Szjg Oneshot-s

A döntéshozatal és anyu főztjének a súlya

~A történet valahol az Egyedül idővonalán játszódik,mikor Virág Doriánnal,Cortez pedig Vikivel volt együtt.~

~Reni szemszöge~

Egyedül üldögélni az iskolában nem jó muri.Erre már általánosban rájöttem,de úgy gondoltam,gimiben más lesz.
Rosszul gondoltam.
Az utóbbi időben egyre mélyebb gödörbe ásom magam,és ha nem igyekszem ki belőle minél hamarabb,valaki cementet fog rám önteni.
Őszintén,nem tudom,hol siklott ki minden ennyire.Virággal a barátságunk egy szempillantás alatt veszett oda,és úgy hiszem,amíg együtt van a barátjával,nem fogunk tudni újra olyanok lenni,mint régen.Arnolddal összevesztem,és bár vágyom a társaságára,bocsánatot kell kérnie tőlem.Ezt nem adom alább,nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, emellett nem nézhetek csak úgy félre.A fiúk sosem voltak értem oda úgy Isten igazából,de amióta itt van Viki
(Legalábbis reggelente itt van.)azóta még kevesebbet beszélünk.Cortez pedig,még elérhetetlenebb,mint valaha volt.Barátnője van.Valaki,aki nem én vagyok.Ez nem olyan,mint a díjugrató napján.Ez milliószor rosszabb,milliószor  jobban fáj.Egyszerűen nem mehet így tovább,de nem tudom,mit tegyek.
Váltsak iskolát?
Nem,szeretem ezt a sulit.
Beszéljek anyuékkal?
Isten ments.
Teljesen kilátástalan a helyzetem,így hátamra kapom a táskámat,és útnak indulok az iskola felé,hátha a mai nap más lesz,mint a többi.

Nos,nem volt másabb.Órákon csendben jegyzeteltem,szünetekben némán olvastam valamelyik padon, összehúzva magamat.Az iskolából ki-és befele menet elvonultam a Vikivel kibővült társaság előtt,minden figyelmemet arra szentelve,hogy lehetőleg ne fulladjak meg.
Legalábbis ne ott.Ráér otthon.

Az ágyamon, háton fekve meredtem a plafonra.Cortez ma Vikivel összekulcsolt kezekkel állt az iskolánál reggel,és pont,mikor odaértem,a fiú hosszú csókra húzta magához oda a lányt.
Fájt,töménytelenül fájt,mert ha valakitől az utolsó csepp reményt is elveszik,olyan,mintha kihúznák az illető alól a szőnyeget,az pedig fejjel előre esik el.A padló,pedig a valóság.
Ez kell nekem?
Egy épeszű ember nemet mondana,de én továbbra is szeretem mind az iskolát,mind az osztályt.Szóval a suli váltás nem opció.
Viszont!
Magántanuló lehetek,csak a fennmaradó tanévre.Azalatt összeszedem magam,szeptemberben pedig már újult erővel vághatok neki az egésznek!
Felpattantam,majd lesiettem a konyhába,ahol anya főzöt.....valamit.
Jaj!:)
-Anya,magántanuló szeretnék lenni a fennmaradó tanévre!-böktem ki azonnal,a "minél gyorsabban téped le a ragtapaszt,annál kevésbé fáj" alapon.
Anyu fakanala megállt a főzelékben(?) (Az,hogy ez a döbbenettől,vagy a kaja állagától következett be,örök titok marad),majd aggódva felém fordult.
-Reni,van valami,amiről tudnom kéne?Bántanak?Nem érzed jól magad?Esetleg valamelyik tanár a probléma?
-Nem,nem!Egyszerűen,most úgy érzem,jobb lenne nekem,ha itthon fejezném be ezt az évet.Kérlek!-tekintetem a padlót páztázta.Itt-ott só csillogott a márvány kövön.
Anyu és a főzés!:)
-Reni....Nem fogom firtatni,mi a baj.Ha erre a döntésre jutottál,akkor bizonyára valami vagy valaki  áll a háttérben.Természetesen megengedem,de csak is kizárólag erre az évre.Remélem tudod,hogyha most ezt lebeszélem az igazgatóval,akkor már nincs visszaút.Szeptemberig nem teszed be a lábad a gimmázium kapuján.
-Ami azt illeti,az évzáróra valahogy be kell jussak.
-Renáta!
-Bocsánat.Tudom.De már döntöttem.
-Rendben,kicsim.Szeretlek!-puszilta meg anya a fejem búbját,majd a telefonját felkapta a pultról,és kiment felhívni Borrelt.Az a valami pedig a tűzhelyen elkezdett bugyborékolni,és én nem tudtam,hogy fejvesztve meneküljek,mielőtt valami moslékszörny megragad,és élve megesz,vagy mentsem meg anya menthetetlen főztjét.

-Holnap reggel az igazgatóiban megbeszélitek a részleteket,illetve részt veszel az idei utolsó jelenléti tanítási napodon,kipakolsz a szekrényből,és kész is vagy.Renáta,remélem,tényleg jól átgondoltad.