Szjg Oneshot-s

Kiejtett szavak

Kedves olvasók!(Már ha van még,aki olvassa a blogom, bár nem lepődnék meg,ha már nem lenne olyan ember)
Bő két hónap kihagyás után visszatérek egy résszel,ami remélem tetszeni fog!
Az eltűnésem okát nem fejtem ki részletesen,főleg,hogy az túl hosszú lenne, így inkább csak annyit mondok, hogy igyekszem vissza téregetni!

(Azt a napot írom át,mikor Reni szülei veszekednek,és Cortez felhívja a lányt megvígasztalni őt)

.......Reni szemszöge.......

Mai napom egy szóval jellemezve,maga a nagybetűs KATASZTRÓFA,és nem jó értelemben.
Az események egész iskola végéig normálisak voltak.
Reggel felkelek,készülődök,kiszúrom a szemem a szempillaspirálommal,beérek a suliba,rendszerint Virággal beszélek,illetve epekedve bámulom Cortezt,(aki ha jó kedvében van,még rám is néz),persze Kingától rendszerint megkapom a "szánalmas" jelzőt emiatt, majd hazasétálok.
Sajna Arnold két hétig távol van,bár az okát egyáltalán nem tudom,nem mondta el.
Úgyhogy igen, szépen zárult volna a napom (tényleg szépen,ma még Vladár sem volt az átlagnál lekezelőbb velem:) ),ha itthon nem az lesz,ami.
18-ig elütöttem az időt olvasással és tanulással,de ekkor a nappaliból zajt hallottam.
Gondoltam megjött anya,és valami leesett,így lassú tempóba mentem le.

Belépve a szobába kiabálás ütötte meg a fülemet.

