Rejtély a villában

5. Fejezet

Az ajtón egy nagyon üde, fiatal lány jött be. Minden hirtelen mozdulatánál világos haja szállt a levegőben. Tekintete ideges és szomorú volt, szemével gyorsan végig pásztázta a szobát. Természetesen amint bejött felpattantam a fotelből, kezemmel egy gyengéd mozdulattal jeleztem, hogy foglaljon helyet velem szemben. Leült a székbe és keresztbe rakta a lábát, haját egy rutinos mozdulattal kisöpörte az arcából. Egy igazán csinos hölgy, érthető miért udvarol neki Gordon.
-Jó napot, kisasszony!-köszöntem és biccentettem egy aprót a fejemmel.
-Jó napot, önnek is Granger főfelügyelő!-köszönt vissza illedelmesen.
-Ha nincsen ellenére, akkor el is kezdeném a kihallgatást.
Lábaival idegesen dobolt kezeit összekulcsolva maga előtt tartotta, fejével intett, hogy nyugodtan kezdjek bele.
-Meg tudná mondani mit csinált tegnap vacsora után?-kérdeztem, hol az eddig írt jegyzeteimet, hol pedig az ideges lányt fürkészve.
-Vacsora után? Gordonnal kártyáztam, ezek után felmentem a szobámba és magazinokat olvastam.-adta ezt a választ miközben a tekintete ide-oda cikázott a szobák sarka között.
-Hány óra volt akkor, amikor lefeküdt?
-Fél tizenkettő volt mire végeztem a forró fürdővel.
-Hallott bármilyen furcsa zajt az apja szobája felől?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
-Nem.-mondta habozva, majd hirtelen elkapta a tekintetét.
-Értem. Miss Travers volt nézeteltérése az apjával?-kérdeztem miközben folyamatosan jegyzeteltem.
-Nem egyáltalán semmilyen fajta nézet eltérésünk nem volt. Az apám csodálatos ember és csodálatos apa. Sajnálom főfelügyelő, hogy csak ennyit tudtam segíteni.
-Ez is nagyon sok segítség volt, köszönöm.-mondtam, felálltam a fotelből, elkísértem az ajtóig.
Kezemet rátettem a kilincsre, kinyitottam az ajtót a kisasszony előtt. Kiengedtem magam előtt, majd én is kiléptem rajta. Megkértem mindenkit, hogy maradjon itt, hogy mindjárt folytatom a kihallgatásokat, csak el kell intéznem egy telefont.
Mikor behúztam magam mögött a bejárati ajtót észrevettem, hogy tea és sütemény van a dohányzó asztalon a fotelek és a kanapé által alkotott kör közepén. Kifejezetten jó érzés volt beleszívni a délelőtti levegőbe, a bokrok között sétálva tárcsáztam egy számot.
-Jó napot kívánok, Ön a King és társai ügyvédi irodát hívta. Miben tudok segíteni?
-Szép jó napot! Granger főfelügyelő vagyok és Mr. King-gel szeretnék beszélni, nagyon fontos lenne.
-Értem, Mr. King-nek megbeszélése van, de pár perc múlva végezni fog. Addig tudná tartani?-beszélt édes hangján a kisasszony.
-Igen, természetesen.-válaszoltam habozás nélkül.
A kertben találtam egy padot és le is ültem rá. Kabátom zsebéből elő szedtem a jegyzetfüzetemet, elkezdtem olvasgatni az eddig feljegyzett kulcsszavakat és időpontokat. A lapszélre írt gondolataimat nézegettem, amikor a telefonban megszólalt a gyengéd hang.
-Itt van még? Most tudom kapcsolni Mr. King-et.-mondta a kedves kis hölgy.
-Igen, itt vagyok. Köszönöm.-mondtam kissé gépiesen.
-Jó napot kívánok, Granger főfelügyelő! Úgy hallottam valami nagyon fontos dologról szeretne velem beszélni.
-Igen, így van. Egyik ügyfelét tegnap éjszaka meggyilkolták, Mr. Travers-t.
-Milyen nagy veszteség az emberiségnek és az irodánknak is. És miben tudok segíteni?
-A szobájában találtam két végrendeletet, az egyiket tegnap datálták. Úgy tudom, hogy nem bonthatom fel a borítékokat az ön engedélye nélkül.
-Ez így igaz. Természetesen az engedélyt megadom.-mondta határozottan a férfiasan magas hangján.
-Megkérdezhetem mikor beszélt utoljára Mr. Travers-el?-kérdeztem érdeklődve.
-Tegnapelőtt, pont az előbb említett végrendeletek miatt, új végrendeletet akart írni. De valaki megzavarta a beszélgetésünket, a telefonon keresztül csak annyit hallottam, hogy holnap tizenkettő óra. Nem szokásom hallgatózni és nem is volt szándékom, csak Mr. Travers ellégé hangosan mondta. Ezek után le is tette a telefont, pedig nem szokott csak úgy letenni és meg se beszéltük ki lenne az új örökös.
-Azaz 21-én beszéltek utoljára és hívásuknak hirtelen végett vetett, így volt?-tettem fel a kérdést miközben azon gondolkoztam ki lehetett az, aki benyitott miközben Mr. Travers telefonált.
-Igen, úgy ahogy mondja.-válaszolta Mr. King.
-Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre, nagyon sokat segített. Viszonthallásra!
Mielőtt elköszönt volna, kinyomta a hívást.