Szjg Oneshot-s

Kilencvennyolc

Esetleges helyesírási hibákért bocsánat!

~Reni szemszöge~

Emlékszem az első csókomra,amit Antai-Kelemen Ádámtól kaptam egy koncerthelyszín parkolójában.
Nos azután azt hittem a második csókom már egy kevésbé irracionális helyzetben fog megtörténni.

Tévedtem.

Egy kórház kertjében,egy törött lábú Cortezzel:),de kezdjük az elejéről.

Reggel felkeltem az ébresztőmre(Beatles dal,mióta ez szól minden reggel,kezdem kicsit megutálni),fogat és arcot mostam,felöltöztem,eltettem az anya által készített uzsim,ami majonézes hagymás párizsis szendvics volt, blah.Majd Virág megeszi,bár nem tudom,hogy nem halt még bele,de egy hete az én kajámon él:)
Egy bő tizenöt perc alat odaértem a sulihoz gyalog,majd odasétáltam a többiekhez.
Pontosbban odasétáltam a fél sulihoz,ugyan is Ricsit hatalmas tömeg vette körül.
Valahogy odafurakodtam Virághoz ,majd rögtön megkérdeztem,ami először az eszembe jutott.
-Itt meg mi történt?-súgtam oda végig nézve ahogy nagy részt a lányok egymást félre taszítva igyekeznek Ricsihez.
-Cortez kórházba került,és éppen időpontot kér a fél suli,hogy bemehessenek hozzá.-mondta ki miközben ő is zavartan nézte a nagy tömeget.
-Bemegyünk?-kérdeztem tőle remegő hanggal.

Kiborultam.Aggódtam Cortez miatt,illetve megijesztett a tudat,hogy ennyi lány ismeri őt.

Oké,tudtam,hogy nagyon is menő és ismert a sulinkban,de nem gondoltam,hogy ennyire.

