𝒱𝐞𝐫𝐞𝐛𝐞𝐤 𝒮𝓏𝐞𝐫𝐞𝐧𝐚𝐝𝐣𝐚 |#𝐘𝐄𝐎𝐍𝐁𝐈𝐍

1.

—————

-Nem, nem, nem! -áll fel a poros zongora fedelét becsapva, de úgy hogy csak egy fájdalmas zörrenés hallatszik.

-Héj, -sietek oda felállva a szakadt kanapéból, megsimítva a szegény zongorát - óvatossan. Egy ilyen szép darabbal nem lehet így bánni.

-Óvatossan, ... -horkant fel majd elfordulva tőlem és az öreg hangszertől - nem értem miért nem adod fel. Reménytelen vagyok.

-Yeonjun, - helyezem kezem vállara.

Felém fordulva nagy hévvel rázta le magáról kezem.
Szemei szinte lángoltak. Ilyenkor a legijesztőbb, de mégis. Cseppet sem rökönyít meg. Túl jól ismerem.

Az én Yeonjunom egy felettébb lobbanékony lélek. Nagyon érzékeny, mégis sokszor olyan mint egy szikla, ... egy nagyon makacs szikla.