𝒱𝐞𝐫𝐞𝐛𝐞𝐤 𝒮𝓏𝐞𝐫𝐞𝐧𝐚𝐝𝐣𝐚 |#𝐘𝐄𝐎𝐍𝐁𝐈𝐍

6.

Futva feléjük megpillantottam az egyik ember Jeno, akinek bevert pedig Renjun volt.
Mind ketten Jaemin barátai, eddig még nem voltunk velük soha össze tűzésben. Nem tudtam miért vannak ránk így kiélezve az utóbbi hetekben.

Megfogtam Beomgyu karját a második csapását indítva a gyerekbe akinek látszólag semmi józan esze mivel még csak meg sem hátrált a közelgő ütéstől.
-Soobin-nézett rám Taehyun.
-Mi folyik itt?-nézek szét rajtuk-Nem kéne órára mennetek? Ne itt keverjétek a bajt!-Dök elnöki méltóságommal próbálva az idegeneket megfélemlíteni. De nem úgy néztek ki mint akiket kifejezetten érdekelt volna.

-Beom, Tae menjünk.
-Még nem végeztük-fenyegetően mért fel a magasabb, de elindultak vissza ahonnan jöttek.

Húztam őket magam után majd elkezdtek gyalogolni mellettem futó lépésben a termeik felé. Nem volt időnk megbeszélni az előbbit,  betuszkoltam őket órára majd megindultam a sajátom felé.

(...)

group chat

Taehyun☆彡
Soobin ...

Soobinbin~
hm??

Taehyun☆彡
Mark rohadtul nem
fogadta meg a tanácsod..

Soobinbin~
ezt hogy érted....

Taehyun☆彡
Jaemin egyik rühes dögje. Már ők is tudnak rólad, de csak rólad.

Belöllünk akarták kiszedni a részleteket.

Szerintem sejtik, hogy a barátaimnak is van köze a dologhoz. A bűntudat mardosott, tudtam, hogy iszonyat meggondolatlan döntést hoztam. Nem érdekelt velem mi történik azt tudtam ha a barátaimmal történik valami nem bocsátanám meg magamnak. Nekem ő ennél többet jelentenek. Tudom, hogy egyikük sincs abban a helyzetben, hogy megengedhessenek egy ballépést maguknak maguknak.

Jaeminék pedig, nem tudom mennyire kajálták be. Nyugodtnak kellett maradnom, hiszen most sok múlik rajtam. Ezúttal nem hibázhatok.

(...)

-Szóval, hogyan tovább Soobin?
Egy hosszú sóhajt engedtem ki majd levettem a könyvtár polcáról egy verses kötetet.
-Azt hiszem...-lenéztem a könyvre majd mellettem álló Hyukára. Ahogy ránéztem kicsit össze szorult a szívem. Nem akartam, hogy aggódnia kelljen, még is ebbe a helyzetbe hoztam őket-Ezúttal nem tudom.

Elpillantott táskája pántját szorongatva. Üres kezébe a könyvet nyomtam, majd arrébb lépve leszedtem egy újabbat.
-Hyung-szólal meg halkan-Egy csapat vagyunk...nem kell egyedül végig csinálnod. Együtt vagyunk ebben az egészben.
Megálltam a könyv lapozásban és lesütöttem a szemem. Tudtam, hogy igaza van mert éppen arra készülök, hogy mindent megváltva egyes egyedül akarom megoldani a helyzetünket. Ugyan akkor felelősnek érzem magam abban, hogy megóvjam őket. Mit ne mondjak makacs vagyok. De jól esett amit Hyuka mondott.
-Tudom-nézek fel rá, majd lágyan rá mosolygok.
Hyuka bizonytalanul viszonozta. Látszott rajta, hogy nem győztem meg szász százalékosan.