A Szalmasapkás

Part 4

-Hé hé hé! -szólalt fel Usopp - Mi az, hogy indulunk? Ti kicsit sem féltek? Nem emlékeztek mit ír a rejtvény, idézem: " Veszély a veszély hátán!" Legalább várjuk meg míg reggel lesz.
-Miről beszélsz? Azt is írja, hogy az éjszaka folyamán induljunk. -rivall rá Nami -Egyébként is a kincs az kincs!
-Igaza van Usopp. Kaland, kaland...-győzködte Szalmasapkás is fellelkesülve, csillogó szemekkel a hosszú orrút.

Én pedig egy sóhajtás kíséretében figyeltem az eseményeket, mivel már a saját legénységemmel megbeszéltem, hogy ők ezen a szigeten várnak ránk mivel reményeim szerint egy rövid pár napos kincskeresés után visszatérhetek. Szalmasapkás éppen Zoro arcát bökdösi a mutatóújával, hogy végre felébredjen mivel amaz elaludt. A tanuki néhány gyógynövényt visz fel a hajójukra, akit csontváz követ dudorászva. Nami magával rángatva Usoppot hátuk mögött Robin és Franky is a felszállásra készülődnek. Szalmasapkásra pillanatok, aki boldogan követi a többieket az ásítozó Zoro társaságában, én pedig rá veszem magam nagy nehezen, hogy felszáljak arra a hajóra, amin látszólag egyetlen normális egyén se lesz. Főleg úgy, hogy a nagyrészét még embernek se lehet nevezni.

Késő este van már, a hold viszont most mintha a szokásosnál is nagyobb lenne, és e miatt jobban megvilágítja az éjszakát. A csendet csak a hullámok zaja töri meg, a levegőben pedig a sós tenger illata kering. Mindenki elfoglalta maga helyét a hajón. És pedig leülök az árbocot körbe ölelő padra. Most egy kicsit jobban körbe tudok nézni. A padlót a megszokottnál eltérően fű borítja. A hátam mögött a kabinok vannak, de pár mandarinfa teteje még így is látszik, hogy valószínűleg a hajó végén van ráadásul a kabinok tetején. Szép nagy hajó, bár nem értek hozzá.

Hirtelen mellettem terem Szalmasapkás. Mosolyogva néz rám miközben egyik kezével átkarolja a vállam. A hajó már elindult. Nami pár parancsot követően elégedetten leül mivel már a dél felé tartunk. Zoro még mindig ásítozva, felém mutat majd megszólal.
-Ő is velünk jön? -kérdezte
-Igaz is Zoro-san te nem is tudsz róla, mivel az egészet átaludtad. -válaszolt neki a csontváz a tea szürcsölgetés közben. Viszont az ítéltem okát senki sem magyarázta tovább még így sem, hogy halvány fogalma sincs róla merre megyünk és miért, de látszólag nem zavar senkit.

Szalmasapkás még mindig mellettem vigyorog. Ezt megelégelve szólalok fel.
-Mi az?
-Semmi, csak gondoltam ide jövök melléd. Egyébként, hogy érzed magad?
Úgy tettem mintha meg sem hallanám. Már megszoktam, hogy mindenkivel ilyen. Szóval nem kell neki nagy figyelmet szentelem hiszen az, hogy idejött hozzám nem jelent semmi különöset.

______________________________________

Végre megérkeztünk a keresett szigetre lakosai valószínűleg nincsenek. Trópusi növények tömkelege alkot az egész szigeten dzsungelt. Madarak krákogását lehet hallani. Már csak rá kell nézni és látszik rajta, hogy tele van veszélyesebbnél veszélyesebb élőlényekkel. Mind elindultunk, hogy jobban szétnézünk a szigeten. Az egész helyezett nagyon baljós. Egy jó ideje sétálgatunk már mikor hirtelen megnyílik alattam a föld, és Szalmasapkással zuhanni kezdünk. Túl gyorsan történek a dolgok. Szalmasapkás megnyújtja kezét, hátha így eléri a talajt, de egy ajtó elzárja az utat. Szóval tehetetlenségünkben csak zuhanunk.
Nagy nehezen sikerül épségben landolnom. Jobban körülnézve egy földalatti jártba lyukadtunk ki. Néhány helyen megvilágítva, hogy lehessen látni, bár így is félhomály van. A falak nyirkosak a levegő hűvös.

-Mi ez a hely? -kérdezi Szalmasapkás
-Nem tudom, de jobb, ha tovább megyünk, csak van valahol egy kijárat-majd megsem várva a válaszát indulok el ő pedig mellettem ballag.
-Hé Torao mond csak, miért mentettél meg a háborúban? -kérdezte meg. Erre most mit kéne mondanom? Hiszen én sem tudom, egyszerűen éreztem egy erős késztetést arra, hogy meg kell mentenem. De ezt nem mondhatom. Viszont válaszolnom is kell valamit, ha már kérdezett.
-Nem volt különösebb oka csak így láttam jól. -nyögöm ki nagy nehezen.
-Értem-válaszol egy szívmelengető mosollyal az arcán.
-Látom sikerült túltenned magad a bátyád halálan-Ezt most miért mondtam!? Nem kellet volna ilyen dolgokat felhoznom biztosan rosszul érinti. Nem merek ránézni, nem tudnám kezelni a helyzetet, ha egy meggyötört arcot látnék a mosolya helyett. Viszont túlságosan furdal a kíváncsiság.