Rejtély a villában

6. Fejezet

A házba belépve megkértem Gordont, hogy jöjjön a könyvtárba, mert ki kell hallgatnom. Gordon egy feszes mozdulattal felállt a székből és bejött utánam a szobába, azt ajtót behúzta maga mögött. Amint helyet foglalt, öltönyét megigazította, csak most tűnt fel, hogy jóval idősebb, mint ahogy eddig gondoltam.
-El tudná mondani Gordon, mit csinált tegnap vacsora után?-kérdeztem, miközben gyanakvóan a szemébe néztem.
-Kártyáztam Barbarával, majd felmentem a szobámba.-válaszolta közben pedig tartotta a szemkontaktust.
-Azonnal lefeküdt aludni?
-Nem, a szobámban a karosszékben ültem és megbontottam egy üveg whisky-t.-mondta résznyire összeszorított szemekkel.
-Hány óra volt, amikor lefeküdt?-kérdeztem összeszedetten.
-Nem tudom, mert nem néztem az órát.-válaszolta felszegett állal.
-Értem, és gondolom nem hallott semmilyen különös zajt?-egyre több ellenszenvet éreztem a férfi iránt.
Öltönye tökéletesen volt rászabva, őszülő haja be volt szárítva, csillogott a napfényben. Sötét szemét kiemelte nyakkendője színe, fekete lakkcipőjén egyetlen folt sem volt, szinte tökéletes ember.
-Nem hallottam semmit, az italtól mindig nagyon mélyen alszok.-válaszolta.
-Önnek és Mr. Travers-nek egy jól menő borászatuk van, ha jól tudom?
-Igen, kiválóan tájékozódott.-mondta, miközben a körmére vetett egy pillantást.
-A borászat mostantól csak az önné.
-Figyeljen Mr. Granger, én nem öltem meg Jeremy-t, ő nem csak az üzlettársam volt, hanem a barátom is.-mondta idegesen felemelt hangnemben.
Ezzel a lendülettel felpattant és gyorsan kisétált. Én is kimentem, hogy behívjam a fiatal titkárnőt. Amikor kiléptem az ajtón épp csöngetek, Claudia feltápászkodott, hogy kinyissa az ajtót. Egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Jó napot kívánok! Mr. Granger hívott ide, hogy vizsgáljam meg a holttestet.
Kiléptem az ajtó árnyékából, így megláttam a fiatal patológust. De mielőtt bármit mondhattam volna, Mrs. Travers kezdett hozzá mondandójához.
-Jó napot, én vagyok a ház asszonya, Mrs. Travers. Fáradjon csak beljebb, esetleg kér egy kis süteményt vagy teát?-beszélt jóindulatúan Amanda.
-Nem köszönöm, sietnem kell vissza a kapitányságra, csak megígértem Granger-nek, hogy megvizsgálom az elhunyt úr testét.
-Rendben, akkor Granger felkíséri a szobába.-váltott vissza komor hangnemére Amanda.
Elindultam felfelé a lépcsőn, az ifjú patológus pedig követni kezdett. A fehér ajtó ódon kulcsát elővettem a zsebemből, majd kinyitottam az ajtót a lánykának.
-Magamra hagyna, amíg megvizsgálom a holttestet?-kérdezte.
-Igen, úgyis ki kell hallgatnom még a titkárnőt. Utána visszajövök, addig ne engedjen be senkit a szobába.-mondam.