ADDICTED || WOOSAN

==38==

~Wooyoung te maradj itt Hongjoonggal!-parancsolt San barátjára, aki bizonytalanul bólintott egyet. San a többiekre pillantott, látta rajtuk, hogy ők is félnek. San nem akarta bevallani, de elsírta volna magát ott helyben. Viszont erre nem volt ideje, kivágta a bejárati ajtót és elindult a közeledő páros felé.
~Hogy találtatok meg?-kérdezte San komoly arccal, egy cseppnyi érzelem sem volt hangjában. Yeonjun elmosolyodott és vállat rántott.
~Hol van a kis barátod? Van valami nála, ami nekem kell.-végre Yeonjun fel is szólalt, ezzel Sant összezavarta. Mégis mi lehet Wooyoungnál, amire szüksége van?
~Jobb, ha elhúztok innen! Nem volt elég Hongjoong?!-kiáltotta el magát Mingi, elég dühösnek hangzott. Changbin egy kisebbet kuncogott ezen.
~Oh! Az még semmi sem volt! Ezt figyeljétek!-Changbin egy könyvet vett elő. San szemei kikerekedtek.
~Az mégis hogy került hozzád?!-érdeklődött San, mostmár kezdett pánikolni. Changbin Minwoo régi naplóját szorongatta a kezeiben. Egy beteg vigyor került arcára.
~Nyugi! Nem használom, ha átadjátok Wooyoungot.
~Ne is álmodj róla!-vágta rá Yunho, biztos, hogy nem mond le legjobb barátjáról.
~Fiúk ne aggódjatok! Nem tudja kinyitni, csak Minwoo képes rá.-jelentette ki ezt Seonghwa, emiatt San egyből felé fordult.
~Akkor szerinted Wooyoung ki tudja nyitni?-ötletelt San, amin mindenki elgondolkozott.
~Vegyük el tőlük és kiderül.-végül Mingi szólalt meg, kijelentésére mindenki rábólintott. Egy percig sem haboztak tovább, letámadták a párost. San és Yunho Changbinnal csatázott, míg Mingi és Seonghwa Yeonjunnal.
~Sosem hittem, hogy egyszer veled kell szemben állnom San-ah!-nevetett egyet Changbin, erre San a szemeit forgatta.
~Talán nem is kellene..-motyogta orra alatt, ennek ellenére Changbin mindent hallott. Yunho szótlanul hallgatta ezt végig, leírhatatlanul sajnálta Sant. Látszott a fiún, hogy még mindig úgy szereti Changbint, mintha a kistestvére lenne. Látszott rajta, hogy nem akar ellene kiállni, mégis erre kényszerül.
~Tudod Changbin én ezt nem értem. Ha tudod, hogy Wooyoung a bátyád miért akarod megölni?-tett fel egy jogos kérdést Yunho. Changbin lefagyott, sokkoltan nézett Yunhora.
~Tessék?-kérdezett vissza, ami Sant és Yunhot is meglepett.
~Te nem is tudtál róla? De hisz Yeonjun is tudja.-értetlenkedett San. Changbin kezéből kiesett a napló, szemei könnybe lábadtak. Fekete tincsei közé túrt.
~Hazudtok, ez nem igaz!-üvöltözött az alacsony fiú, hallatszott rajta, hogy fél. San gondolkodás nélkül rohant és magához ölelte az alacsonyabb srácot. Képtelen végignézni, ahogy összeomlik. Simogatta a hátát annak érdekében, hogy lenyugodjon és befejezze a sírást. Changbin hirtelen ellökte magától Sant.
~Te rohadék! Átvertél!-fordult Yeonjun felé, aki mint egy mániákus elnevette magát.
~Mégis mit mondjak? Tényleg azt hitted, hogy szüksége van bárkinek is rád?-piszkálódott, miközben Mingi egyik ütése elől ugrott el. San egyre dühösebbé vált. Pofán akarta verni Yeonjunt.
~Nekem szükségem van rá! De tudod mit Yeonjun? Ezt csak azért mondod, mert igazából rád nincs szüksége senkinek, mert senki sem szeret! A saját falkád tagját is megsebezted!-céloz Hongjoongra San, beszéde közben észre sem vette, hogy két új tag is csatlakozott hozzájuk.
~Semmi baj, San-ah! Jól vagyok.-egy vigyorgó Hongjoong lépett közéjük, Seonghwa arca egyből felvirult szerelme láttán. A srác teljesen rendbe jött, mintha sebei eltűntek volna. San megrezzent, mikor egy kéz landolt a vállán. Oldalra fordult és egyből Wooyoungot pillantotta meg.
~Youngie mit művelsz?! Mondtam, hogy maradj bent a házban!-San kiakadt és pánikolt egyszerre, de Wooyoung szimplán csak leintette. Az idősebb sokkoltan nézte végig, ahogy Wooyoung felveszi Minwoo naplóját a földről és gond nélkül ki is nyitja azt. A fiú belelapozgat, San is próbálja elolvasni. Viszont az egész könyv egy másik nyelven lett írva, amit San nem is ismer, így számára lehetetlen volt kibogozni a dolgokat. Wooyoung viszont úgy nézett ki, mint aki minden egyes szót ért, érdeklődve olvasgatta a sorokat. Hirtelen felkapta tekintetét, ami rideg és érzelemmentes volt.
~Csak nem ezt keresed?-fordult Wooyoung Yeonjun felé, miközben feltartotta a naplót, bal szemöldökét felhúzta. Yeonjun arca hófehérré vált, amint felismerte a kis tárgyat.
~Tényleg te vagy Minwoo.. csak ő tudja kinyitni a könyvet.-állapította ezt meg Changbin, könnyek sokasága folyt végig arcán, szemeiben látni lehetett a fájdalmat. San meg sem mukkant, egy szoros ölelésbe vonta az alacsonyabbat. Meglepetésére Changbin viszonozta kedves gesztusát, így álltak egy jó darabig.
~Yeonjun nem tudom, hogy mit tettél, amiért Minwoo ennyire el akart tűntetni, de hidd el, amint rájövök befejezem azt, amit ő elkezdett.-Wooyoung magabiztos volt és erős. Barátai először látták ilyennek. Úgy látszik Minwoo mindvégig benne volt, csak most sikerült ezt az oldalát megmutatnia. Yeonjun felegyenesedett, majd el is rohant. Yunho elindult, hogy utána menjen, de Mingi visszahúzta.
~Yunie, nincs értelme utána menni. Ha megfejtettem a könyvet kitaláljuk, hogy mi legyen.-beszélt Wooyoung, mindenki érdeklődve hallgatta őt.
~Azt hittem érted, hogy mi van odaírva.-csodálkozott Hongjoong, mire Wooyoung vállat rántott.
~Vannak dolgok, amiket megértek.. de van, amire még rá kell jönnöm.-magyarázta el Wooyoung röviden, amire mindenki szimplán bólintott.
~Na és most..?