𝒱𝐞𝐫𝐞𝐛𝐞𝐤 𝒮𝓏𝐞𝐫𝐞𝐧𝐚𝐝𝐣𝐚 |#𝐘𝐄𝐎𝐍𝐁𝐈𝐍

4.

-Kész,-halad be utolsónak Tae, kezei már üresek voltak. Lassan hat óra volt, így is túl húztuk az időt szóval elindultunk haza.

Mindig utolsónak maradok, befejezem az aznapi könyvelést, majd vissza helyezem az egyik szekrénybe ami a klub számára van fenntartva. A rajta logó lakat halkan kattant ahogy azt becsuktam. Megrángattam azt, hogy biztos lehessek benne, hogy zárva van. Guggoló pózból felemelkedtem majd felkapva táskám, elindultam az ajtó felé. Lidérces léptek közeledtek a folyosón, majd kihajolván megpillantottam egy ismeretlen alakot. Első gondolatom a folyosó felügyelő volt, így reflexből vissza húztam az ajtót ahogy befordultam az elhagyni kívánt terembe.
- Tudom, hogy itt vagy - állt meg az ajtó előtt majd folytatta egy jóval vékonyabb hang, nem a felügyelő volt - nem kell válaszolnod, csak vissza szeretném kérni a levelet. Ma hoztam ide. Ugye nem késő? - halkult el, akcentusa erős volt, de tisztán értettem amit mondott.

Egy pár másodpercig csak meglepetten álltam az ajtónál, még soha nem történt ilyesmi. Viszont a probléma, hogy már kiküldtük a pletyka terjesztésnek. Tulajdonképpen nincs vissza út.
Azzal a legemberibb megoldással álltam elő. Felfedem magamat. Soha nem tettünk még hasonlót. Nem tudják kik vagyunk, sokan azt sem tudják létezünk és ez így tökéletes. Viszont megesett a külföldi diákon a szívem. Tudtam, hogy hülyeség de mit tehetnék, talán úgy is elmegy egy év után és akkor úgy is mindegy lesz.

Még így is hezitálva lassan elhúztam az ajtót felfedve magam. A fiúnak sötétbarna haja és kreol bőrét épp megsütötte a mögötte lemenő délutáni nap.
-Mark vagyok-nyújtotta kezét felém válaszul zavartan megráztam.
-Soobin-mutatkoztam be-De ezt a találkozást a sírodig viszed. Soha többénnem beszélhetsz róla-mondtam határozottan majd a fiú egy bólintással nyugtázta.
-Persze, értettem. Szóval tudnál segíteni?- kérdezte aggódóan, hangján érezhető volt a kétségbeesés.
-Meg látom mit tehetek, de attól tartok elkéstünk.
-Banyek-mondta, kezét ökölbe szorítva majd megeresztve szorítását-Biztos?
-Attól tartok,-húztam el számat-egyetlen lehetőséged van, hogy megbeszéled a terjesztőkkel. De őszinte leszek, velük még én sem szeretek variálni-a fiú követte gondolat menetem tekintetével is.
-Akkor ez veszett ügy ... már késő ...
-Ha szabad érdeklődnöm, -köszörültem meg torok- mégis mi célod volt ezzel a levéllel?

-Nem akarok róla beszélni-néz maga elé üres tekintettel, majd sarkon fordul-Azért köszönöm a segítséget-majd elsietett.

Érthető, de a kíváncsiság szúrta az oldalamat. Vajon mit rejteget ez a ... Mark?