipesz is de az jelenleg túl messze van.
Meg találtam a keresett tárgyat és egy gyufát is elő kotortam. Hogy le tudjam fertőtleníteni a kést. Eközben pedig a többiek is le értek, és csak nézik hogy mit is csinálok.
-Velence mit művelsz?!-nézett rám Nairubi.
-Ez egy hosszú sztori, de volt egy álmom ami lehet hogy beteljesül, mivel a laborban generálták nekem valószínűleg, és most ha megbocsátotok ki kell szednem egy chippet az oldalamból. - zártam le a dolgot, de természetesen a többiek ezt nem hagyták annyiban, és elvették tőlem a kést.
-Nem, nem, nem! Mondj el szépen mindent aztán, kiveheted azt az izét! - alkudozott Tokió. Mivel beláttam hogy ez így nem fair hogy ők nem tudják miért vagyok ilyen "fura" ezért be adtam a derekam és elmondtam nekik szépen mindent....

Éppen a sebemet kötném be, amikor is egy kezet érzek meg azon az oldalamon amelyiken nincs seb.
Hátra pillantok és a professzor gyönyörű szemeivel találom szembe magam.
-Mit szeretnél? - tettem fel a kérdést. Amire ő csak lágyan megcsókolt. Értelmes válasz nem? Természetesen, én azonnal vissza csókoltam.
-Mától kötelező velem aludnod!-adja ki a"parancsot".
Bekötöttem a sebet amit akkor szereztem amikor ki vettem a chippet.
Éppen a professzor szobájába sétálunk. Mikor be értünk én ki küldöm hogy át tudjak öltözni.
Egy fekete Adidas-os pólót vettem fel ami körülbelül x5 nagyobb nálam de a célnak megfelel.
Befeküdtünk az ágyba, a professzor a kezét a derekamra rakta és így összebújva aludtunk el.

Boldog Húsvétot mindenkinek! ❤️