Ez az egész pár évvel ez elött kezdődött.
Akkor még csak egy ártatlan szivesség volt, majd kettő, három, azután pedig már pénzért csináltuk.
Kezdetben nem volt ilyen komplex, még csak 3-man voltunk Beomgyu, Taehyun és én. Aztán össze barátkoztunk Hyukával is aki ugyan úgy közénk tartozik mostanra már. Nem sokkal utánna épitettük ki a pletyka hálozatunkat egy közeli barátommal, Chaewonnal. Ő viszont mai napig nem tudja, hogy kik a társaim, és ez mind fordítva is igaz. Nálam kötődnek össze a szálak. Nehéz velünk felvenni a kapcsolatot, eddig mindig sikerült a többi diákokat tisztes távolságba tartani és valahogy soha nem szúrtuk senki szemét. Igaz gyakran voltak olyan kéréseink amik talán életeket tettek tönkre, de legalábbis iskolai éveket keserítettek meg. De ennek ellenére se volt soha példa ilyesmire.
Taehyun közülünk a legparanoiásabb ebben a tekintetben. Vele sokat beszélgettem már ilyen és hasonló esetekről. De talán túlságosan is bíztam abban, hogy az hogy DÖK elnök vagyok, minta tanuló egy neves ösztöndíjra is szert tettem megvéd minden pletykától és rosszindulattól. Így vissza tekintve nagyon naiv hozzáállás. Hát talán nem ezzel raktam a hátamra a legnagyobb célkeresztet?
Ezért is érzem magam teljes mértékben felelősnek a többiekért. Az évek során nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Bármit megtennék értük. Olyanok nekem mint a családom, talán jobban kötődöm hozzájuk mint a biológiai családomhoz.
[...]
-A mai témánk a tavaszi jótékonysági bál ezen belül is a standokról szeretnék veletek beszélni. Idén minden évnél többen jelentkeztek a stand állításra-lapozgattam a táblámhoz csipeszelt névsort amin a bódékra való jelentkezéseket tartjuk számon-Yunjin rád bizhatnám megint a logisztikáját a bódék leosztásának? Tavaly remek munkát végeztél vele de tudom, hogy fontos hangversenyre készülsz ha szeretnéd átpasszolom másnak.
Felmosolygott rám-Ah dehogy bízd csak ide Soobin. Igazán semmiség, szeretek ilyesmivel foglalkozni-odaadtam neki a papírokat.
-Köszi Yunjin. Tudtam, hogy számíthatok rád-azzal folytattam a többiek munka leosztásával. A Tavaszi bál az egyik legfontosabb esemény az évben, gyakran a suli kirándulások és több ilyen kiadást a tavaszi bálon gyűjtött pénzből fedezünk.
Gyakran állítanak fel a klubok standokat ahol ők is hozzájárulnak az eseményhez. Egy részét a saját költségeikre is fordíthatják de ez minimális. Az oka annak, hogy ennyi klub szeretne standot az a főnyeremény a legtöbb adományt gyűjtöttnek. A klub összes tagja részt vehet egy kiránduláson. Általában ők kapják a legjobbat azok közül amiket kiosztanak nyárra.
Jaemines dolog nem hagy nyugodni. A háztartás klub elnöke, rajta is volt a listán. Próbáltam magam össze szedni de szerintem látszott, hogy napok óta alig alszom az ügy miatt. Táskák is elkezdtek megjelenni a szemem alatt. Franc se hitte volna, hogy baja van velem. De mi? Mit akar tőlem?
Miért érzem úgy, hogy kifejezettem felém irányul minden. Nem csak az útjába kerültem de engem céloz, és mindent bevet ellenem ami nekem kedves. Talán ezért szokták a mafia filmekben azt mondani, hogy "nem tartok közel magamhoz senkit akit ellenem fordíthatnak" vagy mi.
-A gyűlésnek vége-a csengő zajában megköszöntem nekik a részvételt-Két hét múlva találkozunk ne felejtsétek el. Mától fogva a bálig gyakrabban találkozunk, két hetente.
Miután mindenki elhagyta a termet elkezdtem letörölni a táblát. Hallottam valaki belép a terembe. Miss Yu volt az a testületet felügyelő tanár.
-Soobin, látom már elkezdtétek az előkészületeket a bálra. Remelem nem dolgoztatod magad túl.
Felé fordulva pakoltam az asztalról a dolgaimat, megráztam a fejem és egy bájos mosolyt eröltettem az arcomra.
-Dehogy, csak az utóbbi időben korábban kelek. Eljárok kocogni reggel, jót tesz a vérkeringésnek. Még nem szoktam hozzá, tudja-válaszoltam
Láttam ahogy egy aggódó mosollyal végig mér. Nem volt őszinte.
-Tudod Soobin jövőre a választásokon már sokkal több diák fog indulni. Sok új, tapasztalt vagy tehetséges diák. De senki nem lesz olyan mint te, nagyon hálásak vagyunk érted Soobin-megállt majd rám pillantott-Voltak múltkor az igazgatóiban a Seouli egyetem képviselői, szóltam pár szót az érdekedben. Tudom még jövőre nem egyetemre mész mert csak 12-be mész, de soha nincs korán elkezdeni foglalkozni ilyesmivel.
Felcsillantak a szemeim, az egy nagyon nehéz iskola. Bekerülni szinte csak ajánlásokon keresztül lehet. Nagyon sokat jelentene ha sikerülne ott végeznem. Nem a legjobb a családi hátterem, emiatt is büszke lennék magamra ha sikerülne.
-Azta... nem is tudom mit mondjak-meghajoltam mélyen-Nagyon köszönöm tanárnő. Nagyon sokat jelent ez magától.
-Szívessen tettem Soobin. De ... szeretnék még egy dolgról beszélni. Sok dolgot hallani mostanában rólad. Ugye nem keveredtél semmi rossz szituációba?-sóhajtott majd folytatta-Tudom, hogy ti diákok nem bíztok meg a tanárokban de bármi nyomja a lelked és tanács kéne, kérlek fordulj hozzám bátran.
Megálltam a pakolásban, lehajtottam a fejem. Pletykák? Csak nem máris megindult Jaemin támadása ellenem?
-... Köszönöm Miss Yu, de órára kell mennem-azzal válaszát se vártam meg elsiettem gyorsan.
A folyosóra kilépve futva befordultam a folyosóra ahol egy vállba futottam.
-Vigyázz már hova mész!
-Bocs-motyogtam. hátra pillantva Jenot pillantottam meg. Egy pillanatot sem vesztegetve futottam is volna tovább ha el nem kapja a csuklóm.
-Nem is köszönsz? Múltkor olyan csúnyán elküldtél Soobinie-mosolygott gúnyosan.
-Miért köszönnék neked. Nem is ismerlek-flegmán válaszoltam. Nem volt kedvem ehhez a baromhoz.
-Hm, máshogy kérdezem Lee Jumin nem hangzik ismerősen?
Az a név.
Azt hidten meghasad a szívem. Nem bírom elviselni azt a nevet. Soha többé nem akarom hallani.
-Oh de látom így már ismerős-mosolya egyre szélesebb.
Elrántottam a kezem szorításából.
-Jeno kopj le-elfordultam és elindultam el tőle.
-Akkor átadom neki üdvözleted-kiáltja utánam gúnyosan.
