Rókapajtás

4. fejezet

A hét további részében a napjaik különös ütemben teltek. Kurama minden alkalommal érzékenyen reagált, ha Sasuke meg akarta csókolni párját, vagy össze akartak bújni. A hálószobából kizárták, hogy kettesben tudjanak lenni, ezzel pedig azt érték el, hogy Kurama ugyanabba a szörnyű, fars szonátába kezdett, amivel első nap az alsószomszéd felhívta Narutot. És minden lakót felvert éjfélkor.

            Naruto másnap átkötötte a pofáját egy apró gumiszalaggal, amelyet bentről hozott, és a harapós kutyák esetében szokták alkalmazni az elavult szájkosár helyett. És bár ezzel az idegesítő hangot kiküszöbölték, de helyette Kurama halkan, szomorúan kezdett nyüszögni. Naruto pedig megsajnálta, hiszen szerencsétlen így még inni sem tud. Bár Sasukét nem különösebben érdekelte, ha egy este nem jut vízhez. Este úgyis aludni kell.

            Így aztán a rendszer maradt, és a róka addig sírt az ajtajuk előtt, amíg Naruto be nem engedte. Azt hitte, Sasuke már alszik, azonban az Uchiha pontosan hallotta, ahogy suttogva arról egyezkedik Kuramával, hogy a szőnyegen alhat, de az ágyra nem jöhet fel. Sasuke pedig sóhajtva hunyta le szemeit a fal felé fordulva.

            Aztán napközben Naruto magával vitte Kuramát a rendelőbe, és a róka ezekért a pillanatokért élt. Először ismét a férfi asztala mellett gubbasztott a hordozóban, majd a plédje kikerült, és azon szundított. És semmi rosszat nem csinált. Nyugton volt, amíg Naruto mellett lehetett. Aztán, amikor a férfi kiment a váróba, vagy ebédszünete volt, szó nélkül követte a teraszra, és a barátaikkal ebédelt ő is. Természetesen Naruto lábára rákunkorodva. Ennek pedig az egész rendelő a csodájára járt, és két nap után megszokottá vált.

            - Nem emlékeztek, mit tanultunk? A rókák be tudnak vésődni, mint a pandák? – kérdezte Sakura egyszer ebéd közben. A komplexum tetőterasza ilyen területként volt fenntartva, és jó időben ott szoktak összegyűlni.

            - Nekem nem rémlik – rántotta meg a vállát Kiba.

            - Soha nem láttam még ilyet róka esetében, pláne mert nem kölyökről van szó. De olyan, mintha azért tenné, mert megmentetted – mondta Tsunade az ajtóból.

            - Prof! – kiáltott fel a srác döbbenten, ahogy odafordult. A nő nem szokott velük étkezni idefönt, mellette pedig Kakashi professzor alakja is megjelent. Érdeklődően mérték végig Kuramát Naruto lábára gömbölyödve. – Mit ért ez alatt?

            - Olyan mintha nem bevésődött volna, hanem ő maga döntené el, hogy visszafizeti az adósságot... - mondta a nő. – Szokott védelmezően fellépni?

            - Védelmezően...? – ismételte el Naruto suttogva. És eszébe jutott, amit Sasuke szokott mondani. – A párom szerint féltékeny rá. Ha...ha meg akar csókolni, Kurama dühös – pirult el haloványan, mire Sakura halkan kuncogni kezdett oldalt.

            - Milyen kellemetlen! A prof asszonynak igaza van – sóhajtott Shikamaru egy újabb slukk közben. Ő az egyetlen, aki dohányzásra használta a tetőteraszt, bár Naruto tudta, hogy titkon Kakashi professzor is fel szokott járni, ha egy nehéz műtét után van.

            - És mit lehet ez ellen tenni? – kérdezte Naruto reménykedve. Tsunade elhúzta a száját, Kakashi azonban kiegyenesedett, ahogy eddig lehajolva figyelte a rókát. Egyik szemüvegét még mindig leragasztotta. Állítólag egy macska régen megkarmolta, és elvesztette egyik szemét. De a pontos sztorit senki nem tudta. Emellett pedig fekete maszkját is viselte a macskaszőr ellen...nem véletlen specializálódott kutyákra.

            - Már semmit – rántotta meg a vállát érdektelenül. Naruto döbbenten nézte az ezüst hajú férfit, mire az sóhajtva folytatta. – Ez a róka már hozzád kapcsolódott. Kurama, igaz? – kérdezte, mire Naruto bólintott. – És te is hozzá ez alapján. Ezt csak én mondom, de véleményem szerint képtelen lesz visszatérni a természetbe.