Rókapajtás

3. fejezet

Élet egy rókával nehezebb volt, mint Naruto és Sasuke hitte. Másnap reggel sietősen indultak el. Az állatka reggelije jobban elhúzódott, mint gondolták. Sasukének pedig a kocsijában kellett megkötnie nyakkendőjét. Arról nem is beszélve, hogy a róka óránként kezdett nyüszögni este, és fogalmuk sem volt, mi baja lehet. De amint Naruto kiment, abbahagyta egy időre ismét.

Így Sasuke reggel azon gondolkozott, mennyit kapnának a bundájáért a piacon.

Aztán rá kellett jönniük, hogy egy róka nem ennyire könnyű természet. Naruto nem hitte, hogy bár a kutyafélék közé tartozna, mégis ennyivel nehezebb lenne vele. Éjszaka még azzal nyugtatta magát, hogy egy kölyök is ugyanilyen nyűgös új helyen. De amikor a délelőtt közepén egy francia bulldogot látott el éppen, a karján megrezdült órája. Zavartan pillantott le, és az alsószomszédjuk jelzett.

- Hinata! Kitisztítanád a füleit, kérlek? – adta át a pálcikát. – Elnézést!

A gazdi csak bólintott, majd Naruto felkapta a telefonját az asztalról, és kisétált a folyosóra. Felvette, az alsószomszéd pedig azonnal idegesen szólt bele. Egy idős nénike volt, de békés teremtés, és néha meglepte őket isteni süteményeivel. Naruto pedig általában hosszan elbeszélgetett vele a lépcsőházban. Sasuke mindig mondta, hogy a széles mosolya tehet a süteményekről.

- Naruto! Ön végre felvette! A párját is hívtam, de nem tudtam elérni – mondta idegesen. Naruto szörnyű ricsajt hallott a háttérben, és semmi jót nem sejtett.

- Történt valami? – kérdezte aggodalmasan. Nem volt megszokott, hogy az idős néni zavarja őket. Azt hitte, a telefont sem tudja kezelni.

- Iszonyatos ricsaj van a lakásukban! Nem bírom elviselni! Mintha élve nyúznának valamit – mondta a néni fájdalmasan, majd Naruto hallotta, amint megy valahova. A zaj hangosabb lett, a kék szemei pedig idegesen kerekedtek ki. Ez a róka hangja volt, egész este ezt hallgatták. – Hallja? Mi ez? Hallgatni is rossz!

- Oh...szörnyen sajnálom... - hebegte Naruto még mindig megütközve. – Haza kellett vinnem a rendelőből az egyik kisállatot, és úgy tűnik nem viseli jól a bezártságot.

- Nem viseli jól? – sipította a nénike. – Ez élve nyúzza le a bőrét éppen!

- Máris indulok, és ránézek! Köszönöm, hogy szólt – mondta, mire a nénike még szabadkozott, hogy ugyan nem akarta ő zavarni Narutot a munkában, de hát ez a hang, és különben is...stb. A szőke azonban már szabadult volna, ezért elnézést kérve tette le a telefont. Gondterhelten dörzsölte meg arcát, ahogy belegondolt, hogy mit is kéne csinálnia. Először is visszamenni az aktuális betegéhez...

- Bocsánat! Már itt is vagyok – mosolygott a gazdira, és átvette Hinatától a tisztító pálcikát.

- Minden rendben? - kérdezte a nő idegesen. Pontosan látta, hogy Naruto mosolya milyen gondterhelt.

- Az alsószomszéd hívott. A róka olyan hangot ad ki, mintha éppen egyesével tépnék le a karmait – csóválta meg a fejét gondterhelten.

- Jézusom – döbbent meg Hinata, de a gazdi is idegesen pillantott Narutora.

- Persze semmi ilyenről szó sincs, mert rendben hagytuk otthon. Egész este ezt csinálta másfél óránként. És nem hallgatott el, amíg ki nem mentem.

- Nagyon ragaszkodni kezdett hozzád. Próbáltad már simogatni? Hagyja? – kérdezte Hinata, miközben elkérte a gazditól a kutya kiskönyvét. Az oltások rendben voltak, de a bűzmirigy még hátra volt, és ezt Naruto is pontosan tudta.

- Nem próbáltam. Vissza kell engednünk, ha rendbe jön a lába. Nem gondolom, hogy segít benne, ha komfortáljuk. És Sasukét különben sem kedveli – nevetett féloldalasan, miközben elkezdte a folyamatot.