Szjg Oneshot-s

Mikor minden összedől

Sok sok kihagyás után itt van a következő rész!Már ha van még aki olvassa.
Bocsánat az eseteges helyesírási hibákért!
Csenge<3

~Cortez szemszöge~

Reggel minden a szokásosan indult.
Felkeltem a nyamvadt ébresztőmre,feloldottam a telefonom,amin valamilyen érthetetlen véletlen módján Reni volt a zárolt képernyőm, ezért átkoztam magamat vagy öt percig,majd szintén öt percig áldottam az eget,hogy Viki nem vette észre.Mindezek után kikeltem az ágyamból,fogat mostam,begöndörítettem a hajamatLOL te sem hitted el.
Beleszántottam a kezemmel,aztán viszontlátásra,there you go.
Felvettem egy fekete pólót,egy kék farmerrel,majd lesiettem a lépcsőn.
-Morning.-szóltam oda nagyinak,aki a hűtőben pakolászott.
-Fiacskám,a puccos angolodat hagyjad Amerikára,itthon kérlek paraszt magyarul beszélj, hogy én is értsem.-nagyi nyilván értette mit mondok (még jóhogy, Amerikában élt),de a vicc kedvéért túl dramatizálta a helyzetet.
-Okay.-röhögtem,mire odasietett hozzám,és tarkón vágott.
-Amilyen törpe,olyan erős.Na meg agresszív.-nevetett érdesen nagyapa,miközben az újságával próbált leütni egy legyet.
Wtf.Nem tudom,hogy a legyet,vagy az újságot sajnáljam jobban. LOL.
-Milyen agresszív?Tudjad te,hogy kivel beszélsz!-fenyegette nagyapát,aki csak mosolyogva nézte nagyit.
Ha ez nem én és Reni leszek sok sok év múlva, akkor asszem' nekem nem kell ez az egész szerelem cucc.
Várjunk,mivan?
-Szerintem én megyek.Nehogy mégjobban megkedveljenek a tanárok.-szálltam le a székről,majd felkaptam a suli táskám,s kezembe vettem az MP3 lejátszóm.
-Fiacskám.Renikével mivan?-fürkészett nagyi szomorúan.
-Mi lenne? Nagyi,van barátnőm.-vágtam rá engem is meglepő gyorsasággal.
-Akit ki nem állhatok.-kontrázott szemforgatva.
-Attól függetlenül Viki a barátnőm ellenben Renivel,aki iránt nem érzek semmit sem.
-Szóval,hogyha mondjuk azzal az Arnold fiúcskával kézen fogva látnád őket, ne adj Isten,még csókolóznának is,akkor az téged  nem érdekelne?-nézett rám egy mindent tudó mosoly kíséretében.
-Így van.Nem érdekelne,mert Reni számomra semleges.-igen Cortez,bár a helyzet ennek szöges ellentéte,jól tartod a látszatot.
-Lószart nem érdekelne, helyben megölnéd szegény fiút.Na menjél,mielőtt elegem lesz a buta makacskodásodból.-terelt ki engem a konyhából.
Nos,ezek szerint,még sem sikerült tartani a látszatot:D
A suli felé vezető úton összefutottam néhány "haverral" (please help,ötből háromnak a nevét sem tudtam),így a gimi udvarra velük mentem be,de mákomra Ricsinek sikerült lekaparnia rólam őket.
-Kösz tesó!
-Hát van mit-felelte-majdnem agykárosodást kaptam.Mellesleg,mi az a piros folt a tarkódon?
-Hát,izé-
-Orálisan kielégítettél egy férfit?-kezdett el röhögni.
-Nem,csupán a nagyanyám családon belüli bántalmazás áldozatává tesz engem.-feleltem nevetve.
Orális kielégítés?Komolyan?
-Biztosan megérdemelted.
-Én is bírlak.-vágtam rá mosolyogva.
A nagyszüleim mellett,ő az egyetlen ember,aki itt tartott.Különben már rég ismét Amerikában lennék.
Na meg,lehetséges,hogy valamennyire Reninek is köze van a dologhoz.:D
Nos,eddig voltak érdekesek a dolgok,ezek után az egyetlen érdemleges esemény,hogy Zsolti mutatott egy videót ahol ő van,illetve egy plüsd mackó(???) és egyszerre három konzervnyi halat próbált meg benyomi a szájába.LOL
Természetesen,Reninek ma is muszáj volt kicsit belekavarnia a napomba.
És ebben az a leggázabb, hogy én ezt élvezem.
Irodalmon megint sikerült begyűjtenem egy egyest -wow,szerintem Kardosnak valamilyen "egyes reflexe" van,mert még szóra sem nyiottam a szám,már rávágta-,így délután tett nálam egy látogatást.Mármint Reni,nem Kardos:D
Persze,miután az iskolában igyekeztem rá sem hederíteni.Akármilyen nehéz is volt azokat a gyönyörű smaragd szemeket figyelmen kívűl hagyni.
Na itt kezdődött a fekete leves.
-Cortez, csengettek,kinyitnád?Kicsit fáj a fejem,úgyhogy én veszek be gyógyszert!-kiabált a nagyi,enyhén akadozva, amit nem igen vettem figyelembe.
-Oké.-kiáltottam,majd lesiettem a lépcsőn.
