Szjg Oneshot-s

Az Áruló

A mai nap alatt,több bátorságot kellett összeszedjek,mint életem összes többi pillanatában együtt véve.
Komolyan,még akkor is kevesebb erőre volt szükségem, amikor a Kanadai nagyimék hegymászásra akartak vinni:)
De vissza az elejére.

Egy 5 perces "nem találom a farmeromat,anya hova tűnt?" roham után,majd egy szintén öt perces "nem hiszem el,hogy ki lett mosva,inkább nem is megyek suliba" hiszti után,sikeresen elindultam a gimibe.
Délután-ha minden a terv szerint halad-Kingával, illetve még "néhány" lánnyal tartunk egy szingli lányok mozgalmat.
Aha,ez mind filmbe is illő lenne,de emiatt kellően megcsappant a  Cortezék koncertjén résztvevők száma,ez pedig eredményezte a lelkemben tomboló óriási bűntudatot.
Szörnyen érzem magamat:(
De már időm sincs lemondani,hisz a vártnál több lány jelentkezett.
Cortez meg fog utálni.
Bár,teljesen mindegy mit érez irántam,hisz ott van neki a menő punk-Barbie "mindenkit letarolok a kúlságommal" barátnője,azokkal az átkozott rózsaszín,Avril Lavigne beütésű meríl csíkjaival.
Ezekkel a gyötrelmes gondolatokkal sétáltam el a termünkig,ahol a már várt,fagyos hangulat köszöntött.
A fiúk egy kupacban álltak hátul,de amint beléptem,mind rám kapták tekintetük, majd csalódott szemekkel néztek engem.
Kivéve Cortezt.
Ő csak semleges arccal,s fagyos tekintettel nézett végig rajtam,s ő is volt az első,aki visszafordult a társasághoz.
Azt hiszem,ennél fájdalmasabban nem csinálhatta volna.
Bár,már az idők során megtanultam, hogy annál rosszabb érzés,mint mikor Cortez ignorál, nincs.
Ha csalódott tekintettel döngölt volna földbe,még attól is jobban éreztem volna magam,hisz az azt jelenti,valamennyire érdeklem őt.
De mit is vártam?Már megszokhattam volna.
Könnyeimet visszafolytva ültem le,majd ökleim szorosan összeszorítottam,ezzel csillapítva,a bennem tomboló érzelmi hullámot.
-Renáta.Mi volt ez a szánalmas belépő?-lépett a padomhoz Kinga ciccegve.
-Utálnak..-motyogtam halkan,rekedt hangon.
Csalódtam,de nem bennük.Magamban.
Cserben hagytam a barátaimat.
Kicsesztem velük,holott ők nem tettek ellenem semmit.
-Mert amúgy annyira szeretnek.-forgatta meg a szemét a ló copfos hajú lány,még mindig a padom előtt állva.
Tekintetem lassan rá vezettem,majd értetlenül bámultam.
-Bocs,mi?
-Hányszor szóltak hozzád ezen a héten,azt leszámítva amikor házit vagy dolgozat illetve felelésben való segítséget kértek?-kérdezte monotom hangon, majd egy drámai sóhajtást követően a szemembe nézett,míg én teljes hallgatásba merültem.
Talán igaza volt,de ami a legelkeserítőbb volt az egészben,hogy Cortez még annyit se szólt hozzám,amennyit a többiek.
-Na látod.Ezek nem barátok.Osztály társak,akiket ha leérettségiztünk,amint kilépünk az iskola kapuján,elfelejtünk.És igen,a te hős szerelmed sem a barátod.Sőt.-húzta gunyoros mosolyra a száját.
Áucs:(
-De attól még elrontottuk az estéjüket...-suttogtam letörten.
-Ez van.
-Tudod mit?-néztem fel rá elszántan.-Én akkor is eljövök.
-Áruló!Szánalmas!Nem függünk tőlük!!-visított fel,majd a lehető legijesztőbben nézett rám.
Tudjátok,olyan Kingásan:)
-Hah, így sem tudod majd visszahozni a néző közönségük!
-Azt majd meglátjuk!

