Szjg Oneshot-s

Elvesztett

Esetleges helyesírási hibákért bocsánat!

.....Reni szemszöge...

Reggel mosolyogva keltem fel,s kezdtem gondolkozni a tegnapi nap történésein.
Összejöttem Cortezzel.
Cortez a barátom lett.
Antai-Kelemen a BARÁTOM lett.
Két évet vártam erre a pillanatra,de teljesen megérte.
Vagy is,nem mondta ki,hogy együtt vagyunk,de megcsókolt,és utána filmet néztünk.
Aztán megint megcsókolt, majd hazakísért.
Ez már jelent valamit,nem?
Ugye jelent valamit?
Úristen,mivan,ha szerinte nem is vagyunk együtt?
Oké oké,Reni nyugi.
-De hogy legyek nyugodt?Mármint, mivan ha csak álmodtam?Nem,az nem lehet!Ugye?-akadtam ki,majd az órámra nézve azonnal kipattantam az ágyamból.
7:40-et mutatott  órám,ezért sietve fogat mostam,felvettem az első ruhát,ami a kezem közé akadt,felkaptam a táskámat ,majd leszaladtam az emeletről.
-Sietek késésbe... Hol vannak anyáék?-kérdeztem magamtól.
-Oh,dolgozni!-jutott eszembe,majd sietősen kiléptem az ajtón, amit bezártam,s elindultam.
Legalábbis az volt a tervem,de valaki utánam szólt.
-Na már egy köszönést sem kapok?-szólt ide játékosan az ember, akinek már a hangjától gyomorgörcsöm lesz.
Persze jó értelemben.
-Még meg kell gondoljam!-fordultam hátra,s néztem Cortez lélegzetelállító kék szemeibe.
-Kár, pedig jól esett volna!-túrt a hajába "szomorúan", mire ezer pillangó csapdosott a hasamban.
Meghaltam.
Én meghaltam.
-Ez van!-sóhajtottam megjátszva magam.
-Ez van,Rentai?Ez van?
-Komolyan mondom,most úgyérzem magam,mintha Vladárral beszélnék!-forgattam meg mosolyogva a szemem,miközben közelebb mentem Cortezhez.
-Most mondanám,hogy nekem olyan, mintha Kardossal beszélnék,de...Nos te annál is rosszabb vagy!-röhögte el magát.
-Gonosz vagy!-bigyesztettem le az ajkaim,de hirtelen "valaki" megcsókolta azokat.
Rögtön visszacsókoltam,de sajna levegő hiány miatt el kellett válnom a fiútól,aki elvette az eszemet.
-El fogunk késni!Úristen elfogunk késni!Várjunk...Úramatyám Vladárral lesz óránk,és én késésben vagyok!Vaaaaaaa!-kezdtem el eszeveszettül futni,mire csak Cortez hangos nevetését hallottam a távolból.
Olyan gyorsan futottam,hogy egy-kétszer félő volt,elhagyom lábaim.
Mikor odaértem az iskolához,Cortez utolért.
-Félek!-néztem az iskola épületére, mely mintha röhögött volna rajtam.
Komolyan,hallottam a nevetését.
-Ha nem élem túl...Van egy Cortez dobozom,szia!-kotyogtam ki egy titkom, majd  besiettem  a folyósóra,ahol csodák határos módján nem volt ott Máday.
De tényleg, ilyen se volt még.
Ellépcsőztem a teremig,majd az ajtó előtt megálltam,így Cortez utolért.
-Milyen doboz?Vagy mi?Ez most olyan,mint egy voodoo baba?Vagy most mi?-kérdezgetett össze vissza.
-Most hagyj!-suttogtam,majd beléptem a terembe,mire mindenki rámkapta tekintetét.
Arnold is.
-Nocsak nocsak..Rentai megtisztel a jelenlétével,várjunk csak!Hozott magával még egy vendéget!Antai!Micsoda kellemes meglepetés!Hát megtisztelnek a jelenlétükkel?-vicsorgott rám Vladár.
-E-elnézést tanár úr,elaludtam!-dadogtam.
-Én megvártam őt!-rántott vállat Cortez lazán.
-Igazán kedves magától Ádám,de nem kell ennyire tűrhetetlennek lenni,csak mert Rentai ezt teszi!-legyintett jelezve,hogy Cortez leülhet.
Persze,nekem maradnom kellett.
-Rentai!Köszönje Benczének,hogy jó kedvem van,különben már az igazgatóiban lenne!Üljön le és egy hangot ne halljak!-utasított,mire bólintottam,s tettem amit kért.
Egész órán lapítottam,s csak csengetéskor engedtem el izmaim.
