Rókapajtás

7. fejezet

7. fejezet

            Sasuke inkább csak megszokásból rágta a falatot, az ízét egyáltalán nem érezte. Pedig biztos volt benne, hogy egészen kiválóan elkészített halat eszik éppen egy még csodásabban megfűszerezett körettel, azonban képtelen volt élvezni. Már az előételt is alig gyűrte le torkán, olyan görcsben volt a gyomra. És tudta, hogy nem a két család összeismerkedtetése miatt, hiszen ők remekül kijöttek egymással. Sokkal inkább az elkövetkezendő tervei okán.

            Éppen egy olyan nyaralás történetét mesélte Minato a többieknek, amiről Sasuke már sokat hallott Narutotól, és a csattanónál mindenki felnevetett. Még Joshan is letükrözte ezt, miközben édesanyja kitartóan próbálta szájába juttatni az ételt. Sasuke figyelte, ahogy Itachi keze közben végig Izumi karját simogatja, ahogy a nő a gyerekhez hajol, és szinte megszokásból érintette, pedig aktívan belefolyt a beszélgetésbe.

            Aztán hangos nevetés csattant oldalról, és Sasuke heves elnézéskéréseket hallott meg. Mindannyian oda kapták a fejüket, és abban a pillanatban úgy érezte, a szívéről egy hatalmas kő esett le. Naruto ingujjait feltűrte, ahogy a melegben futva közeledett feléjük. Mellette Kurama loholt bicegve a téren át, aki korábban megijesztett külsejével egy nőt. Naruto azonnal elnézést kiabált neki, pedig Kurama semmit nem tett, még csak feléjük sem figyelt. Egyszerűen a tény, hogy egy róka szaladt egy szőke srác mellett a főtéren, ezt váltotta ki az emberekből.

            Sasuke azonban szélesen elmosolyodott, és azonnal felállt. Végre megjött az ő Narutoja, és a világ visszazökkent a régi kerékvágásába. Az Uchihák szeme egy pillanatra döbbenetet tükrözött a látványtól, majd Naruto és Kurama megérkezett melléjük. Sasuke hálás volt, amiért a pórázt feltette, bár a róka anélkül is megállt volna a férfi lába mellett. Úgy leste minden mozdulatát, mintha Naruto bármelyik pillanatban eltűnne.

            - Elnézést a késésért – mondta Naruto megdörzsölve tarkóját, ahogy Sasuke mellett megállt. Az Uchiha azonnal átkarolta derekát, majd egy gyors csókkal köszöntötték egymást, amely közben Naruto még mindig hevesen szedte a levegőt a rohanástól. – Természetesen ilyenkor nem talál az ember parkolót a közelben – nevetett még mindig, majd azonnal üdvözölte Sasuke családját. Még Joshannal is kezet fogott, ahogy mindig is tette, az Uchiha pedig imádta benne, hogy mindenkit tökéletesen és közvetlenül kezel. Lehuppant a székbe, a karfára pedig felakasztotta a pórázt. Bár Kurama anélkül is teljes nyugalommal feküdt mellé a terasz deszkáira.

            Joshan azonnal hevesen kezdett nevetni, és kis kezeivel a róka felé nyúlt, mire Izumi mellé hajolt, és elkezdte magyarázni neki, hogy ő Kurama, aki egy róka. És megbeszélték, hogyan csinál a róka, majd a kutya, a macska és még sok állat, amitől a kicsi nevetésekben tőrt ki. Itachi közben féloldalas mosollyal figyelte családját.

            - Tehát ő lenne Kurama – mosolygott kedvesen Mikoto, ahogy lelesett az asztal alá.

            - Oh igen – nevetett ismét Naruto, majd ösztönből lenyúlt, hogy megvakarja a róka fülét, amitől egy elégedett hang érkezett válaszul. – Még be van kötve a lába, de már sokat javult. Meglepően gyorsan gyógyul.

            - És magaddal vitted a lovakhoz? – kérdezte Fugaku egyik szemöldökét megemelve.

            - Persze – felelte Naruto nevetve, mintha meg sem hallotta volna Sasuke apjának hangjában a halovány élt. De ezt valószínűleg csak az Uchihák vették észre. Sasuke úgy érezte a nyár visszatért, ahogy megérkezett Naruto és az önfeledt vidámsága. – Mindenhova velem jön. Szörnyen okos, pedig biztosan senki nem tanította. Még én sem. Megvár a kocsi mellett, és kényelmesen hűsöl addig – magyarázta lelkesen. – A rendelőben az asztalom mellett van a plédje, és onnan el sem mozdul. Olyan békésen alszik, hogy az állatokat sem zavarja. Meglepő, nemigaz? – kérdezte szórakozottan, mire Minato érdeklődően pillantott le az asztal alá.