Teltek a tanórák,én pedig azon agyaltam,hogy kéne vissza nyernem a többi lányt.
Törin pedig eszembe jutott a tökéletes ötlet.
Az egyik populárisabb lányhoz-aki szintén ott lesz a mozgalmon-odamentem szünetben.
-Adrien,igaz?
-Igen,te pedig ...Vera?Berni...Várj csak!Reni!Ugye?-nevetett feszengve.
-Igen-sóhajtottam.Berni?Most komolyan?-Arra gondoltam, hogy a rendezvényen sajna nem tudok ott lenni,de mi lenne ha fognád a többi lányt,és ti is eljönnétek a koncertre?-néztem rá meggyőzően.
-De az miért lenne nekünk jó? Hisz pont az a lényeg,hogy nincs szükségünk ilyen bulikra,sem fiúkra.
-Igen,de gondolj bele.Mi sem lenne annál jobb,mint megmutatni,hogy fiúk nélkül is jól érezzük magunk, egy ilyen helyen is!Na?-kulcsoltam össze a kezeim.
-Hm...Ez egész jó!Rendben,elintézem!-mosolygott papír fehér fogait elővillantva.
-Ezer hála!-könnyebbültem meg,majd amilyen gyorsan ott voltam,olyan gyorsan illantam is el.
-Király,ez lebeszélve,már csak el kell érni, hogy pár nélkül beengedjenek.Na meg,reméljük Kinga nem szedi le a fejemet.-miközben fejemet lehajtva magamban beszéltem,sikeresen neki mentem valakinek.
Épp készültem talákozni,a márvány köves padlóval,mikor az illető karomnál fogva vissza rántott.
-Bocsi.-nyögtem ki nagy nehezen,majd amint megéreztem illatát,rájöttem, hogy Cortez áll előttem.
-Semmi baj.Áruló.
-Minek neveztél?-döbbentem le,majd még mindig semlegesen méregető kék szemeibe néztem.
-Jól hallottad.Áruló.
-Azért,mert nem megyek el a koncertre?-néztem fel rá nagy szemekkel,talán picit reménykedve.
Mivan,ha szeretné,hogy ott legyek?
-Az,hogy te ott vagy-e vagy sem,arra én magasról tojok!Viszont az,hogy lenyúltad a néző táborunk, ezzel mindenkinek a jó kedvét elcseszve,na ez gusztustalan.-nézett rám,s szinte kivettem az utálatot a szemeiből.
A szívem abban a pillanatra szilánkjaira tört,s könnyeim azonnal marni kezték a szemem.
Vöröses,fátyolos tekintettel néztem rá
-Tudod,ebben teljes mértékben igazad van...De arra kíváncsi lennék, hogy ezt így Kingának is tálaltad?Hm?Vagy csak annak mersz ilyet mondani,aki sebezhető,és tudod,hogy nem fog visszaszólni?Na,ez az ami gusztustalan.Mellesleg-hajoltam közelebb hozzá-Ha te "tojsz" arra,amit én csinálok,nos...Akkor én is tojok arra, hogy te mit érzel,s mit gondolsz arról,amit csináltam.-néztem rá még egyszer,s utoljára,majd elsiettem a mosdóba.
Ott utat eresztettem könnyeimnek,s fejem a tükörnek támasztottam.
Lélegzetem szapora volt,szívem pedig a nyakamban dobogott.
Fájt,amit mondott.
Nagyon.
Természetesen,amit én mondtam,mind hazugság volt.
Dehogy tojok rá!100 gondolatomból 99 ő!Az a 100. is vele kapcsolatos.
De félő, hogy ő nem hazudott,amikor azt mondta,nem érdeklem őt.
-Semmi baj!Szedd össze magad!A többi lány elmegy a koncertre,veled együtt,ő pedig nem fog utálni!-bíztattam magamat,majd vissza bbattyogtam azzal a reménnyel,hogy ezt az utolsó bioszt még túlélem.
Otthon nagyjából össze kapartam magamat,majd miután egy viszonylag jó szetett (kávé színű pulcsi,betűrve egy fekete, comb középig érő szoknyába,és a kihagyhatatlan Converse),elindultam a buliba.
Nem sokan voltak ott,mire odaértem,így a lelátók tetejére ültsem,s könyvem olvasva vártam.
Lassan beszállingóztak a többiek,s engem észre se véve kezdődött a koncert.
Az első saját számuk címe,ha jól hallottam "No apologies" volt.
Eléggé tetszett a dallama,bár nem sokaig tudtam rá figyelni,mert egyszer csak egy hatalmas tömeg áramlott be az ajtón.
