Egy kora nyári reggel, amikor a színes rózsák bimbói a napfelkeltével együtt nyíltak, hogy a nap sugarait magukba szívják, történt az eset. A harmat cseppek csillogtak a fűben, egy kis gyerek a szomszédos birtokon színes szappanbuborékokat fújt. Egyszer csak az egyik telek felöl egy éles sikolyt lehetett hallani. Az előkelő ház kertjében felszálltak a madarak a madáritatóról ijedtükben. A formára nyírt bokrok között a szél ide-oda cikázott. A sikoly után nemsokkal szirénázást hallhattunk a főút felöl. A hatalmas díszes kapu előtt meg állt a számtalan kitüntetésben részesített Granger főfelügyelő.
A régi stílusban épített rideg kőházat megsütötte a kelő nap fénye, az ablaküvegeken játszottak a napsugarak, a függönyök széthúzva lógtak. Mrs. Travers határozottan lépkedett az irányomba, arca komoly volt, érzelmeit nem mutatta. Vállig érő őszülő haja a korai órák ellenére tökéletesen ki volt vasalva, lenge ruhája suhant utána. Közölte Mrs. Travers, hogy kövessem, ezzel az idős hölgy sarkon fordult és megindult a ház nagy tölgyfaajtaja felé. Követni kezdtem, miközben ezt megtettem, azon gondolkoztam, miért is vagyok itt. A telefonban Claudiával beszéltem, ha jól emlékszem azt mondta, hogy titkárnőként dolgozik a Travers házban. A nő hangja megtört volt mintha sírt volna, de Amanda, azaz Mrs. Taraves utasítását követte, így nem mondhatott többet annál, hogy sürgősen jöjjek ki a birtokra. Amikor felnéztem, az ablakban egy fiatal lányka állt, talán 20 éves lehetett, ha nem fiatalabb, a sírástól kipirult az arca a szemeit törölgette. A tömör faajtó nyikordult egyet és kilépett egy férfi rajta, ismerős volt az arca, mintha a múlt havi újságban láttam volna, úgy rémlik egy jólmenő vállalkozása van. A férfi az ajtóban mély hangján megszólalt.
-Jó reggelt főfelügyelő!- mondta.
-Önnek is!-mondtam miközben folyton a nevén gondolkoztam.
-Bárcsak az lenne!-szúrta oda alig hallhatóan Amanda.
Miután ezt kimondta, már be is lépett a sötét házba. A férfi neve végre az eszembe jutott, Gordonnak hívják, és egy borászatot vezet Mr. Travers-szel. Amanda után én is beléptem a házba. Az ablakokon át beáramló fény megtöltötte élettel a szobát. A fabútorok között a napsugár fényében láthatóvá vált a szálló por. A smaragd zöld fotelben egy fiatal hölgy ült. Mikor beléptünk felpattant a helyéről és odajött hozzám, hogy bemutatkozzon. A villámgyors asszony egy pillanat alatt elém lépett, csodaszép arcán könnycseppek nyoma rajzolódott ki, ajkai remegtek, míg kezet fogtunk, csokoládé barna szemeivel bele nézett a szemembe. A tekintete fájdalmat tükrözött, határozottsága mögött láttam bene az összetört kislányt. Claudia elmondta, hogy milyen szörnyűnek gondolja azt, ami történt és reméli, minél hamarabb kiderítem ki tette, ezen kívül azt is említette, mennyire fontos neki a család. A falépcsőn lefelé az a kisasszony suhant, akit az ablakban állni láttam. Nagyon illedelmes, barátságos hölgy, Barbara, Mr. és Mrs. Travers gyermeke. Mrs. Travers megkért, hogy kövessem őt felfelé a lépcsőn, a többiek lent maradtak a nappaliban és ekkor az idős asszony elkezdte mesélni a történteket.
YOU ARE READING
Rejtély a villában
Short StorySziasztok! Ez az első megjelenő írásom. Szóval bármilyen kritikát szívesen olvasok. Az alcíme a novellámnak nyomozás kezdőknek. Mindent megtudtok ha elolvassátok. Jó olvasást!