-Persze,gyere!-ragadt Virág karon,s felhúzott a lépcsőn.
A teremig az utat csendben tettük meg.Én elvoltam merülve a baljósabbnál baljósabb gondolataimmal,Virág pedig szimplán nem tudta mit mondjon.
Mivel a termünkben bent volt Andris,Robi,Dave és Zsolti,ezért mi hátul meghúztuk magunk.
-Mi történt?Jól van?Mikor mehet haza?-halmoztam el szegény Virágot kérdéseimmel.
-Csak annyit tudok,hogy balesetezett gördeszkával és eltört a lába meg betörte a fejét.-mondta szomorúan,mire ledöbbentem.
Még elképzelni is fájt Cortezt,ahogy egy kórházi ágyban fekszik,bekötözött fejjel,és törött lábbal.
-Miért nem mész be hozzá a kórházba?-kérdezte hirtelen Virág.
-Mert körülbelül jövő hónapra kapnék időpontot!-vágtam rá,de ez nem volt teljesen igaz.
Bár nem biztos,hogy be jutottam volna,nem az volt a legnagyobb baj.Féltem.
Féltem,hogy Cortez nem örülne nekem vagy esetleg rosszul reagál arra,ha meglátogatom.
-Reni!Ricsi biztos előre tesz ha megkéred!-mondta mosolyogva.
-Miért tenné?-kérdeztem furcsán.
-Mert tudja,hogy Cort-kezdett bele,de hirtelen lefagyott,majd dadogva újra kezdte-Akarom mondani,mert az osztály társa,és a barátja vagy!De most mennem kell,mert a büfés néni cicája megette a leckém!-hadarta el és kiszaladt a teremből,pont,mikor csengettek.
-Bencze miért rohant ki a teremből?-vonta fel szemöldökét Baranyai.
-A büfés néni cicája megette a háziját!-vontam vállat miközben leültem a helyemre.
Mindenki furán nézett rám,így hozzá tettem:-Ő mondta!-nevettem el magam kínosan,ekkor Virág belépett a terembe,s bocsánatot kérve leült.
-Meg van a házid?-mosolygott rá a tanár.
-Mi?-kérdezte furán.
-Amit megevett a büfés néni macskája!-röhögött Zsolti.
-Ja,hogy az!Igen!-nyújtotta el az igent,majd ő is elkezdett nevetni.
Egész órán gondolkoztam,hogy mit kéne tennem.
Virág miatt,bennem volt a gondolat,hogy be kéne mennem Cortezhez.
De ugyan akkor,még mindig rettegtem a tudattól,hogy valami balul sül el.
Esetleg valami hülyeséget mondok vagy csak simán el küld a fenébe,mi szerint ne zaklassam őt,végül is,csak az osztálytársa vagyok.
Egész órán örlődtem,de így sem sikerült döntenem.
Mikor csengettek,Kinga fújtatva odajött hozzám,majd a fülembe súgta:
-Edina is megy a kórházba!
Ezzel ott hagyott, olajat öntve a tűzre.
Hirtelen felindulásból oda mentem Ricsihez,és oldalra hívtam.
-Fel tudnál venni a listára?-kérdeztem elhadarva.
-Persze!Edina után tudsz 14:45-re menni!-írt fel sunyin mosolyogva.
Min mosolyog?
-Nem lehetne előtte?-kérdeztem reménykedve.
Nem akartam Edina után menni,féltem,hogy valami olyat látok,ami összetörne.
-Miért?-vonta fel az egyik szemöldökét,s közben érdeklődve nézett rám.
Mivel nem akartam megmondani,hogy amúgy halálosan bele szerettem a legjobb haverjába és féltékeny voltam,ezért jobbnak láttam feladni.
-Hagyjuk,semmi!-mosolyogtam hamisam,majd inkább lesiettem a büfébe,és vettem egy forrócsokit,majd megkerestem Virágot.
-El megyek a kórházba!-ültem le mellé az imént szerzett csodám iszogatva.
-Ezaz!-visított-Elkísérjelek?-nézett rám nagy szemekkel.
-Nem kell,ezt most egyedül akarom megtenni.-igazából fogalmam sem volt mit fogok csinálni vagy, hogy egyátalán mit fogok Corteznek mondani,de a hirtelen jött bátorságom némi magabiztosággal is eltöltött.
-Rendben!-simogatta meg a vállamat.
Szeretem Virágot:)
A további 5 órámat szendvedve ültem végig, hisz vártam a délutánt.
Így is 13:25-kor végeztem,s rohantam haza.
Kicsit szebb külsőt varázsoltam,s átöltöztem,majd a tükör előtt próbáltam el a Cortezzel való beszélgetést.
Éppen azt az opciót játszottam el,hogy Cortez szerelmet vall nekem,mikor anya benyitott.
-Először is.Nem akarom tudni, hogy ez mi volt,de ha gondolod beszélhetünk róla.Kettő,hova mész?-kérdezte szigorúan.
Ó igen,neki elfelejtettem elmondani.
-Cortezhez a kórházba.Mehetek?-néztem rá könyörgően.
-Kivel mész?-nézett rám sóhajtva.
-Egyedül.-mondtam angyalian mosolyogva.
-Cortezhez?Szóval kettesben lesztek?És ezt te találtad ki?Reni kezdek érted aggódni!-humorizált,mire elvörödtem-Egyébként mehetsz,de hatra haza érni!Mellesleg mi történt azzal a szegény fiúval?-nézett rám kíváncsian.
-Gördeszkázás közben betörte a fejét és eltört a lába!-mondtam gondterhelten.