-Elhanyagolod a lányod!-hallottam anya dühös hangját,amin igen csak meglepődtem.
-Én hanyagolom őt el?!Te folyamatosan vagy dolgozni vagy vagy pedig a hülye időjárás jelentési honlapokat olvasod,mondván "felméred a konkurenciát"!Renire rá se néztél a napokban!-kontrázott apa rám mutatva.
-Mi történt?-kérdeztem félve.Nem sokat vitáznak,ezek ellenére,ha egyszer megtörténik a katasztrófa,napokig, hetekig (!) nem tudnak kibékülni.
-Az történt,hogy apád egy tuskó, semmirekellő, önimádó idióta!-csattant fel anya,majd hirtelen mozdulattal fel döntötte a széket,amin ült.Ekkor már görcsben állt a gyomrom.
Szinte tapintani lehetett a két felnőtt közt a vibrálást.És nem a jobb fajtából.
-Anyád pedig egy...Egy,k**va!Azon se csodálkoznék,ha félre léptél volna!-mutatott apu anyára, bennem ott az ütő.
Mind hármunkban megállt a levegő,apának pedig most jutott el a tudatáig mit is mondott.
-Kincsem,nem úgy értettem!-kezdett el anya felé közeledni,aki csak hátrált,de hirtelen közel ment apjához.
Talán a romantikus könyvek miatt, vagy a Titanic többszörös megnézése okozta a félreértésem,de én azthittem,most jön az a pillanat,hogy anya megcsókolja apát,minden rendben lesz,és elfelejtjük az imént történteket.
Nos,ki kellett,hogy ábránduljak,mert nagyon nem így történt.
Anya felpofozta apàt,majd se szó se beszéd az emelet felé indult.
-Renáta!Pakolj,ma a nagyinál alszunk!-szólt már az emeletről anya.
-Rendben!-suttogtam döbbenten.
Ezernyi kérdés jutott az eszembe.
Minden pár így viselkedik?
Ugye minden rendben lesz?
Vajon Cortezzel mi is ilyenek lennénk?
Miért jut eszembe Cortez?
Vajon természetesen kékek a szemei?
-Renáta gyerünk!-szólt rám anyu erélyesen.
-Bocsánat!-vágtam rá,majd sietősen felmentem az emeletre, felkaptam pár ruhát holnapra(mivel onnan indulok suliba),a laptopom és a telefonom,na meg egy könyvet.
Lefutottam-már amennyire tele kézzel lehet-,bepakoltam a kocsiba,s vissza mentem elbúcsúzni apától.
-Minden rendben lesz! Csak kérlek ne engedd,hogy az a vén boszorkány minden hülyesegét anyád fejébe véssen!-suttogta apa a fülembe utalva arra,hogy anya anyukája kissé....Hogy js fogalmazzak,házsártos.
-Igyekszem!-adtam még egy gyors puszit arcára,majd siettem ki a kocsiban már türelmetlenül dudáló anyához.
Amint beültem,be sem csatoltam magam,már elindultunk.
Mikor már körülbelül 2 utcányira voltunk a házunktól anyánál eltört a mécses,és keserves sírásba kezdett, így félre kellett húzódnunk.
-Anya nyugodj meg!Minden rendben lesz!-öleltem meg,és igyekeztem nem a szemébe nézni,ugyan is rossz tulajdonságom, hogyha látok valakit sírni,nekem is rögtön itatnom kell az egereket.
-Bocsánat,csak olyan....-kezdett volna bele.
-Szívszorító?Maró,borzalmas,ólóm kő szerű nyomasztó érzés?Tudom!-sóhajtottam,majd rájöttem,hogy túl sokat beszéltem talán olyanról amiről nem kellett volna.
-Cortez?-csóválta a fejét rosszallóan anyu,s közben rendezte légzését,míg újra beindította a kocsit.
-Mi?Te,ezt honnan?
-Csak megérzés!-mosolygott rám,majd folytatta-Na meg a rajz a tükrön!-kuncogta el magát,de arca hirtelen újra komorrá vált.
-Szerinted...Nos,apád nagyon haragszik?-hajtotta le anya a fejét,miközben behajtottunk nagyiék feljárójára.
-Nem!Nem haragszik,csak kicsit megbántottad.De ha nagyon be akarom határozni,mit érezhet,inkább mondanám a csalódottságot és szomorúságot,de haragot biztos nem!-vágtam rá.
-Renikém,szeretlek!-ölelt meg szipogva anya.
-Én is szeretlek!-pusziltam meg.
A ház előtt álva láttam,hogy ég  a konyhában a villany,így gondoltam,hogy a nagyiék valószínűleg ölbe tett kézzel,gonosz vicsort eresztve várják,hogy anya belépjen a házba,majd amint ezt megtette,teletömik mindenféle hülyeséggel a fejét.
Nagy levegőt véve beléptem a házba,majd lassan levettem a cipőmet.
-Renikém,a csomagjaid!-szólt anya a hátam mögött.
-Bocsánat,elfelejtettem!-mentem ki fehér zoknimba a hideg utcára csomagjaimért:)
-Renáta!Zokniban?! Három másodpercet adok, hogy bemenj,vagy Istenre esküszöm,hogy megbánod!-szólt rám élesen anya,mire cuccaim felkapva siettem vissza a házba.