Ricsire vagy Vikire, esetleg akár Davere számítottam,de az ajtónk mögött Reni(!!) állt ,igen mérges tekintettel.
-Miért vagy itt?-lehetséges,hogy kicsit túlzottan flegma beszélgetés kezdeményezés,főleg azzal a lánnyal,akit szeretek.Sebaj Cortez,keep going!You got this buddy!
-Oké,hogy engem utálsz!Oké,hogy nem akarod a segítségemet!De te szándékosan meg akarod magadat buktatni?-fakadt ki az előttem álló lány,így megpróbáltam eltekinteni a ténytől,miszerint Reni hihetetlenül aranyos,amikor mérges.
-Téged ez mióta is érdekel?-vontam fel az egyik szemöldököm-Tudod,ha csak ezért jöttél,már távozhatsz is.-Most komolyan elküldtem őt,azt a lányt,aki a házamhoz(!!) jött, csak azért,hogy segítsen.
Ténylegesen ekkora pöcs lennék?
-Mekkora egy tapló vagy.-motyogta halkan,elképedt tekintettel bámulva engem.
-Tessék?
-Egy hatalmas tapló vagy.Ide jövök,önszántamból-kezdett hevesen magyarázni-a szél lefújja a fejemet,becsengetek,szeretnék normálisan beszélgetést kezdeményezni,hogy segítsek neked-emelte ki-a tanulásban,hogy ne bukj meg.Erre mit kapok?Úgy beszélsz velem,mintha legalább az ős ellenséged lennék,akit mindennél jobban utálsz.-fakadt ki,bennem pedig erősödni kezdett a bűntudat.
De akkor is meg kellett adnom az utolsó döfést,had romboljam le azt a picit is,amit eddig felépítettem.
-Mert talán így is van.-mondtam a szemébe nézve,de mikor azok könnyesedni kezdtek,realizáltam,hogy mit is mondtam valójában.
-Várj!-kezdtem volna bele,de bentről csörömpölést hallottam.-Csak várj meg itt, mindjárt jövök!-siettem el.
-Nagyi?Nagyi?Hahó!-kezdtem el szólongatni,mikor megláttam a törött szilánkokat,és nagyit,amint kitágult pupillákkal,hevesen kapkodta a levegőt,s próbált felállni.
Leblokkoltam.
-Reni!-kiabáltam hozzá,miközben nagyit felsegítettem,s oda támolygattam a fotelhoz.
-Mi az?Mi történt?-kérdezte riadtan,s fokozatosan lesápadott,amint meglátta nagyit.
-Hívd a mentőket!-kiáltottam rá,a kelleténél durvábban, mikor nagyi nem reagált semmire.Elájult.
Reni félrevonult,amíg beszélt a mentősőkkel,én pedig elképedve,mellkasomból szinte kiszakadó szívvel ültem a szőnyegen nagyi mozdulatlan teste mellett.
Hirtelen úgy éreztem mindenkit elvesztettem.
Minden összeomlott.
Elvesztettem nagyit, elvesztettem Renit -aki talán mégcsak az enyém sem volt-s elvesztettem magamat.
-Nem sokára itt lesznek.-mondta halkan Reni,majd folytatta-megyek,összetakarítok a konyhában.-vett egy nagy levegőt,majd átment az említett helyiségbe.
Itt maradt.
Nem ment el.
Pedig megtehette volna,hogy elmegy,hogy nem segít.
De segített,itt maradt,nem hagyott faképnél.Pedig igazán megérdemeltem volna.
A távolról sziréna hangja törte meg a csendet,mely egyre közeledett
Megérkeztek a mentősök.
Amint leparkoltak,kipattantak az autóból,s besiettek a házba.
Akkor már nagyit ismét a karjaimban tartottam,de egy szó sem jött ki a számból.
Ki szeredtem volna fakadni,ordítani,hogy minden ahogy van, egy nagy kalap szar.
Talán lehúzni egy üveg whiskeyt, miközben valami elhagyatott zugban köveket hajigálok,de mind ezek helyett,ott álltam,mint egy nyomorék,szavaim pedig az ajkaimta fagytak.
-A hölgy a fiú nagymamája.Nem tudjuk mi történt, hirtelen elesett a konyhában,ekkor még magánál volt.Ádám-gondolom nem akarta,hogy mindenki hülyének nézzen minket a "Cortez" megszólítás miatt,még is,ízlelgetnem kellett,az ő szájaból hallani a rendes nevemet-segített neki a fotelba ülni,ott összefüggéstelenül motyogott valamit,majd elájult.-s megint segített.Amíg én ott álltam,mint egy tökkel ütött,aki beszélni sem mer, ahelyett,hogy kinevetett volna,segített.
Egy kibaszott angyal ez a lány,én pedig kibaszottul letöröm a szárnyait minden egyes rohadt alkalommal.
-Rendben.Csak egy ember jöhet velünk.-nézett kettőnkre a sofőr,amíg a többiek berakták a kocsiba a nagyit,s gépekre kötötték őt.
-Én megyek!-szólaltam meg végre,mire a férfi bólintott,én pedig az autó felé vettem az irányt.
Már a járműből kitekintve,Renire néztem,aki szemeivel azt sugallta "minden rendben lesz".
Most az egyszer,ezt még neki sem hittem el.