-Tudtam!Tudtam,hogy az az eszköz veszélyes!Megyek elolvasom mit írnak róla!-s ezzel becsukta az ajtóm.
Nem tudom mi volt furább ez,vagy a jelenet amit anya látott mikor benyitott.
Idő közben 14:25 lett,és 14:30-ra ki kellett érjek a buszra,ami negyed óra alatt a kórház előtt van,így felvettem a kabátom és a cipőm,majd elindultam a közeli buszmegállóba.
Mikor felszálltam, elővettem az MP3-lejátszóm és igyekeztem rendbe szedni a gondolataim,illetve lenyugtatni magamat.
Mikor megállt a busz,s a pulzusom szép lassan emelkedett,elindultam az épületbe.
Miután a recepción segítséget kértem,beszálltam a liftbe,de abból egy nem várt személy szállt ki.
Edina,aki gúnyosan mosolyogva nézett rajtam végig,majd vállamon aprót lökve elment mellettem.
Ezek szerint tényleg itt volt.
Kissé csalódottan megnyomtam a 3.emeletre vezető gombot,
Itt már a szívem a nyakamban dobogott,a hasam pedig őrült tempóban liftezett.
Mikor kinyílt a lift,kiléptem,és megkerestem jobbról a hamradik szobát,amin a 98-as szám állt,s ezen muszáj volt elmosolyodnom.
9.hónap nyolcadik nap.
Szeptember nyolc,a nap mikor megismertem,s bele szerettem egy srácba.
A srácba akinek a kórházi szobájának ajtaja előtt állok.
Bekopogtam,s egy igen után szép lassan beléptem.
-Szia!-köszöntem halkan.
-Szia!-Cortez arcán látszott a meglepődés,gondolom nem számított rám.
-Ülj csak le!-törte meg a kínos csendet.
-Nem,jó ez!-igazából le akartam ülni,de szó szerint nem mertem megmozdulni.
-Reni,ülj le!-nézett rám mosolyogva,amitől a pulzusom hivatalosan is kiütötte a mércét.
-Miért jöttél?-nézett rám kíváncsian.
Most mit kéne mondanom?Hogy halálosan belé vagyok zúgva?
-Hát,öhm izé...Nem tudom-hajtottam le a fejem elvörösödve.-Mondjuk Arnold azt írta szerinte nem kellett volna jönnöm-csúszott ki a számon.
Ja igen,Arnold ma beteg volt,beszámoltam neki a tervemről,ő pedig csúnyán kioktatott,miszerint nem kéne.
-Igaza volt.-röhögött gúnyosan.Most meg mi ütött belé?-szerintem menj is vissza hozzá,most valamiért nincs kedvem ehhez.-nézett ridegen a szemembe,én pedig döbbenten álltam,s igyekeztem nem elsírni magamat.
Tudtam.Tudtam,hogy nem kellett volna eljöjjek.
-Elegem van belőled!-néztem rá könnyektől fátyolos tekintettel-Folyamatosan a lelkembe tiporsz!Mit ártottam neked?-kérdeztem kiabálva,bár néhol a hangom igen megremegett.
-Hogy mit ártottál?!A puszta létezésed a baj!-kiabált rám,majd hirtelen ledöbbent,mikor realizálta mit mondott-Reni...Nem úgy értettem!-nézett rám félve.
Már nem érdekelt.
Fájt.
Nagyon.
-Hagyd csak!Pontosan úgy értetted!-hadartam el már a sírástól remegve,majd felkapva cuccaim kisiettem a váróteremből,le a kórház kertig.
A következő busz fél óra múlva jött,ilyen állapotban pedig eszem ágában sem volt gyalog el indulni.
Így vártam
Már épp ki akartam menni a kórház területéről,mikor egy kéz megfogta a vállamat.
-Reni beszéljük meg!-hallottam egy hangot,mire megpördültem,és ijedten konstantáltam, hogy Cortez törött lábbal jött le idáig.
-Mit csinálsz?Bajod is eshetett volna!Menj vissza a kórterembe!-szóltam rá hevesen,de csak elmosolyodott,majd vállat rántva leült a padra.
-Addig nem,amíg ezt nem beszéltük meg!-jelentette ki,s hallottam hangján, hogy komolyan is gondolja.
-Rendben!-azonnal görcsbe ugrott a gyomrom,és már készen is álltam a következő késre a szívemben.
-Köszönöm,hogy eljöttél,nem akartam olyan lenni veled.Csak felhoztad Arnoldot és teljesen kiborultam.-fürkészte arcomat kék szemeivel.
Úgy éreztem,íriszei egyenesen a lelkemig hatolnak.
-De mi bajod Arnolddal?-néztem rá furcsán.
-Hogy ugyan az a célja,mint nekem és ez zavar.-mondta miközben szemei egyre lejjebb vándoroltak az arcomon.
-Még pedig?-még mindig nem értettem,bár a következő másodpercek segítettek rájönni mit is akar mondani.
-Ez!-mondta ki,majd hirtelen lecsapott ajkaimra.
Csuklóim lefogta,ellenálásra számítva,de hamar elengedte őket,mikor rájött,hogy eszem ágában sem volt elhajolni tőle.
Mikor kifulladtunk,homlokát az enyémnek támasztotta,szemei pedig rabulejtették enyéimet.
-Vissza kéne menned!A végén tényleg bajod lesz!-suttogtam még mindig a történések hatása alatt.
-Amíg itt vagy nincs semmi baj!-mosolygott rám,majd újból megcsókolt.

Sziasztok!Remélem tetszett a rész, bár igen gyenge lett!
Csenge<3