Láthatatlan Kötelék || Lassan íródik ||

Part 7

Összeszedtünk pár aktát és könyvet majd lesiettünk. A limuzin már ott várt minket. Gyorsan visszaértünk a furgonhoz ahol átadtuk Stevenek az aktákat.

- Szép munka! Minden rendben volt? - kérdezte fel sem nézve a papírokból.

- A lehető legnagyobb rendben - vágta rá Pietro én pedig csak megforgattam a szemem...

- Tudni akarom én azt hogy mi történt? - kortyolt bele Nat egy üveg vízbe.

- Szerintem nem - ráztam meg a fejem.

- Mennyi akta volt bent? - nézett fel Steve a papírokból.

- Rengeteg, és van itt valami amit még fontos lenne tudnotok... - kezdtem bele a mondandómba de Steve félbeszakított.

- Hihetetlen hogy ez az ember megint elmenekült. Ráadásul semmi használhatót nem találtunk - zsörtölődött.

- Ami azt illeti mégis... - folytattam volna de nem hagyott szóhoz jutni.

- Három éve kaptam meg ezt az ügyet és még nem végeztem vele. Valamit sürgősen ki kell találnom - lépkedett fel-alá a furgonban.

- Az istenit Steve! Hallgass már el egy pillanatra! Siera mondani próbál valamit! - csattant fel Pietro az említett pedig elhallgatott és felém fordult.

- Köszönöm - néztem a fiúra - Szóval, ezeken kívül - mutattam az aktákra - volt még valami fontos ebben az irodában. Méghozzá ez - vettem elő a könyvet amiben a kis cetlit találtam - Volt benne egy fecni. Ügynökök és Bosszúállók neveivel ellátva. Egy bizonyos A.P. írta Hodinnak aki azt a feladatot kapta hogy ölje meg az embereket akik fel vannak sorolva. Rajta voltál Te - fordultam Stevehez - Fury, Tony, Hill és még sokan mások. A feladatot ma kellett volna teljesítenie de nem tette. És ez gyanús. Hiszen az életével és a valós kilétével fenyegették. Tehát hülye lett volna elhalasztani a lehetőséget - fejeztem be a mondandóm.

- Nem tudhatta hogy itt vagyunk. Viszont abban igazad van hogy veszélyes számára a mulasztás. Talán a napokban készül valami támadással - gondolkozott Steve.

- Esetleg egy merénylet? Mondjuk Fury ellen. Sok ember kívánja a halálát tehát könnyem rá lehet fogni valaki másra - szólalt meg Nat.

- Ez is egy opció - bólogattam.

- A lényeg annyi, hogy járjunk nyitott szemmel és figyeljünk egymásra. Akkor nem érhet baj minket - szólalt meg Steve.

Idő közben visszaértünk a repülőhöz. Kényelmesen elhelyezkedtem és egy kis alváshoz készülődtem.

- Aludtál? - suttogta a fülembe Pietro.

- Igen - morogtam.

- De akkor mégis, hogy válaszolsz? - idegesített továbbra is.

- Nem lehetne hogy tíz percre befogod azt a csinos kis szád? - fordultam oda hozzá.

- Szóval csinosnak tartod a szám. Értem én, értem - mosolygott rám.

- Szörnyű vagy. Egy magánrepülőn utazunk ami üres de neked pont ide kellett ülnöd nemde?

- Nem is értem mi a bajod. Élvezheted az én társaságom - mutatott magára - Ennél jobb dolgod nem is lehetne!

- Igazad van - bólogattam - szörnyen hálátlan vagyok - a hangomon érződött a tömény cinizmus.

Visszafordultam az ablakhoz és a sötét égboltot bámultam. Elfordultam és a vállamon Pietro feje pihent meg. Megforgattam a szemem és elmosolyodtam. Lehet, hogy mégse annyira borzasztó.
                            
- Siera - suttogta valaki és óvatosan megrázta a vállam - Hahó! Kelj fel!