𝒱𝐞𝐫𝐞𝐛𝐞𝐤 𝒮𝓏𝐞𝐫𝐞𝐧𝐚𝐝𝐣𝐚 |#𝐘𝐄𝐎𝐍𝐁𝐈𝐍

2.

——————

-Csak tudnám miért ilyen...
Yeonjun anyukájával álltam az előterükben. A hatalmas szinte már kastélynak nevezhető épület falain verődött vissza némi vízhang, beszélgetésünkből.

Csizmámba bújva álltam fel megigazítva ballonkabátom majd államra kaptam vászontáskám. Egy lágy mosolyt erőltetem arcomra.
-Ugyan, ő ilyen. Yeonjun ettől különleges.

-Úgy gondolod? Bár ezt sokan mondták, de mégis olyan nehéz vele. Főleg, hogy emiatt közösségbe sem mehet.
A nő arcán pár ránc simult, fáradt szemein látszott mitől beszél.

-Talán, ha esteleg elkezdene ismerkedni korunkbeliekkel. Lehet jót tenne neki.

-Csak tudod félek, hogy rosszul reagálna.

-Ott lennék én is. Mármint, csak olyannak mutatnám be akiben megbízok, hogy jól kezelné a helyzetet.

-Rendben Soobin, drágám. Erről még minden képen beszéljünk.

-Rendben, akkor megyek is. Akkor jövő héten.

(...)

Az iskola kapuját átlépve egy kar fonódott vállamra, majd egy mosolygós arc fogadott. Hyuka volt az.

A baráti körünk legfiatalabb tagja, és a legvidámabb. Tele van élettel, és egy igazi szeretet bomba. Nagyon szeretek vele lenni. Olyan számomra mint a kis öcs akim soha nem volt.

-Hyung! Rohantam,- utánad -lihegett közben megálltunk és már támaszkodott belém közben levegőért kapkodva.
-Nyugi, nem kellet volna futnod, amúgy is lassú vagyok beértél volna.
-N-Nem, hyung-már kezdett lecsillapodni-Beom megint bajba került-nyögte ki végül.
-Mi? Már megint?- arcomon kétségbe esés tükröződött, amit a fiatalabb észre is vett.
-Reggel írt Tae, de nem mondta miért. Csak azt, hogy ma megint be kell mennie az igazgatóiba.
-Basszus remélem nem komoly, tudod mire képes ha kihozzák belőle.
-Sajnos igen, remélem nem megint az a 12.-es állt bele.
Egy sóhajt kieresztve fogtam tarkóm. Ugyan is az a gyerek már nem először próbálta tönkre tenni Beomgyut.
Sajnos másra nem is tudok gondolni, régóta elég nyugodt. Csak ezen a héten kelt ki magából. De nem hajlandó beszélni róla, ami aggaszt.

-Induljunk - megragadtam Hyuka karját, és nagy léptekkel, beindultunk az iskolába. A folyosón malőrözve az emberek között, megérkeztük az igazgatói elé.

-Bemész?- nézett rám aggódóan a fiatalabb.

-Muszáj lesz, - nem szerettem a tudatot, de igen. Sajnos pár korombeli tanár kedvencnek hívna, de tulajdon képpen csak a DÖK elnök vagyok. Ami valljuk be ugyan az kár tagadni.

Kopogtatok az ajtón majd válaszra se várva benyitok az ajtón. Belépek, és meglátom Beom-ot, aki már tekintetét rám is szegezte, az igazgatóéval együtt. Barátom tekintete, szinte olvasható volt. "Segíts, de amúgy utálom, hogy mindig neked kell kirángatni a bajból".

-Elnézést a modortalanságomért, de Beomgyunak fontos dolga lenne velem... Halaszhatatlan - tettem hozzá, közben próbálva a legkevésbé magamra haragítani az igazgatót.

-Ez felettébb érdekes. Ugyan is ha ennyire fontos dolga van, nem az évfolyam társát kellett volna püfölnie a parkolóban.

Oh, istenem, Beom. Muszáj mindenkibe beleállnod? Egy pillanatra leszúrva néztem barátomra, aki kissé lesütötte szemét, majd hozzá tette.
-Csak megvédtem...-halk megjegyzését az igazgató meg sem hallotta, ugyanis meg sem állt, Beom kioktatásával.

-Ezzel fiatal úr, újabb közmunkai ledolgozást értél el magadnak-rám tekintett-Soobin mellé osztalak be, a jótékonysági estre. Mehettek órára.

Pár néma bólintás után, kimentünk ahol Hyuka várt minket.