Észre sem vettem,hogy eddig befeszítettem őket.
-Ti most együtt vagytok?-támadt nekem Virág.
-Nem tudom!-sóhajtottam, miközben egy bakancs(?)repült el a fejem mellett.
Azt hiszem a rockerek megint elemükben vannak.
-Nem tudod?Mert?Kitalálom!Lefeküdtél vele!-fordult hátra gúnyosan Arnold,mire a döbbenettől tátott szájjal bámultam barátomra.
-Hogy mi?-suttogtam döbbenten és csalódottan.
Egyátalán,hogy képes ilyet feltételezni?
Hihetetlenül fájt,amit mondott.
-Jól hallottad Reni!Ádám iránt táplált szánalmas érzéseid miatt, képes lennél neki odadni magad!Akár egy...nos nem tolerálom a trágár beszédet, de nem tudom másképp kifejezni! Mint egy kurva!-mondta ki mire érezetem, hogy egy kis rész letört a szívemből.
Hirtelen csend lett a terembe,ezek szerint már mindenki minket figyel.
Király.
-Arnold ez durva volt!-biggyesztette le ajkait Virág.
-Figyelj Reni!Nem akarlak megbántani,de a tegnapi események után,kinézem belőled!-rántott vállat Arnold.
-Csalódtam benned!-ingattam meg a fejemet,majd könnyeim visszatartva igyekeztem a mosdó felé.
A háttérből még hallottam egy kissebb kiabálást,majd gyors lépteket,így még jobban siettem.
-Állj meg!-rántott a karom után a hang tulajdonasa.
-Nem!-vágtam rá már könnyezve,de Cortez magához rántott.
Nem érdekelt hányan bámulnak meg minket vagy,hogy mennyi gyilkos tekintetet kapok Edináéktól,egyszerűen kiengedtem mindent.
Összekönnyezve pulcsiját szorítottam magamhoz Cortezt,s hagytam,hogy könnyeim megállás nélkül follynanak.
Deja vu'-m van.
-Oké,20 másodpercet adok,hogy mindenki vissza húzzon a termébe,különben mindenkit egyesével fejelek meg!-hallottam egy hangot a termünk felől.
Valószínűleg Ricsi volt az.:)
Hirtelen eltűnt a minket körűl vevő tömeg,így nyugodtan sírhattam Cortez vállán, miközben ő a hajamat simogatta.
-Nyugodj meg!Neményi egy F***fej Nem vagy kurva,ezt mind tudjuk!Nyugodj meg!-simogatta még jobban a fejemet Cortez.
-Ennyire rossz barát lennék?-temettem a fejem mégjobban mellkasába,de az államnál fogva kényszerített,hogy nézzek a szemébe.
-A lehető legjobb barát vagy,amit ő most elvesztett.De ő cseszte el!És ezt jegyezd meg!
-Rendben!-mondtam,majd szépen lassan Cortez felé hajoltam,de mielőtt megcsókoltam volna,az ajkaira suttogtam a kérdést,mely tegnap óta nyomta a szívem.
-Cortez,mi mik vagyunk egymásnak?
-Mit szeretnéd,hogy legyünk?-véste tekintetét az enyémbe,amitől pillangók százai csapdostak gyomromban.
-Hát semmi kép sem barátok!
-Alkalmi szeretők?-röhögte el magát
-Idióta!-nevettem fel.
-Rentai Renáta!Lennél a folytonos szeretőm?-mosolygott kisfiúsan.
-Ezer örömmel!-nevettem,mire magához húzott,s megcsókolt.
Az összes problémám kizártam,s csak a pillanatra koncentráltam.
Az sem érdekelt,hogy elvesztettem Arnoldot.
Vagy is,inkább ő engem.
Csak arra figyeltem, hogy végre azzal vagyok,akivel szeretnék.

Ezzel a résszel szeretném lezárni 2020-as évemet,remélem tetszett,most pedig kicsi köszönet nyilvánítás!
Mikor elkezdtem magamnak írni a történetem,nem gondoltam volna,hogy mára már meglesz a 10K összmegtekintés.(persze,nem a szám számít,az is hihetetlen boldoggá tesz,hogy páran olvassák a könyvem,nade ennyien!)
Hihetetlenül köszönöm a sok kedves kommentet és támogatást,amit tőletek kaptam,remélem minnél szebb 2021-nek néztek elébe,és velem maradtok,talán esetleg új tagokkal bővül kis társaságunk!
Még egyszer mindent köszönök,boldog új évet!❤️❤️❤️