Megjöttek a lányok:)
Odasiettem hoztájuk-nem érdekelve hányan bámulnak meg-majd hálásan elmosolyodtam.
Ricsi intett a színpad szélénél,így oda siettem.
-Ezt te hoztad össze?
-Aha!-mosolyodtam el
-De miért?
-Mert megérdemlitek.Egytől-vettem egy nagy levegőt,majd Cortezre néztem,aki épp csukott szemmel énekelt-egyig.
-Hát..Kösz.Jó fej vagy.-kócolta össze a hajam,majd vissza ment a többiek közé.
Ennyi?Jó fej vagy?Nem várom el,hogy hajbókoljanak,de ennél kicsit több is lehetett volna.
Kissé szomorkásan ültem a lelátóm,várva a koncert végét.
Mikor az utolsó szám is lecsengett,azonnal menni akartam,de a folyosón meghallottam,ahogy Viki engem szid.
-Komolyan meg akartok neki bocsájtani?-mondta undorral a hangjában.
-Ami azt illeti-szólaltam meg mögülük,mire mind meglepetten fordultak felém.Komolyan,Zsolti még a hambiját is félre tette:) -Nem azért csináltam,hogy megbocsájtsatok, csupán így éreztem helyesnek.Tisztában vagyok vele,hogy nagyon gonosz volt,amit tettem,és nem is várom el,hogy megbocsájtsanak.Aminek mellesleg értelme sem lenne, hisz a banda szinte minden tagja,csak akkor szól hozzám,ha kell nekik a házi,az a másik tag-néztem Cortezre,aki csak lehajtotta a fejét-pedig állítása szerint,magasról toj rám,és arra,amit csinálok.Így gondolom nagyon nem is változna a kapcsolatunk.Hibáztam,amit most igyekeztem helyre hozni.Remélem,nem rontottam el teljesen az estétek.-néztem rajtuk végig még egyszer,majd elindultam.
Szép lassan,hátha valamelyikőjük utánam akarna jönni...De nem jöttek.
Otthon csalódottan vetettem le magam az ágyamba,majd erős páncélom levéve,elkezdtem bőgni.
Egy óra múlva,mikor már bucira sírtam a szemeim,anyu bekopogott,majd az ajtón bekukkantva megszólalt-Látogatód van.-somolygott halványan.
Lassan,de hevesen dobogó szívvel,lekullogtam a lépcsőn,majd kimyitottam az ajtót.
Kerítésünknek támaszkodva ült egy alak,akit a sötét miatt nem tudtam kivenni.
Közelebb mentem,így megláttam Őt.
Antai-Kelemen Ádámot.
-Szia-motyogtam a sírástól még kissé rekedtesen-hát te?
-Sajnálom-suttogott halkan.
-Mármint?
-Az egészet.Hogy azt mondtam nem érdekelsz,hogy árulónak neveztelek, hogy...Megbántottalak.-sorolta,majd a szemembe nézett,amit megvilágított az ablakon kiszűrődő fény-várj,te sírtál?-döbbent meg .
-Igen,de ez most teljesen mindegy.Nem kell bocsánatot kérned,megértem miért mondtad.Ez van,majd túlteszem magam rajta.
-Nem értheted meg miért mondtam,mert én sem értem! Teljesen mást érzek,mint amit mondtam.
-Mit?Közömbösséget,fagyosságot,semlegességet?-soroltam csalódottan,mire megdöbbenve nézett rám.
-Ezt honnan szedted?
-Ugyan már,nap,mint nap létezésbe se veszel,szerinted mi jön le az embernek?
-Az,hogy szeretlek.
-Mi?!
-Éhezem a figyelmedre, ezért undorító módón ignoráltalak, mert így felfigyeltél rám.
-Akkora idióta vagy!-nem hittem a szavainak.Egyszerűen ott álltam,földbe gyökerezett lábakkal,és vártam,mikor kelek fel az álmomból.
-Te is ezt érzed?Vagy most le kéne lécelnem,amíg nem utasítasz vissza?-nevetett kínosan.
-Maradhatsz!-mosolyodtam el, mire egy egyszerű mozdulattal magához húzott,s negcsókolt.
-Sajnálok,minden fájdalmat,amit valaha okoztam.-suttogta,mielőtt újra ajkaimra tapadt.
Szeretem őt:)

Bocsánat a helyesírási hibákért,de nagyon fáradt vagyok,és nincs erőm harmadjára is át nézni!
Remélem azért tetszett!
Csenge<3