Rókapajtás

2. fejezet

A kis róka egy óra múlva már a rehabilitációért felelős ketrecek egyikében feküdt. A lábát bekötötték és begipszelték. Gallért még nem kapott, Naruto reménykedett benne, hogy nem fogja bántani a kötést. Okosnak tűnt, és nem akarta ennél jobban megkínozni. Kapott egy veszettség elleni injekciót, valamint még altatás alatt alaposan megtisztították a bundáját. Narutonak csak ekkor tűnt fel, mennyire igényes, egészséges szőre van. Amint a sár lekerült róla, vörösen csillogott bundája, és egy kullancsot vagy élősködőt sem találtak benne. Ez őszintén megdöbbentette. A fogaiból ítélve nem lehetett egy éves sem, és tökéletes egészségnek örvendett a kis lefogyást, valamint a lábát leszámítva. Azért kapott egy infúziót, amíg fel nem ébred.

Naruto és Hinata pedig megkönnyebbülten bújtak ki a felszerelésből, mielőtt behívták volna az első beteget. Most már nem kellett a többieknek átvállalniuk őket. A cica előtt persze alaposan átfertőtlenítettek mindent.

- Elnézést a várakozásért! Egy sürgős eset futott be – mosolygott Naruto kedvesen, mire a nő csak legyintett. Az emberek szerették a szőke doki vidámságát. – Hogy vagy, Zafír? Használt a hipoallergén étrend? – kérdezte a cicát, mintha válaszolni tudna. De ez már csak így ment! A gazdik nevét meg sem jegyezte, de a kisállatokat kívülről tudta.

Azonban alighogy elkezdődött a vizsgálat, a hátsó ajtó felől, a raktáron túlról irtózatos ugatás és nyávogás hangzott fel. Naruto és Hinata zavartan nézett össze. El sem tudták képzelni, mi okozhatott ekkora felfordulást.

- Megnéznéd? – kérdezte Naruto halkan, mire a nő bólintott. Elsietett, Naruto pedig visszafordult a cica felé. Hinata 10 perc múlva jelent meg, amikor már a hangzavar valamennyire alább hagyott, de még mindig maradtak méltatlankodó hangok.

- A róka miatt van – magyarázta halkan, ahogy azonnal elkezdte előkészíteni az oltást. Naruto kérdőn pillantott hátra rá a válla fölött. – Nem tetszik a többieknek a jelenléte. Próbáltam megnyugtatni mindenkit, de ha így megy tovább, nem maradhat a rehabilitációs részen. A többiek teljesen megkergülnek tőle.

- Miért, mit csinál? – kérdezte Naruto értetlenül.

- Semmit – rántotta meg a vállát a nő értetlenül, majd Naruto kezébe nyomta az injekciót.

- És a helyiség tele van most, igaz? – kérdezte Naruto elkomorodva, ahogy eszébe jutott, mennyi betegük marad bent a héten kezelésre. Hinata csak bólintott. – Oké, 4-ig kitalálom, mi legyen vele – mondta határozottan, majd azonnal mosolyogva fordult vissza a gazdihoz és a cicához.

Azonban még két óra múlva sem tudta igazán, mihez is kezdjenek. Már túl volt egy nem túl baráti telefonon az erdőrendészettel, amitől kicsit sem lett jobb a szájíze. Emellett pedig Tsunade professzor is meglátogatta és nemtetszését fejezte ki afelé, hogy egy ketrecet egy olyan vadállat foglal el a betegeik elől, amely nem is az ő hatáskörükbe tartozna. Becsülte Narutot, amiért nem hagyta ott sérülten, de nem őrizhetik, amíg be nem gyógyul a mancsa.

- Akkor mégis mit csináljak, Baachan? – kérdezte Naruto egy tacskót ellátva éppen. A nő az ajtónak dőlt, ahogy figyelte a gyakorlott mozdulatokat. – Felhívtam a rendészetet, és kinevettek, hogy ő csak egy róka. Azt mondták, altassam el! Elküldtem őket az anyj... - kezdett bele mérgesen, majd a bent várakozó gazdira terelődött a tekintete, és inkább azt motyogta: - Elnézést!

- Sajnálom Naruto, de ő tényleg csak egy róka. Egy vadállat, és a természetben van szelekció. A gyengébb elesik, az erősebb életben marad. Ez az evolúció – mondta a nő fájdalommal. A férfi, aki a tacskóra várt bent fintorogva hallgatta. Naruto dühösen szusszantott egyet erre, majd folytatta a dolgát. Aztán halkan szólalt meg.