A csínytevő öröksége

One

-Sziasztok! Vin és Viv Vision ugye? Üdvözöllek titeket az iskolánkban! Az én nevem Zia Lokisdotter én foglak titeket körbevezetni- nyújtottam fagyos kezemet a két szintezoidnak.
-Üdv, minden rendben? A tested ki van hülve- nézett rám aggódva Vin, mire felnevetettem.
-Nincs semmi bajom, a részben jégóriás származásomnak köszönhetem a testhőmérsékletem.
-Ez igazán érdekes, jégóriás, akkor te vagy bizonyára azoknak az asgardiaknak a gyermeke- szólalt meg végül Viv is.
-Úgy hallom a hírem megelőzött,- forgattam a szemem- oh itt az én drága bátyám, Vin, Viv ismerjétek meg Patrick Lokisont.
-Szia- integetett nagy hévvel Viv- neked is átlag alatti a testhőmérsékleted?
Pat-el összenéztünk és nevettünk egy nagyot, a kezét Vivi vállára tette majd megszólalt:
-Megnyugtatlak nekem teljesen normális- még mindig nevetett.
-Van egy olyan érzésem mi nagyon hamar jóban leszünk- néztem a testvérpárra, akik erőtlenül elmosolyodtak.
-Ha jól tudom egy osztályba fogtok járni velem, pillanat és mutatom a termünket,- odafordultam a testvéremhez és megöleltem- órák után a suli előtt találkozunk, ha jól emlékszem ma jön Thor bácsi ugye?
-Nem, Zia az holnap lesz, mindegy, a lényeg, hogy én kézben tartom a dolgokat. Na menjetek, nehogy késsetek.
Nos igen, elég szétszórt tudok lenni néhanap. Többet jár az eszem a barátaim problémáin és az aktuális álomsrácon mint a fontos dolgokon. Néha irigylem a szüleimet, ők egyből rátaláltak egymásra és azóta is boldogok, én kicsit sem mondhatom magam ilyen szerencsésnek, valahogy mindig melléfogok ha fiúkról van szó. Mondjuk az sem segít sokat, hogy apa az összes fiúra ellenségként tekint, mivel már régebben csinált romvárost New Yorkból ezért elég könnyen rájuk is tud ijeszteni. Ilyenkor persze anya mindig mérges lesz rá, de már beletörődött, hogy nem lehet mit kezdeni vele. Most van egy srác akivel 4 hónapja együtt vagyunk és nagyon jól kezeli.... szóval a családi drámáinkat.
-New York melyik részén laktok Brooklyn, Manhattan, esetleg Jersey?
-Igazából mi Washingtonban élünk- majdnem kiköptem a kávémat amibe épp akkor kortyoltam bele.
-Nincs az egy csöppet messze innen?
-Mivel repülni fogunk minden nap ezért nem igazán- vonogatta a vállát Viv.
-Szóval repültök, ti olyat is tudtok?
-Igen tudunk, az volt az első dolog amire apa megtanított minket- válaszolt Vin.
-Áh értem,- az első dolog amit nekem megtanított apám, hogy hogyan lehet a legkönnyebben szörnyű fájdalmat okozni egy férfinak, természetesen ezt anya tudta nélkül, lényegtelen- nos mi a defektesek közé lettünk berakva, ezt ne vegyétek magatokra. Az emberek még nem tudják milyen képességeitek vannak, ez csupán elővigyázatosság, lehet idővel ti is szerencsések lesztek mint Pat és egy normális osztályba kerültök- vigyorogtam, semmi pénzért nem cseréltem volna le az osztályom, lehet hogy balhésak de legalább érdekesek és nem sznob gyökerek (tisztelet a kivételnek).
-Ha megkérdezhetem, te hogyhogy ebben az osztályban vagy akkor?- érdeklődött Viv mire elhúztam a számat.
-Lehet ezzel egyből ellenszenves leszek de van egy kis problémám a dühkezeléssel, nagyon hamar ideges tudok lenni és akkor nem nyújtok túl szép látványt, plusz török-zúzok. De ha belegondolok az legalább megnyugtat,- kalandoztam el, ráztam egyet magamon- ha Lilly a közelben van akkor úgyis észreveszi, hogy ideges vagyok és lenyugtat.
-Ne aggódj nincs ebben semmi szégyellni való- mosolygott rám Viv, viszonoztam neki.
Odaértünk a termünkhöz és amint leraktam a táskám és felegyenesedtem Lilly a nyakamba ugrott, ő most ért haza a késői nyaralásukból szóval körülbelül 2 hete nem láttuk egymást.
-Szia drágám hiányoztál- mondtam neki végül.
-Nekem mondod? Már nem tudtam mit kezdeni magammal.
Felnevettem és mégegyszer megöleltem.
-Lilly bemutatom neked Viv és Vin Visiont, ők lesznek az új osztálytársaink. Nem mellesleg az apjuk és az én apám munkatársak elég régóta.
-Oh sziasztok a nevem Lilly Fade, ti robotok vagytok, ez tök király.
-Igazából szintezoidok vagyunk. Emberi szövetekből lettünk létrehozva- javította ki Viv.
-Bocsi, eskü nem akartalak le kenyérpirítózni titeket- húzta el a száját Lilly.
-Ugyan már semmi gond. Ezt még sokan el fogják téveszteni- legyintettt.
Ebédszünetben így négyen ültünk le egy asztalhoz. Egyszercsak két tenyeret éreztem a vállamon, felpattantam és megfordultam majd megcsókoltam az előttem álló Nicket, a barátomat.
-Szia kicsim, milyen eddig a napod?-villantotta meg ezer wattos mosolyát és leültünk mind a ketten.
-Szia édes, minden rendben megy, Viv és Vin kezdenek beilleszkedni. Tényleg milyen goromba vagyok. Srácok ő itt a barátom Nick Russel.
-Örvendek a szerencsének- szólalt meg Vin először. De ezt valahogy nem éreztem őszintének.
-Szintén- mondta Viv, neki viszont fülig ért a szája.
A srácok kicsit meséltek egymásnak magukról.
-Zia, mióta vagytok e....- kérdezte volna Vin, de közbevágtam és felugrottam.
-Elnézést mindjárt visszajövök csak előbb meg kell folytanom egy libát- viharzottam el az asztaltól és az utam a testvéremhez és a függelékéhez vezetett. Patrick amint meglátott elkezdte forgatni a szemét és nyugtatott.
-Z, ugyan erre semmi szükség, Steph-el mindent átbeszéltünk és azt mondta megváltozott.
-Oh értem szóval a kedves Steph, nem fog többet átverni téged, megcsalni és lejáratni a fél iskola előtt? Ugyan már, még te sem lehetsz ilyen naiv- mielőtt Stephanie megszólalhatott volna rászegeztem a mutatóujjam- ha a bátyám odajön hozzám azzal, hogy megismételted a múltkorit, jobban jársz ha menekülsz. Ezt tartsd észben.- hátat fordítottam nekik, aztán eszembe jutott- Pat, ma délután egyedül mész haza mert átmegyek Nickhez, légyszi anyáéknak is szólj.