Láthatatlan Kötelék || Lassan íródik ||

Part 1

Sokovia. A hely ahova száműzve lettem. Egészen kiskoromban hoztak ide miután a szüleimet kivégezték. Eleinte nagyon féltem nem értettem miért történik ez, ráadásul pont velem. Mára azonban elfogadtam helyzetemet tűröm a kísérleteket, esetleges fájdalmas beavatkozásokat és teljesítem a HYDRA parancsait amiket természetesen nem tudatosan végzek ugyanis egy régi módszert alkalmaznak nálam. Eddig még csak egy embernél használták de bevált. Azóta ha meghallom azokat a bizonyos szavakat valami átkattan bennem és gyilkolok. Szemrebbenés nélkül. Így telnek a napjaim.
Ma azonban valami különös dolog történ. Kiengedtek. Vagyis inkább kicsaptak a bázisról. Szabad lettem de nem értem miért. Nem voltam elég jó? De hiszen minden küldetésre engem küldtek ki. Mégis most hová menjek? A házamat is ők tombolták le. Az utcán sétálgattam amikor egy csapat robot csapódott be a templomhoz. Nem sokkal később megérkeztek a Bosszúállók akik nem olyan rég megtámadták a bázist ahol fogva tartottak. Sok akciót tervezett ellenük a HYDRA de messze nem voltak olyan modern fegyvereink mint Tony Starknak. Sokovia népe ijedten próbált menekülni de hiába. Mindenhol robotok vagy esetleg harcoló Bosszúállók. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Elindultam fedezéket keresni de az épületeket sorjában rombolták össze. Sikerült találnom egy ép épületet ezért meghúzódtam és vártam hogy lecsillapodjanak a kedéjek. Nem sokkal később a föld remegni kezdett majd felemelkedett. Kinéztem egy repedésen de csak sikoltozó embereket és gyilkoló robotokat láttam. Próbaltam csendes maradni de egyszer csak egy hatalmas repülő szerű dolog tűnt fel az égen. Kisebb mentőhajókat küldtek a civileknek akiket a Bosszúállók megpróbáltak minél rövidebb idő alatt eltüntetni. Megörültem hogy megmenekültünk de amint erre gondoltam egy célpontot tévesztett gránát az épületben landolt majd felobbant. Szerencsére engem nem talált el de egy épületdarab alá szorultam.

- Remek - sóhajtottam.

Hiába kiabáltam senki se hallott meg. Vegső elkeseredésemben az égre néztem és könyörögve kértem hogy valaki még utoljára fésülje át a terepet. Reméltem hogy a Bosszúállók is így gondolkoznak mert ha nem akkor én itt fogok meghalni. Csak vártam és vártam mikor valami szellőt éreztem.

-  Tony, itt van még egy lány - mondta a férfi majd alaposan szemügyre vett, de én is ugyanezt tettem. Nagyon világos már szinte fehér haja rakoncátlanul tapadt homlokára. Csontos arcát borosta fedte ami méginkább kiemelte állcsontját. Szemöldöke szinte egy csíkban helyezkedett el gyönyörű tengerék íriszei felett. - Beszorult egy rom alá. - mondta tovább majd mintha választ kapott volna elkezdte leszedni rólam a köveket - Nem lesz semmi baj. Segítek kiszabadulni de ahhoz rád is szükségem lesz. Oké? - bólintottam - Elszámolok háromig, mikor a háromhoz értem én megemelem a követ te pedig megpróbálsz kimászni alóla! Egy! Kettő! Három! - a férfi (vagyis inkább fiú) megemelte a követ én pedig kimásztam alóla - Rendben. Tudsz járni?

- Nem hinném - mutattam a véres zúzódott lábamra.

- Jogos. Akkor viszlek - kacsintott rám majd felkapott és szaladni kezdett velem.

-Legközelebb mond előre hogy szuper- gyors vagy - kiabáltam neki miközben kikerült egy robotot.

- Miért, lesz legközelebb? -kérdezte vigyorogva és lerakott a mentőhajó elé - Örültem, de sajnos hív a kötelesség - mutatott a robotokra - Pietro - ismertette velem a nevét majd kacsintott egy utolsót és hirtelen megfordult.
Egy másik férfi odaszaladt egy kisfiúhoz aki hozzám hasonlóan egy kő alá szorult. Ekkor egy repülő sortüzet indított a férfi felé. Pietro gondolkodás nélkül odaszaladt eléjük.

- Gyerünk Siera most vagy soha - suttogtam magamnak majd gyorsan felültem és hosszú idő után újra használtam az erőmet. Átjárta a testemet a tűz én pedig céloztam és felégettem az összes lövedéket. Nagyot sóhajtottam majd elmosolyodtam. A két férfi még sokkolt állapotban volt mikor felkísérték őket a nagyobb repülőre. A mentőhajók is visszaértek és az emberek egyszerre sóhajtottak fel.

Meg is hoztam az első fejezetet. Kicsit rövid lett de masképp nem lenne értelmes. Remélem tetszeni fog  valakinek.
További szép estét!
Lovee<3