Vagy ezer vizsgálat után-aminek minden idegőrlő percét a váróban töltöttem nagyapával-az orvosok biztosan állították,hogy nagyi enyhe szélütést kapott.
Papa bent éjszakázott,én pedig nem akartam felkelteni az alvó nagyit,így bekukantottam a szobájába,majd távoztam a kórházból.
Megkönnyebülten lélegeztem fel,mikor az intenzív fertőtlenítő szag után,végre friss levegőt szívhattam.
Hazafele végig marcangoltam magamat,ez pedig,az üres házba lépve csak rosszabb lett.
Enni nem tudtam -ugyan már, jelenleg még a konyhába se lennék képes bemenni- ezért bementem a fürdőbe,s a leghidegebb vízzel,amivel tudtam,lezuhanyoztam.
Ezután vissza vettem a ruháim- ugyanis ma valószínűleg aludni se fogok-s csak ültem az ágyamon.
A ház kongott az ürességtől,s hidegebbnek hatott,mint valaha.
Elvesztem a saját gondolataimban,melyek nem győztek engem hibáztatni.
Mindenért.
Nagyi szélütéséért,Vikiért,Reniért,Amerikáétt,a szüleimért.
Annyira nem bírtam már,hogy fogtam magam,s elindultam ki az utcára.
Ösztönösen hajtottak a lábaim,s ösztönösen is álltak meg, mikor elérték Reni házát.
-Elnézést!-kopogtam,mire Klára ajtót nyitott,s egy fáradt mosollyal rám nézett-ki tudná hívni Renit?Nem szeretnék ilyen későn bemenni.
-Eléggé hideg van.
-Nem fog sokáig tartani!-ígértem meg,holott azt sem tudtam egyenlőre,hogy mit keresek én itt.
-Renden,pillanat!-sóhajtott,majd gondolom felment az emeletre.
Addig én leültem a kerítés tövébe,s bámultam a csillagos eget.
Mindig is bírtam nézni őket.
-Szia-hallottam egy halk hangot a hátam mögött,s valaki lehuppant mellém.
Megéreztem illatát,melytől akármennyire is helytelen,boldog lettem.
Pedig a mai után,nem kéne annak lennem.
-Szia.-suttogtam.
Nyugodt csend telepedett le közénk,amit végül én törtem meg.
-Nagyinak enyhe szélütése lett,de már minden rendben.-Reni bólintott,de még mindig az eget nézte.
-Milyen érdekes,azok a csillagok,amiket most mi látunk,több tíz ezer éve ragyogtak az égen.Azóta csak egy porszemek már csak.Eltűntek.-mondta,de én nem tudtam levenni tekintetemet arról,hogy szemeiben,hogyan csillan meg a sok fény.
Gyönyörű volt.
-Sajnálom,hogy csak úgy ide törtem.Főleg a délutáni után.De nem bírtam egyedül.-motyogtam ha lehet,az eddigieknél is halkabban.
-Ugye tudod, hogy nem vagy egyedül?Sose vagy.Itt van neked Ricsi,a nagyszüleid,Viki-tatott egy kis szünetet-Na meg itt vagyok én is.-nem láttam, de hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
-Azok után,amiket a fejedhez vágtam?
-Hidd el,ha az eszemen múlna,akkor már elküldtekek volna a francba.-a szívem kihagyott egy ütemet.Ezzel mire céloz?
-Mert, most min múlik?
-A szívemen.Az pedig,bármennyire is törik össze,kötődik hozzád.Szeret téged.-suttogta, szinte hallhatatlanul.
De én meghallottam.
Hirtelen úgy éreztem,minden rossz ellenére,van egy biztos pontom.
Az a biztos pont,amit egész eddigi életemben kerestem,és végre rátaláltam,s megkaptam.
-Tiszta lap?-hajoltam hozzá közel,homlokom az övének tákasztva.-Viki nélkül.-tettem hozzá,mert éreztem bizonytalanságát.
-Tiszta lap.-suttogta,mire lecsaptam ajkaira.
Erre vártam már,mióta megláttam azokat a bizonyos smaragd zöld szemeket.
És végre, megkaptam.