Láthatatlan Kötelék || Lassan íródik ||

Part 9

- Biztos jó helyen vagyunk? - nézett ki az ablakon Pietro.

- Igen. De van egy olyan sejtésem, hogy ez nem egy takarító vállalat - suttogtam és megálltam a magas gyárszerű épülettel szembe.

Remegő kézzel szálltam ki a kocsiból.

- Hoztál zseblámpát? - suttogta a fiú.

- Azt mondjuk pont nem. De van a telómon elemlámpa - kutakodtam a zsebembe. Bekapcsoltam a kis lámpát és megindultam a zord épület felé. Hatalmas vasajtó díszelgett rajta ami természetesen be volt zárva - Fogd meg - adtam Pietro kezébe a telefonom. Legégettem a zárat az ajtó pedig nyikorogva nyílt ki.

Bent borzalmas bűz fogadott minket.

- Te is érzed? - suttogtam a fiúnak.

- Mintha hullaházba lennénk.

- Lehet hogy az - suttogtam ő pedig összekulcsolta ujjainkat - Mit csinálsz?

- Megfogtam a kezed - válaszolt egyértelműen.

- De minek?

- Mert látom, hogy félsz.

- Az nem lehet, hogy te is félsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Én? Soha - vágta rá magabiztosan.

Fejcsóválva indultam tovább.

- Erre - mutattam egy szűk csigalépcsőre.

- Majd megyek én. Nem bír el mindkettőnket. Te csak maradj itt. Bármi baj van kiabálj és jövök - simítottam meg a karom.

- Ne hagyj itt - kérleltem - Amúgy is csak egy lámpánk van.

- Használd az erőd - vette el a mobilom én pedig tenyeremből elővarázsoltam a tüzet.

- Pietro kérlek - néztem a szemébe.

- De le fog szakadni - mutatott a lépcsőre.

- De ha szupergyorsan felfutsz rajta velem akkor nem - ötleteltem.

- Siera ez nem játék. Felmegyek és ha még biztonságos akkor gyere utánam. De ha nem akkor kérlek ne kockáztass - mondta komolyan és megindult a nyikorgó lépcsőn - A faszom! - kiáltott fel.

- Mi történt?

- Beszakadt egy fok és megvágta a lábam.

- Maradj ott! Megyek és segítek! - kiabáltam fel. A fokok borzasztóan nyikorogtak és itt-ott meg is repedtek - Mutasd! - a fiú rávilágított a vádlijára amin egy hosszú vágás díszelgett - Rendben. Nincs nagy baj ugyanis a vágás nem mély! Bekötözöm és majd otthon lefertőtlenítem - nyugtattam meg. Levettem a pulcsim majd a pólóm is.

- Lehet többet kéne megvágnom magam - nézett végig rajtam. Visszavettem a pulcsim a pólót pedig eltéptem. Rákötöttem Pietro vádlijára és visszahúztam rá a nadrágját.

- Vigyázz magadra - húztam fel a lépcsőről.

Az emeleten szűk folyosók voltak.

- Erre - mutatott egy ajtóra Pietro. Még szorosabban fogta a kezem és közelebb húzott magához. Óvatosan lenyomta a kilincset az ajtó pedig nyikorogva kinyílt.

A szobában szinte már dermesztő hideg volt. Pár kis kék fényű lámpa égett bevilágítva az egész teret.

- Pietro... - suttogtam.

- Igen, látom - bólogatott hevesen. Az elénk táruló látvány egyszerre volt izgalmas és gyomorforgató. A laborasztalon különféle szúró vágó eszközök, mikroszkóp. Mellette két oldalról hatalmas fagyasztók, a szoba közepén pedig vegyszeres üvegek, daráló (?) - Ki ne nyisd - kapott utánam a fiú.