- Biztos jó helyen vagyunk? - nézett ki az ablakon Pietro.
- Igen. De van egy olyan sejtésem, hogy ez nem egy takarító vállalat - suttogtam és megálltam a magas gyárszerű épülettel szembe.
Remegő kézzel szálltam ki a kocsiból.
- Hoztál zseblámpát? - suttogta a fiú.
- Azt mondjuk pont nem. De van a telómon elemlámpa - kutakodtam a zsebembe. Bekapcsoltam a kis lámpát és megindultam a zord épület felé. Hatalmas vasajtó díszelgett rajta ami természetesen be volt zárva - Fogd meg - adtam Pietro kezébe a telefonom. Legégettem a zárat az ajtó pedig nyikorogva nyílt ki.
Bent borzalmas bűz fogadott minket.
- Te is érzed? - suttogtam a fiúnak.
- Mintha hullaházba lennénk.
- Lehet hogy az - suttogtam ő pedig összekulcsolta ujjainkat - Mit csinálsz?
- Megfogtam a kezed - válaszolt egyértelműen.
- De minek?
- Mert látom, hogy félsz.
- Az nem lehet, hogy te is félsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Én? Soha - vágta rá magabiztosan.
Fejcsóválva indultam tovább.
- Erre - mutattam egy szűk csigalépcsőre.
- Majd megyek én. Nem bír el mindkettőnket. Te csak maradj itt. Bármi baj van kiabálj és jövök - simítottam meg a karom.
- Ne hagyj itt - kérleltem - Amúgy is csak egy lámpánk van.
- Használd az erőd - vette el a mobilom én pedig tenyeremből elővarázsoltam a tüzet.
- Pietro kérlek - néztem a szemébe.
- De le fog szakadni - mutatott a lépcsőre.
- De ha szupergyorsan felfutsz rajta velem akkor nem - ötleteltem.
- Siera ez nem játék. Felmegyek és ha még biztonságos akkor gyere utánam. De ha nem akkor kérlek ne kockáztass - mondta komolyan és megindult a nyikorgó lépcsőn - A faszom! - kiáltott fel.
- Mi történt?
- Beszakadt egy fok és megvágta a lábam.
- Maradj ott! Megyek és segítek! - kiabáltam fel. A fokok borzasztóan nyikorogtak és itt-ott meg is repedtek - Mutasd! - a fiú rávilágított a vádlijára amin egy hosszú vágás díszelgett - Rendben. Nincs nagy baj ugyanis a vágás nem mély! Bekötözöm és majd otthon lefertőtlenítem - nyugtattam meg. Levettem a pulcsim majd a pólóm is.
- Lehet többet kéne megvágnom magam - nézett végig rajtam. Visszavettem a pulcsim a pólót pedig eltéptem. Rákötöttem Pietro vádlijára és visszahúztam rá a nadrágját.
- Vigyázz magadra - húztam fel a lépcsőről.
Az emeleten szűk folyosók voltak.
- Erre - mutatott egy ajtóra Pietro. Még szorosabban fogta a kezem és közelebb húzott magához. Óvatosan lenyomta a kilincset az ajtó pedig nyikorogva kinyílt.
A szobában szinte már dermesztő hideg volt. Pár kis kék fényű lámpa égett bevilágítva az egész teret.
- Pietro... - suttogtam.
- Igen, látom - bólogatott hevesen. Az elénk táruló látvány egyszerre volt izgalmas és gyomorforgató. A laborasztalon különféle szúró vágó eszközök, mikroszkóp. Mellette két oldalról hatalmas fagyasztók, a szoba közepén pedig vegyszeres üvegek, daráló (?) - Ki ne nyisd - kapott utánam a fiú.
ESTÁS LEYENDO
Láthatatlan Kötelék || Lassan íródik ||
Fanfic❗Nem teljesen követi a marvel filmeket❗ ❗ Lesznek saját kitalált események❗ ❗ Hogyha valami megegyezik egy hasonló történettel az csupán a véletlen műve, ugyanis nem másolom senkiről mert nem tartom igazságosnak❗ ❗Egyedül Siera az én kis agyszülemén...