A Szalmasapkás

Part 6

 Law szemszögéből:

Szalmasapkás mereven ül bátya sírja előtt, azóta már vetem a bátorságot és mellé sétáltam. Nem mond semmit, egy két könnycsepp már legördült az arcáról, de már megnyugodott. Még mindig nem tudom, hogy miért is kötődött ennyire Ace-hez, hiszen nekem is volt egy húgom, akit szerettem és bár megviselt a halála én úgy vettem észre, hogy őt sokkal jobban a padlóra küldte a testvére eltávozása. Kíváncsi vagyok, hogy van e valamilyen mögöttes tartalom a háttérben.

-Nocsak kit látnak szemeim-yoi. -szólalt meg mögöttünk egy hang mi pedig egyszerre néztünk hátra. Megdöbbenésemre veszem észre, hogy Marco a főnix ál előttünk. A Feketeszakál és a közte utáni háborút követően nem lehetett hallani felőle, most mégis itt áll előttünk ezen a furcsa szigeten. Szalmasapkás mosolyogva pattan fel és szalad oda hozzá integetve.

-Héé Ananászfej rég láttalák. Szerencsés vagyok, hisz mostanában találkoztam Toraoval erre te is megjelensz. Köszönöm, hogy két évvel ezelőtt megmentettél, ráadásul nem is egyszer, sokkal tartozom. -mondta, én pedig a becenevén már meg sem lepődőm, hisz annyi időt már töltöttem vele, hogy tudjam az lenne fura, ha nem valami hülye néven szólítaná ahogy a legtöbb embert.

-Ne is foglalkozz vele-yoi. Egyébként Marconak hívnak-yoi. -érkezett a szemrehányás, mégis barátságosan. Látszik, hogy nem vette magára a sértő mégis találó becenevet.

-Aha Ananászfej-mondta válasz gyanánt Szalmasapkás hiszen vagy nem vette észre, hogy ezzel arra akar célozni, hogy hívja a nevén vagy nem szándékozza máshogy hívni meg akkor sem, ha őt zavarja. Közben szemem sarkával már látom a Szalmakalapos legénység pár tagját, akik a kapitányukat szólongatva szaladnak felénk. Luffy még nagyobb mosollyal integet, mint az előbb szemében pedig boldog csillogást felfedezni. Chopper és Nami boldogan ugranak a nyakába, hogy egy ölelésben részesítsék őt. Pár másodperc múlva a vörös hajú lány Szalmasapkás előtt ál, ám a tanuki a vállán maradt. Sanji és a csontváz is ideért ez idő alatt. Heves mesélésbe kezdenek, elmondják, hogy nagyon meglepődtek mikor csak úgy elnyelt minket a föld és a keresésünkre indultak. Ekkor találkoztak Marcoval, akinek miután elmondták mi történt elvezette őket egy kis faluban és felajánlotta nekik, hogy várjanak meg minket ott mert semmi értelme utánunk menni. Hiszen a hatalmas út kavalkádban nem lenne egyszerű megtalálni, ők is csak eltévednének és hogy okosabb döntés lenne, ha inkább megvárnánk míg magunk találnánk ki az alagútrendszerből. Közben pedig már elindultunk a faluba.

_____________________________

A vártnál is kisebb faluba érkeztünk. Elégé eldugott helyen van. Hegyek veszik körbe és csak egy kis kitaposott földút vezet oda. Nem csoda, hogy lakatlannak hittük a szigetet. Hiszen ide még véletlenül sem lyukadtunk volna ki, ha Marco nem hoz minket ide. Apró barátságos házak között sétálunk az utcák között az emberek békésen élik mindennapjaikat. Az egyik kis utcába befordulva az egyik ház udvarában a Szalmakalapos legénység többi tagját pillantom meg, az utunk végül oda vezetett.

-Addig amíg nem indultok ennél a háznál megszállhatok. -yoi-értesít minket Marco. Zoro az udvaron lévő egyetlen fa alatt alszik a földön, mellette Robin egy napágyon pihenget Usopp és Franky pedig barkácsolt valamit. Mind felfigyelnek érkezésünkre - kivéve a kardforgatót hiszen amaz csak nyugodtan szunyókál - és szeretetteljesen fogadják kapitányukat.

-Sanji kaját! -szólal fel Szalmasapkás. Már szinte vártam ezt a kijelentést hiszen mint kiderült egy és fél napot töltöttünk a föld alatt azzal a kevés élelemmel, amit a csavaros szemöldökű uzsonnának szánt. Mindketten bemegyünk a hűvös házba, ahol hat helység van, ahogy beléptünk egy nappali fogadott. Bal oldalt két ajtó van, ami, mint kiderült egy-egy hálószóbát rejtenek. A nappali egyben egy konyha is, amit egy bárpult választ el. Van egy étkező is és természetesen mosdó és fürdő is helyet kapott az épületben. Leülünk az étkezőbe és enni kezdünk. Bár én beérem pár egyszerű onigirivel az előttem ülőről ez nem mondható el, hiszen alig pár perc alatt a hatalmas tányérhegyek már sorakoztak is mellette. Miután mindketten befejeztük a táplálkozást mind összegyűltünk a nappaliban.