-Sziasztok!-eresztettem nagyiék felé egy mosolynak szánt vicsort.
-Renikém!Szia!Hogy ment a felvételi?-puszilt meg a mamám.
-Nagyi,10.es vagyok!-mondtam neki kidülledt szemekkel.
Mivan?
-Oh,hogy elszaladt az idő!Na menj fel aludni kedvesem,addig beszélek anyáddal!-veregette meg a válam nagyi,papa meg egyetértően bólintott.
-Rendben!-vágtam rá, majd az ideiglenes szobám felé vettem az irányt.
Mindössze egy igen kényelmes(irónia haha)ágy,azzal szemben egy szekrény,és egy asztal volt ott.
-Jézusom!-fújtam ki a levegőt,majd mindent lehajítva döltem le az ágyra gondolkodni.
Megállás nélkül folytak könnyeim,talán itt tudatosult bennem,hogy ebből még válás is lehet,amit nem kifejezés,hogy nem akarok.
Mivel Virág a BFF-em betekintést nyertem milyen elvált szülők gyereke lenni,és én ezt kihagynám.
-Szerintem add be a válópapírt!-hallottam nagyi hangját lentről.
-Még gondolkodom!-jött a gyenge válasz anyától.
Nekem ennyi elég volt,fogtam a zene lejátszóm,és max hangerőn engedtem a fülembe áramló zenét.
Látásom már elhomályosodott,levegőt pedig már nem nagyon kaptam.
11-re sikerült valamennyire lenyugodnom,így kezembe vettem egy könyvet,majd nekiálltam olvasni,de nem kötötte le a figyelmem,így bekapcsoltam a laptopom.
Felléptem Msm-re azzal a szándékkal,hogy beszélek Virággal,de sajnos nem volt fent.Épp lelépni készületem,mikor felugrott egy ablak, miszerint valaki írt.Valaki akitől a szívem kiugrott a helyéről.
Másolom:
Cortez:?
Én:??
Cortez:Hogyhogy fent?:)
Én:Nem tudok aludni:(
Cortez:Valami baj van?
Én:Nincs semmi baj
Cortez:Rendben,játszuk azt,hogy már 3x megkérdeztem mi a baj,és most válaszolni fogsz.
Én:Nem vagyok otthon:(
Cortez:HOL VAGY???
Én:A mamámnál
Cortez:Kanadában?:D
Én:Nem,anya szüleinél
Cortez:Hogy hogy ott vagytok?
Én:Csak én és anya vagyunk itt..
Cortez:Apukád?
Én:Otthon:(
Cortez nem reagált,mindössze látta az üzenetem,így gondoltam nem kíván már velem beszélni,de ekkor kissebb sokkhatás ért,ugyan is felhívott.
Antai-Kelemen Ádám felhívott!!!!!
Kis idő várakozás után felvettem,mikor eszembe jutott,milyen ramatyul nézhetek ki bucira sírt fejjel,a párnába temettem a fejem.
Cortez megjelent a képernyőn,így igyekeztem még jobban a párnába ásni magamat.
-Reni!-nevetett fel,mire pillangók ezrede csapdosott a hasamban-szép a párna,de most nem arra vagyok kíváncsi.
Lassan felemeltem a fejem,és megigazítottam csapzott hajamat.
Cortez csak bámult engem,így muszáj volt megszólalnom.
-Ennyire borzalmas?Szólj,és kikapcsolom a kamerát!-nevettem fel kínosan.
-Mi?Nem,sőt..-kezdett volna bele,de hirtelen elcsendesült.
-Mi sőt?-kérdeztem hevesen dobogó szívvel.
-Semmi!Inkább mesélj!Mi történt?-kortyolt bele kólájába.
-Kóla?Ilyenkor?Te megkergültél?-nevettem el magam.
-Most miért?-nevetett ő is kimutatva fehér fogsorát.
-Várj,hozok fel kaját!-kezdett el korogni a gyomrom.
-Na most akkor ki kergült meg?-vágott vissza,mire válaszul csak elnevettem magamat.
-Itt vagyok!
-Lasagne?Ilyenkor?-idézett Cortez.
-Most inkább egyek avokádót?
-Akár!Nade,mi történt?-váltott vissza komolyra,mire elkezdtem mesélni.
Rengeteg dologról beszéltünk,egyik témáról át a másikra.
-Reni!-szólt Cortez.
-Igen?-véstem tekintetem az övébe.
-Nézz az órára!-mondta mosolyogva.
-Uh!De elment az idő!-mondtam döbbenten.Az óra hajnali 3-at mutatott.
-Le kéne tennünk!-rázta meg a fejét Cortez,mire kissé lelombozódtam.
-Aludnod kell Reni!-rázta meg a fejét mosolyogva Cortez.
-Ebben van valami.De te mit fogsz csinálni?-tettem fel bambán a kérdést.
-Valószínűleg Shakespeare-t olvasok.-nézett rám komoly arccal.
-Mi? Tényleg?-jöttem teljesen lázba.
-Nem,csak vicceltem-röhögte el magát Cortez.
-Nemár!-nevettem fel én is.
-Na akkor én azt hiszem megyek is!-mondtam, mire beállt a csend.
-Akkor,szia!
-Szia!....Szeretlek!-mondtam ki,mire megállt bennem az ütő,ahogy a kólás üveg is Cortez szája felé.
-Mi?-nyögte ki a fiú döbbenten.
-Semmi!-nyomtam ki a hívást,majd sokkosan meredtem magam elé.
-Ezt elintéztem!-suttogtam kétségbeesetten.

Örülök,hogy elolvastad,esetleges helyesírási hibákért bocsánat!